Milyen a jó magyar Jelölt és Szavazó?

2010. július 16., 10:00, 496. szám

Lehet, hogy a kárpátaljai magyarság sorsa nem az október 31-ei helyhatósági választásokon dől el, megítélése azonban mindenképp.

Hogy egy 150 ezres kisebbségnek egy idegen kultúrájú 46 milliós országban nem sikerül világraszóló eredményeket felmutatni, nem feltétlenül az ő hibája.

De hogy milyen erőfeszítéseket tesz érdekeinek védelmére, az mindenképp minősíti. Felismeri-e saját érdekeit és beveti-e azok védelmében legalább azt az erőt, ami számaránya szerint rendelkezésére áll.

Ha egy száztagú megyei tanácsban a magyar érdekek ellen szavaznak, nem a mi hibánk. Ha emellett az érdek mellett nincs legalább 10 szavazat, arra viszont nincs mentség. A reális számok a megyében, járásokban, városokban még nem ismertek, a számarányuk azonban igen. Ilyen arányban kell képviselőinket a testületekbe is küldenünk, ha nem akarunk szégyenkezni, magyarázkodni.

Hangsúlyozom, hogy ebben az esetben a "mi" alatt minden szavazati joggal rendelkező magyart értek - aki magyarnak vallja magát. A nemzet megmaradásához való szavazattal történő hozzájárulás olyan adó, amit a történelem csak a becsületével együtt enged el bármelyikünknek.

Idáig követve az okfejtésemet, talán minden olvasó helyesel. A problémák innen kezdődnek. Október 31-én ugyanis a szavazólapon nem lesz kocka azzal a felirattal, hogy a kárpátaljai magyar nemzetrész fennmaradása. Személy- és pártnevek lesznek odanyomtatva ukránul. Melyik mellett van az a kocka, amelybe ikszelve nemzet iránti kötelességünket teljesítettnek tekinthetjük? A magyar párt meg a magyar egyéni jelöltek mellett. Mindegyikből több van, érvényesen szavazni pedig csak egyre lehet.

A megszakított kampány idején összességében alighanem több ezerszer mondtam el, hogy magyar pártra kell szavazni, ukránra pedig nem. Most itt a pártlistákkal nem is foglalkozom tovább, mert közben kiderült, hogy egyéni körzetekben egyéni jelöltre is szavazni kell! Hogyan helyesen?

A válasz egyszerű: mintha listára szavaznánk. Meg kell nézni, ki jelölte az illetőt, és amelyik (magyar) párt listájára szavaztunk, ugyanannak az egyéni jelöltje mellé kell pluszolni a kockába.

Első hallásra ez magától értetődőnek tűnik. Ha már valaki eldönti, hogy jó magyarként nemzetünk érdekvédelmét erősíti egyik szavazatával, amit a listára adott, miért gyengítené azt a másikkal, amit egy egyéni jelöltre ad?! Ha egyik szavazatával besegít egy KMKSZ-est a listáról, mi értelme van beszavazni egyéniben egy jecást vagy egy régióst, aki pártutasításra bármikor szavazhat a magyar érdek ellen?!

A válasz prózaian egyszerű, mert az ukrán pártok jelöltjei is magyarok lesznek, ismerős, rokon, haver magyarok.

Sajnos tömegével lesznek olyanok, akik a különböző szavazólapokat mint társasjátékkártyákat fogják használni: megpróbálnak majd minél több mezőt lefedni. Valamelyik biztosan bejön. Vagy az egyik, vagy a másik párt a megyében, járásban vagy az egyik rokona, vagy a másik ismerősöm a járási vagy városi listán.

Szavazók, akik szavazatukat egyéni szempontok szerint adják le. Minél több embert lekötelezni, minél több oldallal jóba lenni, mert majd hátha személyes szívességet kérhetek.

