"Idényzárás" a hajtatásban

2010. október 15., 10:00 , 509. szám

Beköszöntött az ősz, egyre gyakrabban kell fagypont alatti hőmérsékletekkel számolnunk, azaz eljött a végső betakarítás ideje a hajtatásban termesztett zöldségeinknél is. A hajtató létesítményekben ilyenkor aktuális teendőkről Őr Hidi László nagydobronyi gazdálkodót, a Terra Dei Alapítvány szaktanácsadóját kérdeztük.

- Mikor jön el az utolsó betakarítás ideje?

- A paprikát és a paradicsomot egészen a fagyok beálltáig kint lehet tartani, az uborka azonban nagyon megsínyli a hűvös időt, ilyenkor már alig növekszik. Mégis, ha mód van rá, érdemes várni az uborka betakarításával, ilyenkor ugyanis jelentősen meg szokott ugrani az ára. Mint hallom, máris mintegy 12 hrivnyát adnak egyetlen kilogrammjáért a nagybani piacon, s valószínűleg lesz még drágább is, úgyhogy amennyiben el tudjuk kerülni a fagyást, érdemes várni a betakarítással, lehetőség szerint hagyni kell nagy, salátauborka méretre megnőni a terméseket. Ha viszont tartani kell a fagytól - mínusz 3 fok alatti hőmérsékletnél már károsodhat az uborka mellett a paprika és a paradicsom is -, célszerű betakarítani a fólia alatti állományt is.

Ami a paradicsomot illeti, fagyveszély esetén, fűtés hiányában érdemes leszedni minden paradicsomot, még a zöldet is. Az egészséges zöld paradicsomokat helyezzük el olyan tároló helyiségben, ahol +16 fok körüli hőmérsékletet tudunk biztosítani, a megvilágítás nem fontos. Ilyen körülmények között a paradicsom hajlamos az utóérésre 2-3 héten belül. Minősége ugyan nem veszi fel a versenyt a normális körülmények között beért terméssel, de ebben az évszakban még az ilyen paradicsom is értékesíthető a piacon. Az efféle kényszerérő paradicsomot érdemes jól szellőző ládákban, vékony, egy-két soros rétegben elhelyezni, s hetente egyszer átválogatni, kiszedni a rothadásnak indult, fertőző bogyókat, mert egyetlen ilyen példány képes tönkretenni egy egész láda tartalmát.

A leszedett paprika szintén jól tárolható, de vigyázni kell a hőmérsékletre. Plusz nyolc fokon akár 3-4 hétig is eltartható különösebb károsodás nélkül a paprika - természetesen ez csak a fejlett, egészséges darabokra vonatkozik.

Sokaknál elkövetkezett már a káposzta betakarításának ideje is, persze ez a munka nyilván egészen október végéig kitolódik még. Ha olyan mennyiséget takarítottunk be, amelyet nem tudunk azonnal értékesíteni, célszerű úgy betárolni a káposztát, hogy legalább 2-3 borítólevél rajta maradjon, s előtte legalább 1-2 napig szikkasszuk a fejeket. Ez annyit jelent, hogy "fejjel lefelé", azaz torzsájával felfelé rakjuk kupacba a termést, hogy kifolyhasson belőlük a pangó víz. Ha megszikkadtak, kevésbé lesznek sérülékenyek a fejek a szállításnál. Talán mondani sem kell, hogy tárolni csak az egészséges, sérülésmentes fejeket érdemes, mert a többi úgyis megrothad, s még az egészséges állományt is tönkreteheti. A káposzta tárolási hőmérséklete +4 fok, s ajánlatos biztosítani a 90 százalék körüli páratartalmat.

- Mi a teendő a hajtató létesítményekben a termés betakarítását követően?

- A nálunk meghatározó kultúráknál, azaz a paprikánál, a paradicsomnál és az uborkánál a termés betakarítása után, de még mielőtt kitakarítottuk volna a fóliasátorból a növényállományt, ajánlatos fertőtlenítést végezni. Javallott ilyenkor lepermetezni a növényeket 2 százalékos formalinoldattal. Amennyiben ez nem kivitelezhető, égessünk a hajtató létesítményben kénport, 1 grammot számítva a helyiség 1 légköbméterére. A formalin kipermetezése, illetve a kén elégetése nyomán képződő gázok néhány napon belül "csörgősre" szárítják a növényállományt, elpusztítva mindent, ami élő, beleértve azokat a kártevőket is, amelyek most vonulnának nyugalmi állapotba, hogy majd tavasszal ismét kárt okozzanak. Két-három nap múltán, amikor ismét dolgozni akarunk a hajtató létesítményben, ne feledkezzünk meg előbb az alapos szellőztetésről.

Ezután eltávolíthatjuk a létesítményből a növénymaradványokat. Ne feledjük: minél alaposabban végezzük el ezt a munkát, annál kevesebb esélyt hagyunk a kórokozóknak és kártevőknek, hogy átteleljenek, s tavasszal újra kárt okozzanak.

Ajánlatos felszedni ilyenkor a csepegtetőcsöveket. A szalagszerű csepegtetők legnagyobb átka, hogy azt hajlamos megrágni a lóféreg. Ezek a csövek nem javíthatók, jobb esetben kivágható a sérült rész, majd egy speciális illesztékkel ismét összefoghatók az ép darabok. A víz minőségének függvényében azonban célszerű elgondolkodni azon, hogy érdemes-e egyáltalán meghagynunk a következő esztendőre a csepegtetőcsöveinket, avagy szerencsésebb lecserélni azokat. Ismerek termesztőket, akiknél olyan magas a víz vastartalma, hogy évente kétszer kell cserélni a csepegtetőket, mert egyszerűen eldugulnak. Ilyen esetekben egy gyenge savas kezelés használna a csöveknek, de a legtöbben nem tudnak beszerezni foszfor- vagy salétromsavat, úgyhogy nem marad más hátra, mint a csere. Ne feledjük, hogy az eldugult csepegtetőcső miatt növényeink víz- és tápanyagutánpótlása nem lesz ideális, így visszamaradhatnak a fejlődésben, s egyéb módon is károsodhatnak.

- Mi a teendő a talajjal?

- Alaposan át kell mosnunk a földet. Előbb azonban kézi ásóval vagy rotációs kapával mozgassuk meg a hajtató létesítmény talajának felső rétegét, megkönnyítve a víz útját. A csepegtetőrendszer alkalmazásának egyik átka, hogy a sorok között kicsapódhatnak a növényeknek kijuttatott tápoldat sói, s olyan koncentrációjuk alakulhat ki, ami később akadályozza a fő kultúra előtt, előnövényként termesztett állományunk, például a retek vagy a zöldhagyma egyenletes kelését és további növekedését. A káros sókoncentráció kialakulásának elkerüléséhez nélkülözhetetlen a talaj átmosása, ami nagy mennyiségű, négyzetméterenként mintegy 120-150 liter víz kijuttatását jelenti. Nem gond, ha locsolás közben rövid időre megáll a talaj felszínén a víz, mert azután úgyis a mélyebb rétegekbe szivárog el, kioldva a felsőbb talajrétegek fölös sóit. Természetesen ez az eljárás csak ott alkalmazható, ahol elég mélyszerkezetű a talaj, el tud szivárogni a víz.

Amikor az átmosott talaj felszáradt, következhet a trágyázás.

pszv