Dobsa Lajos lágernaplója

Mártírjainkra emlékezve

2010. december 3., 09:00 , 516. szám

November 18-án volt 66 éve, hogy a megszálló szovjet hatalom lágerekbe hurcolta Kárpátalja magyar férfilakosságának színe-javát. Az évek telnek, és sajnos egyre kevesebb a túlélő, aki beszélni tudna az akkor történtekről. Éppen ezért számít különösen értékesnek minden személyes írott feljegyzés, mely pótolhatatlan, hiteles bizonyítéka a megtörtént borzalmaknak. A közelmúltban egy elhurcolt férfi rokona egy lágernaplót juttatott el szerkesztőségünkbe. A benne foglalt sorokat a tiszakeresztúri - később információink szerint az Amerikai Egyesült Államokba kivándorolt és ott elhunyt - Dobsa Lajos írta, aki elhurcolásakor 18 éves volt. Az alábbiakban ebből a naplóból közlünk részleteket, amelyek megrázó képet festenek az elhurcoltak mindennapi szenvedéseiről.

Dobsa Lajos

szül: - 1926-1944

Szolyva Fogolytábor 23-ik sz.d. 15-ös barakk

Isten nevében kezdem el ezt a gyászos meghurcoltatást.

Tiszakeresztúr. 1944. november 18-án

Dobsa Lajos (aláírás)

1944. november 18-án Szombat reggel otthon összecsomagoltunk háromnapi élelmet, aztán elmentünk a templomba. Onnan aztán mindenki hazament és elbúcsúztak a családtól, hozzátartozóktól és elindultunk T. Újlakra. - T. Újlakról délután elindultunk B. szásznak. T. Újlakon közénk szaladt egy autó, egy kicsit belénk gázolt. - Sötét este lett, mire beértünk Benébe. - Itt meg háltunk egy istállóban. (Még elég jó szállás volt, habár aludni nem lehetett, mert még tetőfokán volt a hangulat és még szokatlan volt a szállás is.)

19-én Vasárnap

Reggel megindultunk Benéből és rövid pihenőkkel folytattuk utunkat B. szászig. A Kishegy alatt találkoztunk előzőleg elmentek hozzátartozóival, akik figyelmeztettek, hogy minden értékeinket küldjünk vissza vagy dugjuk el, mert elkoboznak tőlünk mindent. Igaz is volt. Délután beértünk B. szászba és elszállásoltak az adóhivatalba. Ott aztán mindenki keresett szállást magának, csináltunk papírból ágyat és lefeküdtünk, hogy pihenjünk egy kicsit, alig feküdtünk le, jött a parancs, hogy csomaggal sorakozó a folyosón, ott aztán 2-sével betoltak egy oldalszobába és elszedtek minden apróságot tőlünk. 11 óra felé aztán lefeküdtünk, reggelig nyugodtan maradtunk. Reggel aztán egy román zsidó ébresztőt csinált bottal.

20-án Hétfő

Reggel megint csak tovább mentünk kisebb pihenőkkel, de annál több Daváj-jal: (Továbbal): estére beértünk Munkácsra. Elszállásoltak egy nagy épületbe az állomás mellé. Itt aztán megháltunk, jobban mondva csak megszálltunk, mert igen siralmas volt a helyzetünk. Pistát már be kellett vinni, mert menni már nem bírt, oly beteg lett. Este aztán félrebeszélt, de később magához jött, úgyhogy el is aludt kicsit.

(...)

24-én Péntek

Éjfél után pár perccel ébresztőt csináltunk, mert már kiabáltak, hogy reggeliért minden századból 4 ember. Tudniillik tegnap meg lettek szervezve a századok, mi lettünk a 23-as civil század. Hajnalban aztán aki akart, evett a babból, amitől jobbat kap otthon a kismalac, mert ez csupán bab és meleg víz. Reggel aztán 400-at összeszedtek közülünk és kivitték munkára, egész nap téglát hordtunk étlen-szomjan, megállás nélkül, mert partizánkísérettel voltunk, ezek olyan szedett-vedett cigányok voltak és hajtottak bennünket. A keresztúri fuvarosok ott voltak, éppen mellettünk hajtottak el, beszélni nem nagyon tudtunk, mert a sorból nem lehetett kiállni, mert rögtön lőtt a partizán, így hát csak egy pár szót kiálthattunk hozzájok. Egész sötét este lett, mire abbahagytuk a munkát és a kapunál vagy hatszor megszámoltak, míg beengedtek a szállásunkra. Akkor aztán 4-en elmentek közülünk vacsoráért. No de ez megint csak a bableves volt. (Tudniillik itt nem is lehet mást főzni és ebédet főzni, mert itt mindég van tizenhétezer ember, vegyes katona és civilekkel, és nincs idő főzni, csak ilyen eledelt, ezt pedig úgy főzik, hogy a bab mindég fől éjjel-nappal és a reggeliosztás megkezdődik éjfélkor és tart délig. A forró főtt babra öntenek enyhes vizet és kész a főzelék.) Déltől aztán kezdődik a vacsoraosztás, mely tart 10-11 óráig, ugyanaz, mint a reggeli. Kenyeret valamikor kapunk 5-ön-6-an meg 13-an, mikor hogy, egy komiszt - ez az étkezésünk.

