Kovács Miklóst támadják a "Magyar ember szavazzon magyar pártra" jelszó miatt

Sajtófigyelő

A "KMKSZ" - Ukrajnai Magyar Párt ("KMKSZ" - UMP) és Kovács Miklós, a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség (KMKSZ) elnöke ellen intézett nem túl ízléses támadást a zakarpattya.net.ua ukrán nyelvű internetes hírportál.

Az ukrán nemzeti beállítottságáról ismert portál az internetes újságírás fogalmai szerint vezércikknek számító írása címében kürtöli világgá, hogy "Kárpátalján arra szólítják fel a magyarokat, hogy ne szavazzanak ukrán pártokra, amelyek "veszélyeztetik a jövőjüket"". A szerző szerint a "KMKSZ" - UMP röplapjaival együtt "tovább terjed a vidéken az ukránellenesség és a nyílt magyar nacionalizmus". A cikket jegyző Viktor Lengyel egyenesen azt állítja, hogy ha valaki arra kíváncsi, hol lakozik Kárpátalján "az ukranofóbia és a parázsló magyar revizionizmus", annak valószínűleg érdemes elsősorban a "KMKSZ" - Ukrajnai Magyar Párt irodájába ellátogatni.

Az írás szerzője szerint Ukrajnában "a pártpolitika lényegét és karizmáját" közismerten a vezetők határozzák meg, a KMKSZ esetében Kovács Miklós, aki potenciális választói szemében radikális magyarpárti retorikájával igyekszik pótolni politikai jelentéktelenségét. Viktor Lengyel egyenesen úgy véli, hogy "ha figyelmen kívül hagyjuk a magyarok lakta kárpátaljai területek Ukrajnától való elszakításának perspektíváját, minden, amit Kovács úr tesz, az ő - a magyarok - elszigetelésére és konzerválására irányul a társadalmi-kulturális és anyagi lét jelenlegi, semmiképpen sem minőségi szintjén". A cikkíró szerint Kovács Miklós számára minden ellenséges, ami ukrán, s ennek kapcsán emlékeztet a KMKSZ elnökének arra a tavalyi elnökválasztási kampány során az ukrán sajtó által felfújt hasonlatára, amelyben az ukrán államot ellenséges erődítményhez hasonlítja.

A meglehetősen propaganda-ízű írás Kovács Miklós szemére veti, hogy valahányszor a kárpátaljaiak, többek között a magyarok is, a politika felé fordulnak, majd kibújik a bőréből, hogy "fényes "patrióta" bejelentésekkel bizonyítsa szükségességét". A cikkíró szerint ugyanis "Kovácsra, a politikusra csak akkor van igény, ha a kárpátaljai magyarok kizárólag a szomszédos Magyarország irányába fordulnak". Mert "Ha az ukrán társadalom teljes értékű részévé válnának - elsajátítva az ukrán nyelvet, hozzáférést nyerve az összukrajnai oktatási intézményekhez és ennek megfelelően a jó, jól megfizetett munkához -, Kovács, a politikus, kénytelen lenne elhagyni a politika színpadát, s átképezni magát a megélhetés biztosításának más módjaira". A szerző szerint Kovács ettől fél a legjobban, s célja ezért "konzerválni" a magyarokat jelenlegi "ukránságon kívüliségükben". Gondolatmenete alátámasztására Lengyel közli ukrán fordításban a KMKSZ körlevelét, melyet a szövetség a kárpátaljai magyarokhoz juttatott el az önkormányzati választások előtt, bár eközben csak annyira ragaszkodik a fordítás pontosságához, hogy az a fenti eszmei előkészítés után az általa sugallt gondolatokat támassza alá a felületes olvasóban.

Az íráshoz beérkezett olvasói kommentárokból ítélve a célközönséget nem hatotta meg különösebben Viktor Lengyel érvelése. Ugyanakkor - sajnos! - elsiklottak a szerző meglehetősen álságos érvelésének néhány fájdalmas pontja felett is. A cikkíró szerint ugyanis a magyarság nem "teljes értékű része" az ukrán társadalomnak, s hogy azzá váljon, be kell illeszkednie. Lengyel eközben könnyedén figyelmen kívül hagyja, hogy az Alkotmány értelmében a kárpátaljai magyarok eleve teljes értékű tagjai az ukrán társadalomnak. Nem esik szó írásában arról sem, hogy az ukrán nyelv elsajátításának feltételeit az állam kötelessége volna biztosítani, s önmagáért beszél, ha ezt Ukrajna fennállásának majd 20 éve alatt még nem sikerült megoldani. Végül szögezzük le: azt a jogát és törekvését sem szerencsés elvitatni a kárpátaljai magyarságnak, hogy lehetőségeihez mérten igyekszik megőrizni nyelvét és kultúráját, s ehhez a politika eszközeit is igénybe veszi. Ez ugyancsak Alkotmányban rögzített joga, amit még választások alkalmával sem illik megkérdőjelezni egy demokratikus államban.

A cikkhez érkezett kommentárokból az is kicseng, hogy a választásoktól eltekintve milyen keveset olvasnak a beírók a sajtóban a kárpátaljai magyarokról. Sajnos az elmúlt néhány év szomorú jellegzetességévé vált, hogy némelyik ukrán újságírónak kizárólag kampány idején jut eszébe a kárpátaljai magyarság, s akkor is csak azért, hogy a fejére olvassa, amiért nem hajlandó ellenkezés nélkül beolvadni az államalkotó nemzetbe.

zzz