Győztes zsákutcában, farkascsapdával a bokáján

2010. február 19., 09:00, 475. szám

Az elnökválasztás lezajlott. Képszerűen elgondolva, egy hosszú, kimerítő verseny, mondjuk hosszútávfutás végén valaki végre elsőként a finisbe érve átszakítja a célszalagot csak azért, hogy nekiütközzön a zsákutca végének, a bokáján pedig csattanjon egy erős rugójú, élezett fogú farkascsapda.

Győztesünk Janukovics. Ami a zsákutcát illeti, azt nem kell hosszan ecsetelni, az a katasztrofális helyzet, amiben az ukrán állam van. A trükkök százaival, nyugati hitelekkel, orosz jóindulattal elleplezett csőd, vagyis hogy nincs miből állni a cehhet az ukrán államkasszának. Az ukrán elit számára az "előre" mindig a pénzosztóhelyek elfoglalását és kíméletlen kirablását jelentette. Most ezeket a helyeket elfoglalva, fosztogatás helyett logikus, következetes és népszerűtlen intézkedéssorozattal kellene kivezetni az országot a zsákutcából. Ezt a témát nem érdemes ragozni - az elejétől világos volt: bárki győz, ugyanazzal a fallal fog szembesülni.

A farkascsapdát is jól lehetett látni, ami Janukovicsra várt. Timosenko győzelme esetén ugyanis nem kellett volna új koalíciót alakítani, Janukovicsnak viszont muszáj, ha nem akar díszként funkcionálni az elnöki zászló mellett. Vessünk egy pillantást a farkascsapda szerkezetére, amelytől győzelmét követően reccsent Janukovics bokacsontja. A győzelem ugyan soványka - nincs meg a szavazók 50%-a, a különbség pedig a legkisebb az elnökválasztások eddigi történetében, nem sikerült a "két Ukrajna" problémát meghaladni -, de mégis elégséges, hogy Timosenkónak ne legyen esélye megakadályozni, akár csak hosszabb időre elodázni a régiós vezér hivatalos beiktatását.

Janukovicsnak azonban nincs meg a parlamenti többsége. A régiós számítás az volt, hogy a BJUT-osokon kívül a többiek átállnak, köztük a nasások is. A jelenlegi alkotmány szerint azonban csak egy frakció egésze léphet koalícióra. A donoknak tehát el kell érni, hogy legalább a nasás képviselők fele (37) összegyűljön és megszavazza a koalíciót korábbi esküdt ellenségükkel.

Azoknak a nasásoknak a szavazatait, akik a hivatalos frakciódöntés után is elvszerűen szavaznak, vagy mert a régiósok nem adják meg a kért árat, majd pótolni lehet litvines, kommunista, sőt dezertőr BJUT-os szavazatokkal is.

Igen ám, csakhogy a parlamentben nem az átlagszavazók tanyáznak, akiket pár hrivnyával vagy a munkaadójuk fenyegetéseivel, sőt sokszor teljesen üres ígéretekkel is be lehet palizni. Itt csupa saját értékével tisztában levő vastag bőrű zsaroló ül. Ráadásul valamiféle elvi engedményeket is ki kellene vasalni a donokból a nasásoknak, hogy az átvonulás Janukovics zászlai alá kevésbé tűnjön árulásnak. Tehát követelik a kormány oktatási, kulturális blokkját, valamint a jelenlegi ukránosító politika fenntartását. Ez az ár, amit nem szégyelltek nyíltan is megnevezni, amit meg csak a színfalak mögött - annyi pozíció nincs is az ukrán államapparátusban, sem pénz a kincstárban.

Ehhez hozzá kell még adni a litvinesek és a kommunisták étvágyát. Ha kielégítik mindenkiét, a régiósoknak semmi nem marad.

Sebaj, mondhatja a donok optimista híve. Ha a nasások és a többiek nem képesek reális keretek közé szorítani igényeiket, szét kell zavarni a parlamentet, jöjjön az előrehozott választás. Ezzel a forgatókönyvvel csak két probléma van. Az egyik, hogy minden jelenlegi parlamenti párt - így a donoké is - veszíteni fog jelenlegi pozícióikhoz képest. Azonkívül nincs semmi garancia, hogy az új összetételű parlamentben Tyihipkóval, Jacenyukkal, esetleg másokkal könnyebb lesz megállapodni, mint a mostaniakkal.

A másik, hogy a parlamentoszlatáshoz kormányválságra van szükség 60 napig. Az óra akkor indul, ha leváltották Timosenkót. Így nézvést már jóval bonyolultabbnak látszik összeszedni a szükséges 226 szavazatot. Hiába lehet ezeket egyenként megnyerni, ha közben mindnyájan tisztában vannak vele, hogy ezzel Janukovics kezébe adják a parlamentoszlatás kulcsát. Épeszű nasás, litvines, kommunista nem fogja megszavazni a Timosenko ellen benyújtott bizalmatlansági indítványt, amíg le nem zárja a tárgyalásokat a következő kormány összetételéről és az egyéb bónuszokról.

Közben Timosenko is érzékelte a pszichológiai törést - mármint, hogy a magukat megadni készülő képviselők, megérezve a koncszerzés lehetőségét, leeresztették már felemelt kezüket és most már begörbített ujjakkal marakodnak. Juljának, ha el akarja rontani Janukovics játékát, csak fenn kell tartani a most még hivatalosan létező koalíciót. Mondjuk úgy, hogy a sajátjai rovására többet oszt a kommunistáknak, a litvineseknek, a nasásoknak, mint amit Janukovics adhat. Például lemondhat és odaadhatja saját miniszterelnökségét is, csak hogy azt ne Janukovics embere foglalja el.

Tovább nehezítette volna az új koalíció összehozását, hogy mire Janukovics leteszi az esküt, el is indult volna a helyhatósági választási kampány. A helyhatósági választások gyakorlatilag népítélet, nemcsak a mai parlamenti pártok felett, hanem az újdonsült elnökről is. Az ugyanis ugyanolyan rendszerben zajlik, mint a parlamenti. Ezért a kampányt ugyanolyan intenzitással muszáj lefolytatni, mintha az parlamenti vagy elnökválasztás lenne, ugyanolyan elánnal kell aprítani a konkurenseket. Azokat, akikkel közben meg kellene egyeznie a koalícióról. Ha eközben csak a jelenlegi patthelyzet különféle variánsait játsszák újra, vagy ha emellett még az ország megroppanása is bekövetkezik, akkor a Régiók leszereplése május végén Janukovicsnak is piros lapot jelentett volna. Azzal, hogy elhalasztották a májusi megmérettetést, még nem oldódik meg a régiósok problémája, csak lazítanak pár millimétert a farkascsapdán.

A csapdába esett vadállatokkal vagy a vadász végez, vagy éhen pusztulnak, esetleg lerágják a lábukat, hogy elmenekülhessenek. Hasonló kilátások elé néz az ukrajnai elnökválasztások győztese is. A csapdába esett állatokat a legtöbb ember sajnálja, mint ártatlan áldozatokat, az örök intrikus ukrán politikusok azonban aligha számíthatnak együttérzésre, amiért a maguk ásta vermekbe esnek. Különösen nem zsákmányállataik az elnyomott, kizsigerelt átlagukránok részéről.

Sz.K.M.