Fogyatkoznak a gólyák?

2010. június 25., 10:00 , 493. szám

Vidékünk - és egész Közép-Európa - legelterjedtebb gólyafaja a fehér gólya, melyet a magyarság több más európai néppel együtt a nemzet madarának is szokott nevezni. A közelmúltban egy olvasónk személyes megfigyelése alapján arról informálta lapunkat, hogy nem volt sikeres a madarak idei költése, s állítólag már a második fészekaljjal próbálkoznak. Igaz-e mindez, vagy csak egy elszigetelt eset tanúja lehetett olvasónk? Kíváncsiak lévén a dolgok hátterére, megkértük a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola (KMF) Biológia Tanszékének előadóit, Illár Lénárdot és Zselicki Istvánt, hogy tájékoztassák olvasóinkat.

A szakemberek véleményét megelőzően elsőként egy kis jellemrajz magáról a madárról. A nőstény gólya a párosodás után általában 3-6 tojást rak a fészekbe 1-2 nap alatt. A tojások súlya 130 gramm körüli, 73 mm hosszúak és 52 mm szélesek. A költés ideje már az első tojás lerakásától kezdődik, s 33-34 napig tart. A fiókák a tojásból, egymás után egyik napról a másikra kelnek ki. A költésben mind a két szülő részt vesz, felváltva melegítik testükkel a tojásokat. Általában április második felében rakják le tojásaikat, az utódok így május vége felé bújnak elő. A kisgólyák gyorsan nőnek: a kikelési súly testük esetében 50 gramm körüli, 10 nap után ez már 500 gramm és körülbelül 3 kilogrammos súllyal hagyják el a fészket.

Olvasónk információi alapján feltettük a kérdést a KMF előadóinak, akik véleményüket kifejtve elmondták: nem elképzelhetetlen a rosszul sikerült költés, melyet nagyrészt az utóbbi hónapok szélsőségesen eltérő időjárásával lehet indokolni. A jégesők, heves viharok számos fészket, tojást és már kikelt fiókát elpusztíthattak. Az időjárás ugyanakkor "felboríthatta" a madarak költési periódusát is. A költés fontos feltétele az elégséges táplálék is. Az utóbbi hónapok időjárása változó volt, ami negatívan hathatott ki a táplálékláncra, azon belül a madarak eledelét biztosító rovarokra, rágcsálókra stb. Ez pedig probléma, ha figyelembe vesszük, hogy az etetés kérdése milyen nagy terhet ró a szülőkre. Az első tíz nap a legfontosabb időszak, ekkor ugyanis óránként kell etetni kicsinyeiket, 15 napos korukban már csak kétóránként. A gólyák, akik egyébként nappali állatok, ebben az időszakban egész éjszaka keresik a kisebb rágcsálókat, valamint rovarokat. De amennyiben nem áll rendelkezésre elegendő táplálék, a szülőmadarak a faj védelme érdekében sajnálatosan kegyetlen, de szükségszerű lépéshez folyamodnak: a táplálékmennyiséghez igazodva elpusztítják a fiókák egy részét, de amennyiben csak saját magukat tudják ellátni, akkor mindegyiket. Ezt "kronizmusnak" nevezik a görög mitológiában gyermekeit elpusztító mitológiai alak alapján. Tavaly a nagy szárazság idején is megfigyelhető volt, hogy számos madár "megszabadult" a fészekből éppen csak kikelt fiókájától. Ez is lehet a magyarázata a gólyák populációjában az újonnan kikelt, fiatal egyedek hiányának.

Fischer Zsolt