Csángóföldi dallamok Szalókán

A 17 évvel ezelőtt alakult budapesti Zurgó Együttes autentikus csángó magyar népzenét játszik eredeti hangszereken. A többek között Bezerédj-díjas, valamint Bartók-emlékdíjas zenekar tagjai 1992-től igyekeznek a Kárpát-medencén kívül élő moldvai magyarok folklórkincseit gyűjteni és továbbadni a közönségnek. A Zurgó az ungvári Varga Katica énekessel kiegészülve május elsején először lépett Kárpátalján közönség elé, az ungvári járási Szalóka református temploma melletti parkban, ahol a nagy sikert aratott koncertjük után a hálás közönség késő éjszakáig tanulta a moldvai magyar táncokat.

A zenekart és a vendégeket a vendéglátó Szalókai Nyitnikék Művészeti Iskola vezetője, Nagyné Fekete Zsuzsanna köszöntötte. Az érdeklődő közönség soraiban Szalóka község lakossága mellett ott ültek többek között az Ungvári Közművelődési College magyar nemzetiségű tanárai és diákjai, de a környező falvakból is sokan jöttek el, például Szürtéből Kótyuk Zsolt református lelkész vezetésével.

A koncert előtt bemutatták tudásukat az alapítványi Nyitnikék Művészeti Iskola növendékei is, majd a Zurgó Együttes lépett a közönség elé. Bevezetésül az együttes vezetője, Nagy Bercel elmondta: "A moldvai magyarok a legkeletebbre szakadt magyarok, akik sohasem éltek a magyar állam határai között. Moldvában a tatárjárást követően, a XIII. század közepétől élnek magyar emberek, akik ma körülbelül száz faluban laknak. Jelenleg 250 000 római katolikus ember él ezen a vidéken, akik őseinek 95%-a magyar anyanyelvű volt. Sajnos az eltelt 700 év alatt nagyon sokan elveszítették nyelvüket és a magyar kultúrával való kapcsolatukat, de még mindig él ott 60-70 ezer ember, akik tudnak magyarul, s őrzik a régi dalokat és táncokat. Ezekből mutatunk be néhányat." Ezután elkezdődött a koncert. Nagy Bercel az érdekes történetek mesélése mellett furulyán, kavalon és tilinkón, Németh László kobozon, Benke Grátzy dobon és tilinkón játszott, Varga Katica pedig énekelt. A koncert elején klézsei serény és öreg magyaros zenét, majd gyedojnak (kettőstáncnak) nevezett tánczenét játszottak. De felcsendült a Lészpeden gyűjtött Ha folyóvíz volnék, bánatot nem tudnék kezdetű szerelmes ének, valamint a Le az úton, le, le, le, valamint játszottak még keservest és övest, seremojt és kecskéstáncot.

A szalókai asszonyok a koncert után zsíros kenyérrel és kőtteskaláccsal kínálták a nézőközönséget és az előadóművészeket, majd az Ungvári Közművelődési College Napraforgó néptáncegyüttese méhkeréki tapsos tánccal igyekezett kedvet csinálni a táncházhoz, ami sikerült is. Sokan táncra perdültek a Zurgó zenéjére. A moldvai, Magyarfaluból jött Gyurka Fábián néptáncoktatótól pillanatok alatt ellesték a csángó kör-, lánc-, sor- és páros táncokat, amelyek alaplépései könnyen elsajátíthatóak.

Nagy Bercel tudósítónknak elmondta: "A zenekar mostani tagjai budapestiek, egyedül a dobosunk, Grátzy moldvai. Lassan húsz éve járunk ki rendszeresen Moldvába gyűjteni, ami egyre nehezebben megy ott is. Ma már többnyire csak szólisták vannak, néhány kobzos, már főleg csak cigányemberek, akik ezt a hagyományos muzsikát folytatják. Ezért egy kicsit rekonstrukció is, amit mi csinálunk. Szerencsére maradt néhány felvétel.

Mi kizárólag ezzel az egy tájegységgel foglalkozunk. A moldvai magyarok zenéjét, táncait, dalait, meséit, imádságait szeretnénk megismerni és azt minél hitelesebben továbbadni a közönségnek"

Badó Zsolt