Nő az együttélés kényszere?

Csökken a válások száma

2010. április 16., 10:00 , 483. szám

Honfitársaink egyre ritkábban válnak, azaz bontják fel házasságukat az utóbbi időben. A szakemberek azt állítják, többek között azért, mert az élet mind nehezebb, és sokan egyszerűen nem tudnának boldogulni a házastársuk nélkül.

Éva tízévi házasság után hagyta el a férjét, hivatalosan azonban ügyvédje tanácsára nem vált el. Arra vár, hogy a válság elmúltával férje befejezze immár évek óta épülő családi házukat, s akkor ő nagyobb eséllyel kérhetné a bíróságot, hogy ítélje neki legalább azt a lakótelepi lakást, amelyben korábban együtt éltek, de amely férje nevén van. Mint mondja, ha jelenleg a bíróság neki is ítélné a lakás, vagy az épülő ház felét, abból a jelenlegi ingatlanpiaci viszonyok ismeretében nem tudna új otthont teremteni magának...

A pénzügyi krízis első évében, 2009-ben azonnal kevesebb lett a válás Ukrajnában (145 ezer). Tavaly összességében 13 százalékkal csökkent a felbontott házasságok száma az egy évvel korábbihoz képest, márpedig ez egyfajta csúcsnak tekinthető az elmúlt tíz év adatait tekintve, állítja az igazságügyi minisztériumra hivatkozva a Korreszpondent című országos hetilap, amely részletes elemzést közölt a témáról.

Igaz, házasságból is kevesebb (mintegy 318 ezer) köttetett 2009-ben, mint 2008-ban, de a csökkenés ezen a területen mindössze 2 százalék volt. A hivatalnokok szerint az adatok arra vallanak, hogy megszilárdulóban van a házasság intézménye az országban. A szociológusok viszont úgy vélik, csupán a megélhetés vált nehezebbé az utóbbi időben, az egyedülállóknak gyakorlatilag nincs hol lakniuk, nincs miből megélniük, így azután az emberek nehezebben szánják rá magukat élettársaik elhagyására.

Kétségtelen persze, hogy válságos időkben nő a családon belüli összetartás. Miközben bizonytalanná válik a munkahely megőrzése, a vállalkozás sorsa, s ezzel együtt a megélhetés is, a családi otthon sokkal inkább a biztonság, a béke szigetévé válik az emberek szemében, mint korábban. Mégis, számos eset igazolja, hogy a közös élet folytatása mellett szóló legfőbb érvek nagyon gyakran anyagi természetűek.

Ezzel együtt Ukrajna még mindig a harmadik helyet foglalja el Európában a felbomlott házasságok számát tekintve. 2008-ban például 3,6 válás jutott 1000 lakosra az országban. E mutatót tekintve Ukrajnát csupán a második helyezett Fehéroroszország előzi meg 3,8-es mutatójával, s a toronymagasan első Oroszország a maga ezer főre jutó öt válásával. Összehasonlításképpen: a katolikus Lengyelország a 20. helyen áll e rangsorban (1,79), s Magyarország is jócskán elmarad az élmezőnytől (2,5).

Meglehetősen eltérő a helyzet a válások számát tekintve az ország egyes régiói között. Kárpátalja például a maga 1000 főre jutó 1,64 válásával Ukrajna legházasságtisztelőbb megyéje. Hasonlóan alacsony a válási arány néhány további nyugat-ukrajnai régióban, mint például Voliny (1,74), Rivne (1,89) vagy Ternopil (197) megyékben, míg a legnagyobb arányban Donyeck megyében (10,61) és Kijevben (6,37) bomlanak fel a házasságok. A számokból kitetszik, hogy elsősorban azokban a körzetekben nagy a válások száma, amelyekben magas a nagyvárosokban élő lakosság aránya, míg a vidéki élet sokkal inkább kedvez az együttélésnek.

Az Állami Statisztikai Bizottság Kárpátaljai Főosztályának adatai szerint egyébként Kárpátalján 2010 januárjában 699 esetben mondták ki a boldogítónak remélt igent, míg a tavalyi esztendő azonos időszakában még 702-szer, azaz csak egy egészen csekély mértékű csökkenést figyelhetünk meg, amelyből aligha lehet messzemenő következtetéseket levonni. Ugyanakkor az idei év januárjában 174 válást mondtak ki, szemben az előző esztendő első hónapjának 209 esetével. Ezek már egyértelműen csökkenő tendenciára valló adatok.

A létbiztonság megteremtésének kényszerítő körülményein kívül azonban vélhetően egyéb okok is közrejátszanak abban, hogy a válások száma napjainkban valamelyest elmarad a korábbiaktól. Az egyik ilyen körülmény az lehet a szakemberek szerint, hogy a lakosság egy jelentős hányada külföldön vállal munkát, márpedig egy egész sor ország esetében könnyebben adnak ki vízumot a családos munkavállalóknak, akik hozzátartozóikat otthon hagyva dolgoznak az adott országban, s így kisebb a valószínűsége annak, hogy később ott telepednek le.

Ugyancsak a válástól visszatartó erő lehet az ukrajnai gyermekelhelyezési gyakorlat az elvált házastársak esetében. Míg Európában az utóbbi évtizedekben hovatovább bevett gyakorlattá válik, hogy a bíróságok kizárólag a gyerekek érdekeit figyelembe véve mérlegelik az elhelyezésüket válás esetén, s egyre gyakrabban döntenek az apa javára, addig Ukrajnában a Demográfiai Intézet adatai alapján a gyerekek 92 százaléka marad az édesanyjával, s csupán 5 százalékukat ítélik az édesapának.

A vallásosságnak a rendszerváltás utáni feléledése is bizonyos fokú visszatartó erőt, a házasságok megőrzésére irányuló törekvést gerjeszt. Ez különösen az olyan egyébként is komoly vallási tradíciókkal rendelkező régiókban bír jelentőséggel, mint amilyen Kárpátalja is.

Az utóbbi években megfigyelhető bizonyos fokú, akár fejlődésként is felfogható változás a házastársi viszonyok tekintetében Ukrajnában, mutatnak rá a szakemberek. Míg korábban az emberek elsősorban érzelmeiktől vezérelve kötöttek házasságot és váltak el, napjainkban egyre nagyobb szerepet játszik e tekintetben a józan ész, a megfontolás.

pszv