Akinek Ricardo Izecson dos Santos Leite a példaképe

2010. szeptember 18., 10:00 , 505. szám
Nagy Barbara az ifjú focisták között, Sin Józseffel és Balogh Zoltánnal

A Kárpátalja településein lebonyolításra kerülő sportrendezvények gyakori résztvevője a Sin József, a KMKSZ Beregszászi Középszintű Szervezetének (BKSZ) elnöke által támogatott guti ifjúsági és öregfiúk futballcsapat. Az ifjúsági csapat nagyon jó eredményekkel büszkélkedhet, s külön érdekessége, hogy soraiban egy ifjú hölgy is játszik, aki a csapat egyik legfőbb erősségének számít és az ifjúsági futballtornák többszörös gólkirálya. Nagy Barbaráról, a Beregszászi Magyar Gimnázium (BMG) 4. osztályos tanulójáról van szó, akit a tanintézményben felkeresve a futball iránti kedvteléséről kérdeztünk.

– A mi vidékünkön a női futballnak nem igazán vannak hagyományai, az meg különösen nem mindennapi, hogy valaki lányként egy fiúcsapat soraiban játsszon. Hogyan kezdtél focizni?

– Olyan hatéves lehettem, amikor a szülőfalumban, Guton a házunk kapujában állva figyeltük az utcán focizó fiúkat. Látták, mennyire érdekel a játék, és hívtak, hogy focizzam velük. Úgy döntöttem, kipróbálom, és beszálltam. Nagyon megtetszett ekkor a foci, egyre gyakrabban szálltam be a játékba, s most már elég intenzíven, rendszeresen focizom.

– Mit tudhatunk a guti ificsapatról?

– Hét állandó játékosból áll a guti ifjúsági futballcsapat, ebben játszom én csatárként. A csapat többi tagja a Guti Általános Iskolából ismert volt osztálytársaim közül kerül ki. A legfőbb támogatónk és a főszervezőnk Sin Jóska bácsi, aki számon tartja a meghívásokat a különböző rendezvényekre és már évek óta ő szervezi az utazásainkat. Nagyon sokat köszönhetünk neki. Most például a kígyósi falunap focitornájára készülünk.

– Van-e valamilyen különleges edzésmódod, étrended, melyek hozzájárulnak a jobb erőnléthez?

– Alapvető és egyszerű gyakorlatokból állnak az edzéseim, olyanokból, amelyek megszokottnak számítanak a focivilágban: futok, tornagyakorlatokat végzek stb. A táplálkozásom is teljesen hétköznapi, egyszerű, normális ételeket eszem, nem pedig felturbózott "energiabombákat." Az edzésem lényege leginkább a csapattagokkal történő intenzív játékban van: igyekszem a lehető legtöbbet focizni, hogy formában maradjak, s a gyakori játék nélkülözhetetlen a minél nagyobb összhang kialakításában is a csapaton belül. Mióta a gimnáziumban tanulok, bentlakásos diák lévén játékra leginkább csak hétvégén van alkalmam, nyáron viszont, a szünidő alatt gyakrabban: ekkor az iskolában gyülekezünk a csapattagokkal és rúgjuk a labdát, ameddig bírjuk.

– Hogyan épül fel a játékod, a stratégiád?

– Csatárként játszom, de ez nem jelenti azt, hogy kizárólag rajtam van a hangsúly: általában megbeszélünk a csapattal egy taktikát, és aszerint játszunk. Nagyon fontosnak tartjuk az összetartást, a csapatmunkát, hiszen a játék nem épülhet pusztán egy emberre: a győzelem leginkább akkor érhető el, ha mindenki igyekszik megdolgozni érte. Ez szinte minden esetben be is válik.

– Milyen eredményeitek vannak?

– Többnyire dobogós helyeket szerzünk. Ha nem nyerünk, lehet, hogy egy kicsit bosszankodunk, de a lényeg mégis a helytállás, az, hogy becsületes játékkal képviseljük a településünket. Vannak emlékezetesebb játékaink, győzelmeink is, mint pl. a Mezőgecsei Lekvárfőző Fesztiválon és Szüreti Mulatságon elért siker, ahol megnyertük az első helyet igen szép gólaránnyal.

– Gólzsáknak számítasz?

– Vannak sikeresebb meccsek, amikor sikerül elég jól teljesíteni. Mostanában a legbüszkébb a mezőgecsei fesztiválra vagyok, ahol a torna során öt gólt sikerült lőnöm! Játszottam már a járási leányválogatott soraiban is, én voltam a legfiatalabb, de nem vallottam szégyent.

– Van-e példaképed?

– Igen. Ricardo Izecson dos Santos Leite, vagy ismertebb nevén Kaká brazil futballista, a brazil labdarúgó-válogatott, illetve a Real Madrid középppályása. A futballszakértők a világ egyik legjobb középpályásaként tartják számon. Én osztom az ő véleményüket.

– Egy kényes kérdés: a fiúk a pályán hogyan viszonyulnak ahhoz, hogy lány vagy?

– Úgy vettem észre, hogy teljesen normálisan: teljesen egyenrangúnak tekintenek, és igyekeznek teljes erőbedobással játszani ellenem. Én ennek csak örülök, mert nem szeretnék kivételezett lenni. A szüleim, noha örülnek annak, hogy játszom, kicsit aggódnak is értem emiatt, hiszen esély van arra, hogy elrúgják a lábam, fellöknek vagy egyéb sérülésem lesz. De mérkőzés során komolyabb sérülésem szerencsére még nem történt a pályán. Az csak "békésebb" körülmények között történt, amikor egy lépcsőről leesve tört el a lábam.

– Hogy megy a tanulás a BMG-ben, melyik a kedvenc tantárgyad, és milyen eredményed van ebből?

– A testnevelés óra a kedvencem, és tizenkettesem van belőle. A sport iránti szeretetemmel magyarázható mindez. Úgy vettem észre, a tanárom ezen a téren igyekszik kihasználni a sport iránti szeretetemet: vittek már kézilabdatornára Nagyberegre, valamint más sportversenyek kapcsán is számítottak rám. Sajnos a BMG-ben nem igen van focira, sportra alkalmas terület.

– Milyen jövőbeli terveid vannak?

– A gimnázium 5. évfolyamát követően lehetőség van más tanintézménybe menni tanulni. Én is szeretném ezt az utat választani: az anyaországban szeretnék továbbtanulni. A szüleimmel ezt a kérdést már megbeszéltük, s arra a döntésre jutottam, hogy egy sportiskolában folytatom a tanulmányaimat. Budapesten szeretnék felvételit tenni, ott vannak a legszínvonalasabb sportintézmények, de jelenleg még csak a világhálón keresztül vizsgálom a kínálkozó lehetőségeket.

Fischer Zsolt