Kettős mérce tudathasadással

Válasz a válaszra

2010. április 30., 10:00 , 485. szám
Kisdobrony: A tájház jellegre csak a gólyafészek utal

A Kárpáti Igaz Szó (KISZó) és a Magyar Köztársaság Miniszterelnöki Hivatalának Kisebbség- és Nemzetpolitikai Szakállamtitkársága is reagált az április 16-i számunkban megjelent Mi lesz a kárpátaljai Zuschlagokkal? című írásomra. A megmagyarázhatatlan megmagyarázása helyett egy félreérthető mondaton lovagolnak a KISZó és a Miniszterelnöki Hivatal (MeH) magyarázkodó írásai, és etikátlan hazudozással, szándékos csúsztatással vádolnak, miközben állításaim közül a legtöbbet meg sem kísérlik cáfolni, ehelyett hosszasan sorolják az általuk fontosnak tartott eredményeket, de az általam említett gyanús pályázatokat nem tudják megvédeni.

Leírják, hogy 2007-2009 között támogatta a Szülőföld Alap a Kárpátalja hetilap megjelenését. Ez igaz, de az is, hogy korábban éveken át a valójában nem működő Magyar Újságírók Kárpátaljai Szövetsége (MÚKSZ) kapta a kárpátaljai magyar sajtónak szánt támogatás döntő többségét, azonban sem 2005-ben, sem 2006-ban nem kapott semmit a Kárpátalja hetilap a Szülőföld Alaptól. Valóban nem ördögtől való a piacról megélni, ahogy a MEH-es levél fogalmaz, azonban ismerve a kárpátaljai magyar újságolvasók anyagi helyzetét, ez csak úgy lehetséges, ha külső támogatást is kap a sajtótermék, így gyakorlatilag halálra ítélték volna lapunkat. Szerencsére azonban az MSZP-kormányzat kezdeti mesterkedései ellenére nemcsak a KMKSZ-t, de a Kárpátalja hetilapot sem tudta ellehetetleníteni. De igyekezett velünk szemben - a támogatásoknak köszönhetően - jelentős piaci előnyökhöz juttatni a sajátjuknak tekintett UMDSZ-szócsövet, a Kárpáti Igaz Szót.

Gémesi Ferenc szakállamtitkár korábbi nyilatkozataiból kiderül, hogy attól fél, esetleg a most hivatalba lépő Fidesz-kormány ugyanazt teszi majd, amit az MSZP-kormány tett 2002-ben. Akkor, az őket megelőző Fidesz-kormányzat által létrehozott információs irodákat és oktatási-nevelési támogatás ügyét elvették az azt kiválóan végző KMKSZ-től és KMPSZ-től, aminek szakmai oka nem volt, csak kizárólag politikai: a KMKSZ és a pedagógusszövetség az MSZP-s döntéshozók szerint túlságosan jóban volt a Fidesszel. Mindannak, ami Kárpátalján addig is jól működött, csináltak egy szocialistabarát megfelelőjét is, hogy ezáltal helyzetbe hozhassák itteni "barátaikat", ugyanazokat, akik most a Fidesz elsöprő győzelméhez gratulálnak hangos ovációval. Ők azok, akik még a beregszászi magyar főiskolát is igyekeztek ellehetetleníteni, előbb el akarták venni annak épületét, majd hogy a felsőoktatásra szánt támogatásnak is bázist találjanak, létrehozták az ungvári egyetem félig-meddig magyar karát.

Gémesi Ferenc szakállamtitkár úr Memóriavesztés című levele (melyet teljes egészében közöl a KISZó) viszont valóban csúsztat, például amikor azt írja: "A konkrétumok hiánya fájóan árnyékolja be a cikkíró igyekezetét, hogy "leleplezze" végre a "nagy összeesküvést", így végül csak azon bánkódik, miért is kaptak támogatást magyar óvodák a fűtésrendszerük korszerűsítéséhez. És marad a célozgatás a különböző ügyekre..." Ezzel szemben én szakemberekkel konzultálva megtudtam, hogy 2006-ban kb. háromszázezer forintból ki lehetett építeni egy olyan fűtésrendszert, amelyre valahol 248 000-et, másutt 450 000-et, Balazséron pedig 3,6 milliót kértek és kaptak. Valójában a makkosjánosi óvoda fiókjaként működő balazséri óvodának adott pénzből 12 hasonló óvodában lehetett volna bevezetni a gázfűtést. Nos hát ez a feltűnő aránytalanság, ami több mint zavaró, szakállamtitkár úr, és nem az, hogy önök támogatták a kárpátaljai magyar óvodákat is.

