Ugocsai gyerekek az Igrice Napon

2010. július 2., 10:00 , 494. szám

Június utolsó hétvégéjén rendezték meg immár 4. alkalommal a Nyíregyházához közeli Sóstó-Sóstóhegyi Igrice Napot. Erre a rendezvényre határon túli gyerekeket is meghívtak. Kárpátaljáról a KMPSZ szervezésében Kész Barnabás salánki történelemtanárnak és feleségének, dr. Kész Margitnak, a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola tanárnőjének olyan "tarka" csapatot sikerült toboroznia, melyben Ugocsa szinte minden tájegysége képviseltette magát. A 33 fős csoportban voltak péterfalvi, bökényi, nagypaládi, fertősalmási, tiszakeresztúri, csepei és természetesen salánki gyerekek is.

Tiszabecsről indulva érkeztünk a szálláshelyünkre, egy nyíregyházi kollégiumba. Ezután mentünk ki a sóstóhegyi ligeterdőbe, az Igrice-rendezvény színhelyére. Itt találkoztunk az erdélyi körtvélyesi és a Szilágyságból érkező nagyfalusi csapattal.

Vendéglátóink, az Igrice Egyesület és annak lelkes vezetője, Leviczky Mihály mindent megtettek, hogy jól érezzük magunkat. Volt itt főzőverseny, agárfuttatás, kipróbálhattunk sok érdekes kézművesmesterséget: bőrözést, csipkeverést, kosárfonást stb. Mégis legjobban a színpadon történtek vonzották a lelkes közönséget. Nagy tapsot kaptak a határokon túlról érkezett csapatok műsorszámai. Különösen tetszett a mi "vegyes" csapatunk repertoárja, melyben a nemzeti összetartozás, összefogás kapott nagy hangsúlyt. Lélekmelegítően csengtek a Kárpátalja, édes haza... című ének szomorkás, bús dallamai, a szívekhez szóltak a jól "kiválasztott" versek sorai: " Csak a gyökér kitartson..." De a tiszaháti népdalcsokor sem maradhatott ki a műsorunkból.

A rendezvény másnapján mindenki nagy örömére a Nyíregyházi Állatparkba látogathattunk el. A háromórásra tervezett séta a parkban a végén bizony kevésnek bizonyult, olyan sok volt az érdekes látnivaló: az Ócenárium, a Zöld Piramis, a fókabemutató és a rengeteg különleges állat.

Ebéd után el kellett búcsúznunk vendéglátóinktól, új barátainktól, de szomorúságunkat a sok-sok itt szerzett élmény tompította. Ezúton is szeretném mindannyiunk nevében megköszönni minden nemzeti érzelmű szervezőnek odaadó munkáját (határon innen és túl), akik támogatták ennek az utazásnak a létrejöttét, szívügyüknek érezve a Kárpát-medencei magyarság összetartozását.

Kelemen Viktória,