Országosan a Régiók Pártja győzött, Galíciában a Szvoboda

Helyhatósági választások Ukrajnában

A helyhatósági választások legfőbb politikai eredménye, hogy lényeges átalakuláson ment át az ország politikai térképe.

Az egyik legfontosabb változás, hogy a Régiók Pártja (PR) immár nem csupán az ország délkeleti, oroszok lakta részének meghatározó pártja, hanem - legalábbis ami a megyei tanácsi választásokon a pártlistákra leadott szavazatokat illeti - az ország középső és északi régiójának szinte valamennyi megyéjében is a legtöbb szavazatot szerezte meg. Ennek eredményeként a régiósok hatalma az önkormányzatokban immár egészen annak a Zbrucs folyónak a vonaláig terjed, mutatnak rá az elemzők, amely mentén a Szovjetunió határai húzódtak 1939-ig. A folyó másik, azaz nyugati oldalán ugyancsak gyökeres átalakulások tanúi lehetünk. Az ottani mérsékelt "narancsos" nemzetiek helyét a kompromisszumot nem ismerő nacionalisták foglalják el, mindenekelőtt a máris magyarfaló hírében álló Szvoboda, s errefelé védik állásaikat a helyi kiskirályok, mint amilyen például Viktor Baloga Kárpátalján.

A hatalompárt tekinthető ugyan a választások egyértelmű győztesének, hiszen az előzetes becslések szerint országszerte a megyei tanácsi választásokon a voksok több mint 36 százalékát szerezték meg, a PR soraiban mégis sok az elégedetlen, főleg azért, mert néhány keleti megyét leszámítva egymagában szinte sehol sem tud önkormányzati többséget kialakítani. Megfigyelők rámutatnak: a párt eredményein ugyancsak meglátszik az elmúlt hónapok megszorító intézkedéseinek hatása, a szavazatok több mint egyharmada mégis éppen elég lehet ahhoz, hogy megszerezhessék az ellenőrzést az ország kétharmada felett számos szövetségesük jóvoltából, miközben választási csalással, az adminreszursz, azaz a hivatali nyomásgyakorlás tömeges alkalmazásával sem vádolhatja senki a pártot. Sajtóértesülések szerint a jelenlegi kormánykoalíció pártjai (PR, Ukrán Kommunista Párt, Erős Ukrajna, Népi Párt, és Ukrán Szocialista Párt) a szavazatok 49,9 százalékát szerezték meg, ami lényegesen több, mint az országos ellenzék valamennyi pártjának eredménye együttvéve.

Ne feledjük azonban, hogy a PR-nek ehhez a győzelemhez szüksége volt az ellenzék enervált választási kampányára is, amelynek során még azt sem tudták kihasználni, hogy a PR intézkedései nyomán immár hónapok óta nőnek az árak az országban. Az eddigi legfőbb ellenzéki erő, a Batykivscsina, Julija Timosenko pártja a szavazatok alig 13 százalékát szerezte meg országosan a megyei tanácsi választásokon, s szinte mindenütt a választások legnagyobb vesztesének számít. A tényszerűség végett azért jegyezzük meg, hogy a hatalompárt kampánya elsősorban ellenük irányult. A Régiók Pártjának letagadhatatlan bűne, hogy megengedte a Batykivscsina klónszervezeteinek bejegyzését Kijev és Lviv megyékben, miáltal Timosenko pártja ezekben a számára fontos körzetekben gyakorlatilag nem is indulhatott a választásokon. Ennek ellenére az elemzők egyetértenek abban, hogy a gyenge szereplés elsősorban Timosenko és környezete lelkén szárad, hiszen rendre olyan témákat erőltetett a kampány során, mint például az ukrán nyelv státusa vagy afekete-tengeri orosz flotta ukrajnai állomásoztatása, amelyek közép-ukrajnai, jelentős részben kettős, orosz-ukrán kötődésű szavazóit egyáltalán nem hatották meg.

A választások harmadik nagy meglepetése a nacionalista Szvoboda párt látványos előretörése az ország nyugati részében. Várható volt ugyan, hogy a gazdasági és a politikai helyzet romlásával az országban előretörnek a szélsőségesek, ám arra nem sokan számítottak, hogy Oleg Tyahnyibok pártja a szavazatok mintegy 5 százalékának megszerzésével az ország negyedik legjelentősebb politikai erejévé lép elő, méghozzá úgy, hogy három nyugat-ukrajnai régióban - Ternopil, Ivano-Frankivszk és Lviv megyékben - a legjelentősebb megyei tanácsi erővé vált. Megfigyelők szerint a Szvoboda sikerének titka, hogy mára az egyetlen valóban következetes ellenzéki erő maradt, amely a nemzeti érzelmű nyugat-ukrajnai választók szavazataira ácsingózik. Ami ennek az ellenzéken belüli átalakulásnak a várható következményeit illeti, azok a Régiók Pártja számára egyértelműen kedvezőek, hiszen a Szvoboda előretörésével a legfőbb ellenzéki erővé egy olyan párt vált, amely várhatóan sosem tud majd kitörni a néhány erősen ukrán érzelmű nyugat-ukrajnai megyéből, miközben előreláthatóan sok értékes szavazatot von el a mérsékeltebb ellenzéki erőktől. Ugyanakkor Tyahnyibokék megerősödése komolyan megnehezítheti a kárpátaljai magyarság helyzetét, hiszen egy olyan nacionalista gyűrű veszi körül mostantól Kárpátalját, ami előreláthatóan fokozni fogja a helyi nacionalisták aktivitását, illetve komoly gátló tényezője lesz bármiféle, a magyarság helyzetének javítását célzó kezdeményezésnek.

Sokat beszélnek ezekben a napokban az úgynevezett regionális hatalmakról, amelyek az ország több sarkában is meghatározó szerepet játszottak a választásokon. Ilyen például Kárpátalján Viktor Baloga Egységes Közép pártja, amely országosan még a szavazatok 2 százalékát sem szerezte meg, megyénkben viszont 24 százalék körüli eredménnyel az élen végzett. Hasonló az Arszenyij Jacenyuk nevével fémjelzett Front Zmin elnevezésű párt, amely országosan úgy szerzett mintegy 6 százalékot, hogy csupán Bukovinán rendelkezik igazán számottevő népszerűséggel. Ezeknek a helyi kiskirályoknak a jövőbeni szerepét egyelőre meglehetősen eltérően értékelik a szakértők, a gyakorlatban bármelyik érintett régióban előfordulhat, hogy végső soron alku jön létre a helyi és az országos hatalom között.

szcs