Metsszük a szőlőt!

2010. február 19., 09:00 , 475. szám

Végéhez közeledik a tél, s amint melegszik az idő, a szőlősgazdák lassan hozzálátnak a metszéshez. A legfontosabb tudnivalókról Jakab Sándor beregszászi szőlészt és borászt kérdeztük.

- Mikor jön el a szőlő metszésének ideje?

- A komoly téli fagyok elmúltával, de legalábbis a nappali fagymentes időben tanácsos elkezdeni metszeni. Igaz, a nagyobb gazdaságokban már február végén hozzálátnak a munkához, de semmiképpen se vágjunk bele mínusz 4-5 foknál hidegebb időben, mivel károsodhat a szőlő.

A metszés előtt végezzünk rügyvizsgálatot a vesszőkön a kert vagy az ültetvény különböző részein, hogy megállapítsuk, nem szenvedtek-e fagykárt a tőkék a tél folyamán. Ilyenkor éles késsel megvágjuk a rügyeket, és megvizsgáljuk, hogy nem károsodtak-e. Az egészséges rügy zöld, jól láthatók benne a fő, és a mellékrügyek. A fagyott rügy viszont barna vagy fekete.

Amennyiben a rügyek károsodtak, célszerű megvizsgálni a szőlővesszőt, a venyigét is. Ha megvágjuk a vesszőt, és azt látjuk, hogy belül barna a rostos rész, akkor azt a részt is le kell vágnunk, erősebb metszést kell alkalmazni a tőkén. Idén ugyan legfeljebb kisebb fagykárokra számíthatunk, de tudnunk kell, hogy 40-50 százalékos fagykárnál esetenként még a karok egy részét is le kell vágni, egy-két rügyre hagyni a megmaradó vesszőket, hogy abból a következő évi termőrész kialakulhasson. Előfordulhat, hogy a tőkéből is le kell fűrészelni egy darabot. Ilyenkor a vágási felületet feltétlenül kenjük be valamilyen sebkezelő szerrel.

- Milyen szempontok szerint hajtsuk végre a metszést?

- A metszéssel a termés mennyiségét és minőségét, valamint a tőkék fejlődését is számottevően befolyásolni tudjuk, ezért nagy körültekintéssel kell eljárnunk. Csak a szakszerű metszés eredményeként számíthatunk jó termésre, s tarthatjuk megfelelő kondícióban a szőlőtőkét.

Mindenekelőtt arra kell törekedni, hogy termőegyensúlyt tudjunk kialakítani, vagyis a jó vesszőfejlődéssel megfelelő mennyiségű és minőségű termés járjon együtt.

Amennyiben az előző évben nagy hajtásnövekedés volt, túlságosan bőséges volt a termés, kevesebb rügyet hagyjunk, kicsit erősebben visszavághatjuk a tőkénket.

Figyelembe kell vennünk azt is, hogy milyen állapotban vannak, mennyire erősek a tőkéink. Egy erősebb, megfelelően trágyázott tőkén valamivel több termőalapot, termőrügyet hagyhatunk, míg egy gyengén trágyázott vagy idősebb tőkén kevesebbet.

Az idősebb tőkéket igyekezzünk szakaszonként felújítani, fiatalítani. Nem ajánlatos egyszerre végrehajtani a fiatalítást, például egy egész kar levágásával, inkább fokozatosan, minden évben egy kicsit visszavágva dolgozzunk.

- Hogyan végezzük a metszést?

- Kordon- és lugasművelésű szőlőtőkék esetén leginkább a csercsapos váltómetszés vált be. Csernek az előző évi, azaz 2 éves vesszőt nevezzük. Ilyenkor a tőke karjain úgynevezett termőalapokat képezünk. Ezek az évente ugyanazon a helyen végrehajtott metszés következtében kialakuló erősebb, fás elágazások. A termőalapon fejlődő vesszők sokkal termékenyebbek, mint azok, amelyek közvetlenül a karból nőttek. A termőalapokon helyezkednek el a különböző hosszúságú termőrészek, amelyek különböző hosszúságúak lehetnek. A két rügyre metszett termőrészt rövidcsapnak, a 3-5 rügyes termőrészt hosszúcsapnak, a 6-8 rügyest félszálvesszőnek, a 9-20 rügyest szálvesszőnek nevezik.

A termőalapokon kívül meghagyhatunk még úgynevezett ugarcsapokat is a következő évi termőcsapok nevelésére. A felkopaszodás elkerülésének az érdekében az ugarcsapot mindig a termőcsap alatt hagyjuk meg. Kialakíthatunk biztosítócsapot is, melynek feladata a sérült, felkopaszodott tőkerészek leváltásához szükséges hajtások, vesszők nevelése.

A termőalapok 20-25 centiméterre legyenek egymástól, hogy levegős maradjon a tőke. Hosszúságuk jellemzően az adott fajta igényeitől függ, például attól, hogy a vessző mely részén helyezkednek el termékenyebb rügyeik. Egyes szőlőfajták alsó rügyei terméketlenek, ezért ezeknél a fajtáknál mindig hosszúcsapos metszést kell alkalmazni. Ilyen fajta a legtöbb csemegeszőlő, például az Afúz Ali, de több borszőlő is, mint mondjuk az Ottonel muskotály vagy a Kékfrankos. Más fajtáknál az alsó rügyek is termékenyek, például a Zalagyöngyénél, Olaszrizlingnél, Rizlingszilváninál, Ezerjónál, ezért ezeket rövidcsapra metszhetjük. Megint más fajtáknál még a sárszem is termékeny, mint az Izsáki sárfehérnél.

Csercsapos váltómetszésnél a felső vesszőt visszavágjuk, s az alsóból, a volt csercsapból alakítjuk ki a következő évi termőalapot.

Az ugyancsak alkalmazható hosszúcsapos váltómetszés esetén a két vessző közül a felsőt nem vágjuk le, hanem meghagyjuk 3-5 rügyesre, miközben az alsót 2 rügyre hagyjuk. A következő évben a hosszabbra hagyott termőcsapot teljesen levágjuk.

Összességében elmondható, hogy a művelésmódok korszerűsödésével jelentősen nőtt a sortávolság és ezzel együtt az egy tőkére eső terhelés. Az egyes tőkék jelentős terhelés növelése azonban negatívan befolyásolhatja a termés minőségét. A sortávolságot a gépekhez való alkalmazkodás miatt növelték az elmúlt években. Érdemes kisebb sortávolságú ültetvényt létesíteni, és a sortávolsághoz megfelelő gépet vásárolni, és a tőkéket egyedileg, kisebb rügyszámmal terhelni. A fagyveszélyes helyeken semmiképpen nem szabad magasművelésű szőlőt telepíteni a fagy miatt, ezért ott valamelyik hagyományos művelési módot célszerű alkalmazni huzalos támaszrendszerrel.

pszv