Nemzeti szempontból az lenne a leghasznosabb tömeges megvilágosodás, ha megértenék, hogy titkos szavazáson, ahol a győztesek száz- (járási szinten) vagy ezerszám (megyei szinten) kapják majd a szavazatot, nem lehet lekötelezni a majdani nyertest. Ha véletlenül sikerülne is elérni, hogy valamelyikük megjegyezze, hogy X,Y rá szavazott, mit tud az egy tanácsi pozícióból viszonzásul adni? Méghozzá külön neki, amit a többi száz vagy ezer szavazójának nem. Esetleg akkor, ha az illetőből főnök lesz.

Na de mi esélye van annak, hogy egy ukrán párt pont a magyar képviselőjéből csinálna tanácselnököt vagy helyettest? Ha valakinek esélye van magyarként tisztségre, az a jól szereplő magyar párt frakciójának tagja.

Jó lenne, ha az átlag magyar szavazó, akiknek ismeretségi köréből az ukrán pártok majd a Júdásokat megtalálják, megértené, hogy ukrán pártra, illetve annak jelöltjére adott szavazatából egyéni haszna nem származhat, a magyar ügyet támogatva, a magyar érdekképviseletet erősítve viszont közvetve igen!

A jó magyar szavazó tehát az, aki mindezt megértve magyar pártra szavaz listán, és annak jelöltjére egyéni körzetben.

Ami a magyar képviselet erejét illeti, nem mindenkinek egyforma a felelőssége. Van, akinek egy szavazatnyinál jóval nagyobb. Méghozzá pontosan annyira, amennyi szavazat múlik rajta.

A jelölteké, akiknek a neveinek vonzani kell a szavazatokat, ilyenek. Milyen jó lenne, ha ez nem számítana. Ha az emberek a szavazólapon csak a megfelelő magyar párt nevét keresgélnék!

Aki jelölteket állíthat, annak olyan embereket kell keresni, akik személyes ismeretségükkel és elismertségükkel hozzátehetnek az ügy sikeréhez.

Mégsem lehet ez a döntő szempont a listák összeállításnál, az egyéni jelöltek kiválasztásánál. A magyar érdekvédelem ugyanis csak fegyelmezett frakciókon keresztül érvényesülhet. Ezt az egyszerű politikaelméleti és politikatörténeti igazságot a KMKSZ is keserves tapasztalatok útján tehette magáévá.

Hiába népszerű valaki, ha tudni lehet róla, hogy el fog csábulni, meg fog ijedni, vagy csak egyszerűen fegyelmezetlen lesz, nem szabad a magyar érdekvédelmet rábízni.

Legalább ha névleg a KMKSZ nevében kerül valaki be a tanácsba, nem jobb, mintha egy bjutos (jecás, régiós stb.) kerülne oda? Bizony hosszú távon nem! Felmérhetetlen a romboló hatás, amit az okoz, amikor egy kicsiny, kívülről szorongatott csapat egyik, másik vagy több tagja dezertál. Rossz esetben, hogy ne legyen olyan feltűnő az árulása, még meg is ideologizálja kapzsiságát és/vagy gyávaságát. Esetleg előbb még mindent szétver maga körül, hogy ne legyen feltűnő, otthagyja a sajátjait.

A jó jelölt tehát olyan, akiből biztosan fegyelmezett, lelkiismeretes frakciótag lesz, és a választási kampányban saját tekintélyével, népszerűségével megkönnyíti a mindenféle demagógiának kitett szavazónak, hogy az a magyar ügyet erősítse voksával.

Szeptember hónap végéig a KMKSZ megkeresi a jó jelölteket. Ha nem sikerül jót, akkor olyat, aki még éppen megfelel. Nem lesz könnyű. Minket, a KMKSZ-t viszont az minősít, milyen energiával és komolysággal dolgozunk a jó és megfelelő jelöltek felkutatásáért és csatasorba állításáért, mennyire vagyunk szilárdak a nem odavalók kiselejtezésében.

Szeptember végéig ehhez kérjük minden, a helyzet súlyát felfogni képes magyar ember jóakaratú hozzájárulását.

Kovács Miklós