Visk napja

Néptánc, ökörsütés, vásári forgatag

Vasárnap, szeptember 26-án délelőtt az esőre hajló, borongós idő ellenére is nagyszámban gyűltek össze a helybeli lakosok Visk főterén, hogy megünnepeljék a nagyközség napját. Az ünnepségen elsőként Szajkó Károly polgármester köszöntötte az egybegyűlteket, majd megtartotta ünnepi beszédét, melyben kifejtette: a nagyközségi nap programjai nagyarányú összefogás eredményeiként valósultak meg. S az, ahogy a gyermekek és a felnőttek együttes munkával terveztek, készülődtek, hogy azután ki-ki a maga tehetsége szerint részese legyen a programoknak, nagyon sokat elárul a településről, a viskiek tenni akarásáról. A helybeli vállalkozók pedig támogatták a nagyközségi nap lebonyolítását, hathatós segítségük nélkül meg sem szervezhették volna a rendezvényt.

Scherczer Károly, a Beregszászi Magyar Konzulátus konzulja felszólalásában kitért a falunapok eredetére. Beszéde további részében pedig a magyarországi diplomata kifejtette: a rendszerváltást követően lehetőség nyílt arra, hogy az egymástól elszakított magyarlakta területek települései erősítsék kapcsolataikat, az Európai Unió pedig támogatja a határok mentén, de más-más állam területén fekvő városok és falvak együttműködését, ami igencsak kedvez a kapcsolatépítésnek.

Ugyancsak üdvözölte az ünnepség résztvevőit Fegyir Turcsin, a huszti járási közigazgatás elnöke és Ivan Pljuscs ukrán parlamenti képviselő. A felszólalásokat követően a polgármester a nagyközségi tanács dicsérő oklevelével tüntette ki a Tisza-menti település több szülöttét, illetve lakosát, köztük ifj. Sari Józsefet, a KMKSZ Felső-Tisza-vidéki Középszintű Szervezete elnökét, Krüzsely Tibort, a KMKSZ Viski Alapszervezete elnökét, Pál Lajos karnagyot, zenetanárt, Varga Györgyöt, a Viski Kalász labdarúgócsapat edzőjét, valamint a Kölcsey Ferenc Középiskola és a Viski Művészeti Iskola tanári karát.

Eközben, nem messze a színpadtól, parázsló fahasábok fölött sült az egyik viski gazdától vásárolt, hétmázsás ökör.

– A magyarországi Kunszentmártonból érkeztünk, s immár negyedik alkalommal veszünk részt a viski nagyközségi napon – mutatkozik be két ökörsütő, Iglódi Ferenc és Pálinkás János. – Most hárman jöttünk, de amúgy tizenöt tagja van a csapatunknak, s maximum öt ökör sütését tudjuk vállalni egyidejűleg. 1982 óta foglalkozunk ökörsütéssel, magunk jöttünk rá – a gyakorlatban – ennek minden csínjára és bínjára. S miként is készül az ökörsült? Először is ajánlatos egyévesnél nem idősebb állatot kiválasztani. Másodszor: négy nappal a sütés előtt bepácoljuk a levágott szarvasmarha húsát, majd 12 órán keresztül sütjük, előbb nyílt, de nem lángoló, hanem parázsló tűz fölött – a legjobb száraz keményfát, tölgyet, bükköt vagy akácot használni erre a célra –, ezután pedig olajos tepsiben is kisütjük a levágott hússzeleteket, hogy jól átsüljenek. A sülő húst saját készítésű, speciális fűszerkeverékkel fűszerezzük meg, melynek összetétele üzleti titok.

Gyakran hívnak bennünket a határokon túlra, így eljutottunk már Szerbiába, Romániába, Szlovákiába, Horvátországba, illetve Ukrajnába, s nemcsak Kárpátaljára, de Kijev környékére is. Emellett voltunk már Ausztriában, sőt a távoli Argentínába és Brazíliába is meghívtak bennünket az ottani magyar közösségek, ám oda nem jutottunk el.

Még el sem készült az ökörsült, amikor a színpadon megkezdődött a kulturális program, melynek keretében elsőként a nagyközségi óvoda apróságai léptek fel, s mutatták be versekből és táncokból álló műsorukat. Ukrán néptáncokat adtak elő a Viski 1. Sz. Középiskola tanulói, magyar néptáncokkal, illetve modern tánccal szórakoztatta a közönséget a Kölcsey Ferenc Középiskola Szivárvány táncegyüttese, Takács Dóra magyar népdalokat énekelt, fergeteges csárdással lépett fel a nagyközségi művelődési ház Tisza tánccsoportja, a Viski Művészeti Iskola növendékei pedig zsidó néptáncot mutattak be.

A kulturális csemegék mellett, természetesen, a gasztronómiai élvezetekről is gondoskodtak a szervezők, a főtér több pontján is sült a saslik, a gyermekek élvezettel fogyasztották a hatalmas, hófehér vattacukorpamacsokat, míg az ajándéktárgy-, illetve a játékárusok gondoskodtak róla, hogy teljes legyen a vásári hangulat. Még színesebbé tette a rendezvényt, hogy bárki településnéző kocsikázásra indulhatott a két konflis valamelyikén. Végezetül pedig utcabál zárta a nagyközségi napot.

Lajos Mihály