Harangok és harangöntők

2010. március 5., 09:00 , 477. szám

Különös varázsa van a levegőben messzire szálló, csengő-bongó harangszónak, mely zengő üzenetével Isten házába hívogatja a híveket, illetve elbúcsúztatja a lassú gyászmenetben a temetőkbe kikísért halottakat. De miként is készülnek templomtornyaink, haranglábaink ércből öntött lakói?

Az ókorban, a Kr. u. V. századig különálló vaslapokból, szegecseléssel állították össze a harangokat, ekkor váltották fel őket a bronzból öntött formák. Az 1200-as évekig szerzetesek (főleg bencések) készítették a harangokat, később viszont a mesterség világi iparrá vált, s a XV. századtól a harangokon már megjelent a készítő és lakhelye neve is. Ugyanettől az időtől fogva a harangöntők öntötték az ágyúkat, az 1700-as évek végétől pedig ők állították elő a tűzoltáshoz szükséges eszközöket is. A mesterség - az öntés titkának szigorú őrzése mellett - sokszor a családokban öröklődött. A XIV-XV. században sok jól képzett harangöntő élt és dolgozott Magyarországon, ám a török hódoltság elsorvasztotta e virágzó mesterséget. A török kiűzését követően aztán újból fellendült a harangöntés, s a XVIII. század első felében sorra nyíltak a műhelyek, melyek apáról fiúra öröklődtek. Emellett, az 1700-as - 1800-as évek fordulóján vándor harangöntők is járták Kelet- és Dél-Magyarországot, és sokszor a templom vagy a plébánia udvarában készítették el a harangokat. De a mesterek nemcsak megrendelésre öntöttek harangokat, hanem a vásárokon is igyekeztek értékesíteni a kisebb méretűeket.

A harangöntés a harang megtervezésével kezdődik, melynek során megmérik - ha van - a templom többi harangjának a hangját, melyekkel az újnak konszonánsnak kell lennie. A kívánt hang és tömeg alapján megszerkesztik a harang formáját. Ezután elkészítik a magharangot: egy üreges agyag- vagy téglakupolát, hogy az öntőforma belső részeként és kemenceként is funkcionál majd. A mag felületét faggyú-viasz-grafit keverékkel vonják be, ezen azután agyagból vagy más tűzálló anyagból elkészítik a leendő haranggal azonos formájú álharangot vagy hamisharangot, viaszból pedig megformázzák a rajta lévő díszeket és feliratokat. Az álharangra ecsettel felviszik a finomsárnak nevezett keveréket, amely agyagot, samottlisztet, tojást, cukrot és apróra vágott emberi hajat is tartalmaz. A több rétegben felvitt finomsár alkotja a köpenyt, a leendő öntőforma külső felét, külsejébe pedig abroncsokat és emelőhorgokat erősítenek.

A forma elkészülte után, a magban lévő kemence segítségével, 800-900 Celsius-fokon kiégetik az agyagot, egy emelőszerkezettel felhúzzák a köpenyt, eltávolítják az álharangot, visszaengedik a köpenyt, majd a formát egy öntőgödörbe helyezik, s a tetején lévő beömlőnyílást kivéve, földdel betemetik, és ledöngölik, hogy a beöntött fém ne nyomja szét a formát. Az öntéshez 78 százalék vörösrezet és 22 százalék ónt tartalmazó keveréket, azaz bronzot használnak, amelyet 1200-1300 Celsius-fokra hevítenek. Néhány nap hűlés után a harangot kiássák és kiemelik, leverik róla a formát, majd megtisztítják, köszörülik, reszelik és csiszolják. Végül egy hangvillával ellenőrzik, hogy a megfelelő hangot adja-e. Ha nem, az egész eljárást elölről kell kezdeni, ha megfelel, elkészítik és felszerelik a kovácsoltvas nyelvet. A harangok általában bronzból, de emellett acélból is készülhetnek, egy magyar szabadalom alapján pedig alumíniumból, illetve alumínium-ón ötvözetből is szép hangú harangokat készítenek, melyek kialakítása némiképp eltér a bronzharangokétól, feltűnőek a köpenyükön lévő kivágások.

Kárpátalja területén is működött egy európai hírű harangöntő műhely, mégpedig az ungvári járási Kisgejőcön, melynek az 1864-ben ugyanitt született Baktai Egry Ferenc helybeli földbirtokos volt az utolsó, egyben legnagyobb hírnevet szerzett tulajdonosa. A községi középiskola is róla nevezte el a helytörténeti múzeumát.

