Csirkék keselyűtollal

2010. február 12., 09:00 , 474. szám

Ha valaki ferdít, bevállalja azt a kockázatot, hogy sokat elárul, leginkább saját magáról. A nyilvánvaló hazugságok mutatják meg, mitől fél leginkább, illetve miben reménykedik az, aki ily módon erőszakolja meg a valóságot. Az elnökválasztások témájában a KMKSZ-UMDSZ viszonyról írt zöldújsági KISZó-elemzés egyenesen beszél arról, mitől fél és miben reménykedik az "elemző".

Fél attól, hogy jelenlegi mentoraik, az MSZP-sek elbukják a választásokat Magyarországon és így a felelősségre vonást ők sem kerülhetik el. Azt is világosan megírják, hogy azt tartanák a legnagyobb büntetésnek, ha elvennék tőlük a magyarországi források elosztásának monopóliumát. Ezt valami égbekiáltó igazságtalanságnak állítják be. Arról nem írnak, hogy amikor a jelenlegi kormány az elcsalt 2002-es parlamenti választás után mindent nekik adott, az igazságos volt-e?

Hogy megalapozottak-e a félelmeik, azt egyrészt eldöntik a magyar szavazó állampolgárok április 11-én és 26-án, másrészt a Fidesz, ha úgy szerepel, ahogy az EU-s parlamenti választásokon.

S hogy mégis miben reménykedik a Gajdos-csapat? Abban, hogy újból lesz komoly támaszuk az ukrán hatalomban. Egyszer már volt az egyesített szocdemek részéről, most Janukovicsban bíznak. Abban, hogy a Régiók vezére megnyeri az elnökválasztást, hálás lesz a konjunktúramagyarok szolgálataiért, méghozzá olyan mértékben, hogy Gajdost bejutó helyre teszi a régiós listán a legközelebbi parlamenti választásokon. Ha valakinek a helyi közösség támogatása helyett egy ukrán politikus ígérete az utolsó mentsvára ... - az hagyjon fel minden reménnyel.

Addig is fényezni kell magukat, és olyan érdemeket is maguknak tulajdonítani, amelyek nem az övéik. Idegen tollakkal ékeskednek egészen aránytalanul. Mintha egy csirke dicsekedne keselyűtollakkal.

Most például a KMKSZ fölötti saját győzelemnek állítják be Janukovics választási eredményeit. De hogyan győzhettek egy olyan versenyben, melyen a másik fél nem is vett részt? Akkor a második körben elért jóval szerényebb eredményt kell elkönyvelni bukásnak, hiszen két hét alatt lám mennyire nem hallgattak a magyarok az UMDSZ hívó szavára.

Ha a KMKSZ-nek is ilyen izzadságszagúan kellene bizonygatnia, milyen erős, érveket lehetne találni ebben az irányba is. Például jóval több magyar maradt otthon, mint ahány Janukovicsra szavazott. Miért ne lehetne őket mint a "KMKSZ hívó szavára egyik jelöltet sem támogató" magyarokat elkönyvelni? Mert a KMKSZ nem akar bohóckodni. Nem keveri az evezőversenyt a hullámlovaglással. A legitimációs erővel bíró szavazás az, amikor a magyarok magyar pártra szavazhatnak. Ilyen volt az említett 2006-os helyhatósági választás, és ilyen lesz - ha nem változtatnak megint a dátumon - az idei május 30-i.

Amikor a magyar szervezetek valamely ukrán politikai erő mellé szállnak be, mindig kétséges, mennyiben az ukránoké, s mennyiben a magyar résztvevőké az "érdem" a leadott magyar szavazatokért.

Volt a két szervezet között egy hullámlovasverseny is a 2007-es előrehozott parlamenti választásokon. Ezt nyerte volna meg a zseniális KISZó-elemzés szerint az UMDSZ, merthogy a nasások nem szerepeltek elég jól, hogy a 99. helyük befutó legyen. Az UMDSZ "hulláma", a Moroz-féle szocialisták eredménye azonban még laposabbnak bizonyult: ők be sem kerültek a parlamentbe, merthogy a Tóth Mihályért ígért rengeteg magyar szavazatnak csak a töredékét sikerült begyűjteni.

Magyar szempontból különösebb jelentősége nincs annak, mitől retteg vagy miben reménykedik az UMDSZ. Az a kérdés, lesz-e valami hozadéka a különféle magyar szervezetek manővereinek a közösség számára. Azt lehet mondani, akár Janukovics tart be valamit homályos ígéreteiből, akár Timosenko sokallja meg az oktatáspolitika miatt elveszett szavazatokat, mind a két változat jó. Ha már reménykedni akarunk valamiben, legyen ez az egyik. A másik pedig, hogy az új magyar kormány alatt Magyarország értünk felemelt hangja sokkal erősebb lesz, mint a mostanié.

Kárpátalja-elemzés