2010. június 4.

Krisztus szent Testének és Vérének ünnepe

Pünkösd, a Szentlélek eljövetelének ünnepe és az Egyház születésnapja után a liturgia egymás után három kiemelt ünnepet ül. Múlt héten, Szentháromság vasárnapján arra tanított minket, hogy Isten maga a Szeretet. Ez a szeretet az Atya teremtő, a Fiú megváltó és a Szentlélek megszentelő tevékenysége révén tapasztalható meg az ember számára. Pénteken, Jézus Szíve ünnepén az irgalmasságban megmutatkozó oldalára figyelünk majd a szeretetnek. Úrnapján pedig, az Eucharisztiáról mint az isteni szeretet csodálatos és titokzatos jelenlétéről elmélkedünk.

Alapvető emberi tapasztalatunk, hogy ételre, italra szorulunk. De éhségünk, szomjúságunk egyúttal nagyszerű emberi kapcsolatok kezdete is. Egymásra vagyunk utalva, egy falat kenyeret, egy pohár vizet egymástól remélhetünk, s közben a kenyérben, a vízben megérezhetjük a másik ember felénk hajló szeretetének, atyai vagy testvéri gondoskodásának jó ízét is. Ha az éhezőnek megtörjük kenyerünket és a szomjazónak vizet adunk, kisebb-nagyobb áldozatot hozunk. Milyen üres volna enélkül az életünk!

Jézus beállt az éhező és szomjazó emberek sorába. Elfogadta a kenyeret, amit Mária és József tört neki, s aztán maga is kenyeret tört övéinek. Elfogadta az apró, de mégis nagyszerű áldozatokat, amelyek körülszőtték a földi életét, s meghozta a maga nagy áldozatát, hogy örök életet adó ételt, italt nyújthasson a benne hívőknek.

Egy darab kenyérre mondta: "Ez az én testem"', egy pohár borra mondta: "Ez az én vérem." Bizonyos, hogy az Eucharisztia s az Utolsó Vacsorát megújító szentmise: titok. "Hitünk szent titka" - amint mondani szoktuk.

Úrnapján nemcsak azt ünnepeljük, hogy értünk megtört testét és értünk kiontott vérét adja nekünk lelkünk táplálására, hanem azt is, hogy velünk maradt a világ végezetéig. S éppen ezért az úrnapi szentmise után körmenetet is tartunk: az Oltáriszentségben köztünk lévő Jézust kivisszük a templomból, "megmutatjuk Neki" lakóhelyünket és áldást kérünk életünkre.

Az Oltáriszentség titkát így foglalja össze az úrnapi antifóna: "Ó, szent vendégség, melyben Krisztust vesszük magunkhoz, felidézzük szenvedésének emlékét, lelkünk eltelik kegyelemmel és jövendő dicsőségük zálogát nyerjük."

Ezen a szép ünnepen hálatelt szívvel vegyünk részt a szentmisén és körmeneten, köszönjük meg Jézusnak, hogy közöttünk maradt az Oltáriszentségben, Testével és Vérével táplál minket!

Lengyel Donát OFM