- A műhelyt 1793-ban alapította László István Ung-vidéki nemesember, több harangja ma is ott található a Tiszahát és Bodrog-vidék megannyi templomtornyában - tájékoztat Pankotay Erika, a Kisgejőci Középiskola történelemtanára. - Baktai Egry Ferenc 19 évesen nősült be a harangöntő famíliába, feleségül véve László Lajos lányát, Veronikát, akitől három gyermeke született. Jó ideig a László család tagjaitól leste el a mesterség fogásait, s 1890-ben öntötte az első saját harangját. Kiváló üzletember volt, piacát kiterjesztette Magyarország egész területére. A XX. század elején megvásárolt egy 1847-ben alapított budapesti harangöntödét, így több harangján is - a gyártás helyszíneként - Budapest neve szerepel. Gyártmányai - jelenleg mintegy 180-ról van tudomásunk - megtalálhatóak Magyarország, Szlovákia, Kárpátalja területén, de Lengyelországba, Bulgáriába, sőt a messzi Indonéziába is szállíttatott harangokat. Szabadalmaztatta saját tervezésű, vasból készült harangkoronáját, s nagyon szép hangú harangokat öntött, melyekkel kitüntetéseket is szerzett a Budapesten, Székesfehérvárott, Bécsben, Párizsban és Moszkvában lebonyolított kiállításokon. Legnagyobb, 2000 kg-os harangja Debrecenben található, az Árpád téri református templom tornyában. Egyébként aktívan politizált is, 1882-ben a Függetlenségi Párt tagja, később pedig egyik Ung megyei vezetője lett, s az 1919-es impériumváltás sem törte derékba politikusi pályafutását. 1921. január 16-án, Beregszászban, kimondták az Országos Kisgazda-, Földműves és Kisiparos Párt ruszinszkói szervezetének a megalakulását, melynek Egry Ferenc lett az elnöke. 1923 és 1938 között a Kárpátaljai Magyar Párt vezetőségi tagjaként, majd elnökeként tevékenykedett, s Kárpátalja (akkori hivatalos nevén: Podkarpatszka Rusz) szenátoraként is politizált a prágai nemzetgyűlésben, 1939-ben pedig - a Felvidéki Egyesült Magyar Párt tagjaként - behívott országgyűlési képviselőként tevékenykedett a Magyar Parlamentben. 1944-ben azután, a front elől menekülve, a Dunántúlra utazott, és Sopronban halt meg1945. február 26-án. Ugyanott temették el március 2-án, s a sors furcsa fintora, hogy a gyakori légiriadó miatt egyetlen harang sem szólt a nagy öntőmester búcsúztatásán...

2006. május 31-én azután itt, Kisgejőcön megalapítottuk az Egry Ferenc Társaságot, mely célul tűzte ki a magyar nemzeti hagyományok megőrzését, nemzeti értékeink bemutatását, továbbá Egry Ferenc harangöntő emlékének ápolását. 2009. július 5-én pedig - nagyszabású emlékünnep keretében - megemlékeztünk a hajdani mester születésének 145. évfordulójáról, emléktáblát lepleztünk le tiszteletére az iskola falán, s megnyitottuk az Egry Ferenc Múzeumot.

Természetesen a Kisgejőci Református Egyházközség és a helybeli görög katolikus gyülekezet harangjai is Egry Ferenc műhelyéből kerültek ki. Az utóbbiaknak érdekesen alakult a sorsuk. Amikor 1947-ben felszámolták a görög katolikus egyházat, a haranglábat és a két harangot átvitték a volt görög katolikus imaháztól a református templom kertjébe, ahonnan egy éjjel ellopták az egyik harangot. Így amikor 1991-ben az újjáalakult görög katolikus hitközség visszakapta az egykori harangöntő műhely épületét, s ez lett a görög katolikus templom, már csak egy harangot tudtak felállítani előtte. Újabban viszont az egyházközség belevágott az új templom felépítésébe, mely a volt műhely mellett fog állni, csak a bejáratát részben takarja a régi épület, ezért - mint Kojsza Sándor gondnoktól megtudtuk - sajnálatos módon, a gyülekezet lebontja a hajdani harangöntöde elejét, a maradék épületrészben viszont múzeumot terveznek nyitni, mellyel ápolni fogják Egry Ferenc emlékét...

Társaságunk viszont megkapja az épület fennmaradó részét, melybe szeretnénk áthelyezni az iskolában kialakított múzeumot, s itt szeretnénk elhelyezni olyan kincseket is, mint például a budapesti Mátyás- templom tornyáról a renoválás során levett és kivételes múzeumi tárgyként egyelőre Budapesten őrzött Egry-féle harangkoronát - fejti ki Pankotay Erika. A múzeum kialakítása során hatalmas gyűjtőmunkát is végzünk az Egry-örökség teljes gazdagságának a feltárására, melyhez megkeresünk történészeket, vallástörténészeket is. Többek között felvettük már a kapcsolatot az MTA Kisebbségkutató Intézetével és a Budapesti Öntödei Múzeummal.

Most pedig "ismerkedjünk meg" néhány kárpátaljai haranggal.

- Három harang lakik a templomtornyunkban - magyarázza Német György, a Nagyszőlősi Római Katolikus Egyházközség harangozója. - A legkisebb mintegy 10-15 kilós, és az egyik Perényi báró adományozta a várkápolnának, még az 1700-as években. Működőképes, de nem használjuk, mert túl gyenge a hangja. A működő kisharang kb. két mázsa súlyú, s 1883-ban öntötték Budapesten, az 5-6 mázsás nagyharangot pedig 1928-ban készítették, Kisgejőcön, Egry Ferenc műhelyében. Valaha volt még egy 4 mázsás, közepes méretű harang is a toronyban, melyet a helybeli Szarvadi család ajándékozott a templomnak a XX. század első felében, ám 1944-ben a magyar hadvezetőség elvitette, háborús célokra. A honvédség képviselője írásos garanciát adott Bártfai Kálmán akkori plébánosnak, hogy a háború után adnak egy hasonló nagyságú harangot, ám a hivatalos irat elveszett, amikor a plébánost elvitték a "háromnapi munkára", és lefoglalták a nála lévő okmányokat.

Hajdanán óramű is működött a toronyban, melynek kalapácsa minden órában megkondította az egyik harangot annyiszor, ahány óra volt. Ám amikor a szovjethatalom raktárrá tette a templomunkat, kilopták az óraműből a legfontosabb alkatrészt, így ez ma már nem működik. Öt évvel ezelőtt az egyházközség villamosította a harangokat, a munkát elvégző füzesabonyi Bakta András felajánlotta, hogy villamosítja az óraművet is, ám az több százezer forintba került volna, a gyülekezetnek pedig nem volt rá pénze. Amúgy a villamosítás előtt a torony második szintjéről, kötéllel húztam a harangokat.

elem