A II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola finanszírozásával kapcsolatban szó szerint idéztem a Népszabadság című napilapot: "Kárpátalján kiemelt figyelem irányul a beregszászi Magyar Főiskolára: az anyaország - különböző forrásokból - ez évben (azaz 2009-ben - a szerk.) 20 milliót szán működtetésének a könnyítésére. Hasonló összegre számíthat a beregszászi Európa-Magyar Ház is." (Népszabadság, 2009. május 28.) Gémesi úr ezt cáfolja, és elárulja, hogy az intézmény más forrásokból is kap anyaországi támogatást, a kormányzati ciklus kezdetétől ez állítólag eléri a 700 millió forintot. Arról viszont, hogy idáig mennyibe került a magyar államnak az Európa-Magyar Ház, diszkréten hallgat. Lehet, hogy az arányok tekintetében igaza volt a Népszabadságnak?

A kisdobronyi ügyekkel kapcsolatban korábban kétszer is beszéltem a község polgármesterével, aki újabban nem hajlandó ebben az ügyben nyilatkozni. De tudomásomra jutott, hogy a vitatott cikkem megjelenése után az Ungvári járás egyik vezetőjénél igyekezett lenyomozni, hogy az iskolaépítés ügyével kapcsolatban honnan jutottam pontos információkhoz. Márpedig én továbbra is fenntartom a kérdést, ha egy új iskolaépület felépítése a járási építésügyi hivatal szerint 10 369 900 hrivnyába került, amit különböző ukrán forrásokból teljes egészében az ukrán állam finanszírozott, akkor mire költötték a Szülőföld Alap millióit, amelyeket az iskola építésére, majd továbbépítésére ítélt meg az illetékes kollégium? Gémesi úr levele szerint az első oktatási szárnyra, a kazánház tetőszerkezetére, valamint a tornaterem felszerelésére költötték a pénzt. A tornafelszerelést értem, de az ukrán építők terveiben ezek szerint tető nélküli lett volna a kazánház és félig kész az első oktatási szárny? Ami pedig a kisdobronyi tájházat illeti, az már valóban groteszk. 2005-ben nyert a Kisdobronyi Községi Tanács egymillió forintot egy szocreál stílusú kocsma, a Csárdás épületének befedésére. Ott akartak ugyanis tájházat, valamint ifjúsági központot kialakítani. Azóta eltelt öt év, tető nincs, a fű mellett időközben már fák is zöldellnek az omladozó épület falain. Ennek ellenére, mint kiderült, a polgármester pontosan elszámolt a Szülőföld Alap felé. Gémesi úr leveléből megtudhatjuk: "... a tetőszerkezethez szükséges anyagokat megvásárolták, hamarosan hozzáfognak a munkálatokhoz, és bármikor állnak elébe bármilyen ellenőrzésnek." Öt év kevés lett volna a kivitelezés elkezdéséhez?

Az is figyelemre méltó, hogy a kárpátaljai magyar egyházak társadalmi szerepét és az egyházi iskolákat milyen fontosnak tartja annak a szocialista kormánynak a szakállamtitkára, amelyik Magyarországon hátrányos helyzetbe hozta az egyházi iskolákat. Magyarországon miért nem lehet jó az, ami itt igen?

Aztán csak Kárpátalján lenne "törzsi háború", államtitkár úr, a magyar politikai életben nincs? Illetve ezt a megosztottságot nem önök exportálták Kárpátaljára az ellenszervezet kiépítésével és a párhuzamos struktúrák létrehozásával?

Badó Zsolt