(...)

December 1-én Péntek

Ma az a hangulat, hogy a csehek átvették a közigazgatást és sorozás lesz 9-én otthon és akkorára haza kell nekünk menni. No de ebben nem hittünk később, mert 2400 ember elment tőlünk munkára.

2-án Szombat

Ma reggel azzal jöttek be a fiúk, hogy itt egy keresztúri szekér, mely csomagot hozott. Kapott is fele a keresztúriaknak utánpótlást, ahogy elneveztük egymás közt. Tovább folyt az élet, egyhangúan, mint ezelőtt, este éneklés és lefekvés.

(...)

4-én Hétfő

Jókor reggel bejött egy táb. csendőr és mondta, hogy századonként csomaggal sorakozó. Csomaggal együtt elvittek a fürdőbe és fertőtlenítőbe, a fürdő egész jó volt, csak a ruhát kellett sokáig várni a fertőtlenítőből, csak egy cipőben és nagykabátban kellett várni egy betonozott hideg helyiségbe. Mire túlestünk rajta, egész este lett. Akkor aztán megreggeliztünk, és megvacsoráztunk egyszerre. Este beszélgettünk egy kicsit, de igen rosszul érezte mindenki magát, mert jól meghűltünk, és egész nap viz nélkül voltunk a fürdőben, és siettünk a szállásunkra, hogy legalább iszunk egy jót, de mikor bejöttünk, itt nem tudtunk inni, mert a vizcsap elszorulott. Szerencsére megindult az eső és a csatornából csorgott egy nagyon kevés igen hideg víz, ebből ittunk egy-egy kicsit, mert ez sem nagyon volt, mert csak szemetelt az eső. 6-1/2 7 óra felé aztán lefeküdtünk.

(...)

8-án Péntek

Éjfélkor már nem lehetett aludni, mert már ilyenkor mindenki fönt van, mert nem birja az ember teste a fekvést, és éjfélkor már megkezdődik a reggeliosztás, és olyan veszekedés van, hogy kibírhatatlan. 7 óra felé aztán jött a parancs, hogy a 23-as századtól 50 ember sorakozó, és gyerünk fáért. Egy nagy hegyen kell keresztülmenni, és onnan kell a vállon hordani a fát, kb. 5 km. Mikor ezt meghallottam, gyorsan elmentem a gyengélkedő elé, mert ott nem keresik az embert. Amikor elment az 50 ember, visszajöttem és megreggeliztem a hazaiból, de akkor megint kértek 25 embert még fáért, hála Istennek ezt is hamar megtudtam és gyerünk vissza a gyengélkedő elé. Később visszajöttem, akkor már visszajött az 50 ember és kiosztották a kenyeret és a cukrot, kenyeret 8-an kaptunk egyet, cukrot egy evőkanállal. Ebből aztán főztünk teát, a komiszkenyér részért a katona foglyoktól lehet venni teaport. Mire megfőztük, akkor már megint sorakozó az egész szobának, de én már csak ragaszkodom az előbbi szokásaimhoz, gyerünk a gyengélkedő elé. Mikor odamegyek, hallom, hogy a 17 éveseket megvizsgálják és a gyengéket eresztik haza, no fene, mondom, gyerünk be, én is fölcsaptam 17 évesnek és mentem orvosi vizsgára, de azt mondta az orosz orvos fhdgy, hogy daváj majd a következő transzporttal elmegyek. Jól van, mondtam, és még megkérdeztem, hogy mikor megy a következő menet, azt mondta, hogy 4-5 nap múlva. Gondoltam, hogy egy kicsit sok lesz, majd teszünk valamit, hogy ne legyen olyan hosszú idő. Először is megborotválkoztam, mert ez is mutatja, hogy nem 17 éves vagyok. Másodszor pedig várom a fejleményeket, de előre is úgy érzem, hogy holnap megint szerencséltetem látogatásommal az orvost.

(...)

11-én Hétfő

Hajnalban sorakozó a századunknak és 60-an elindultunk munkára, de mire a belső kapuhoz értünk, már kivonultak munkára, így mi vártunk a kapunál szakadó esőben vagy 2 órát, akkor aztán visszajöttünk a szállásra, hogy majd később megyünk ki fáért a hegyre, de közbe megkezdték a csomagok beadását, be is hoztuk mindnyájan, de még meg sem bonthattuk, mert lógni kellett elfelé, mert fertőtlenítésre zavartak, addig, amíg a fertőtlenítőből vissza nem jött, aki nem tudott olajra lépni, nem lehetett visszajönni a szállásra.

Mire visszajöhettünk este lett éppen.

12-én Kedd

Reggeli éjfél után, aztán hajnalban sorakozó, megint 60 embert kellett munkára adni a sz.d-nak.

Már én is kimentem, mert vágytam egy kis friss levegőre. Igaz, hogy drága levegő volt, mert meghajtottak a sárban, és késő estig kint voltunk. Mikor bejöttünk, megvacsoráztunk és lefeküdtünk.

(...)

14-én Csütörtök

Reggeliosztás éjfélkor, hajnalban aztán sorakozó fürdőbe és fertőtlenítőbe, de mikor kiadták a parancsot a sorakozóra, a keresztúriaknak fele olajra lépett, én elmentem a tábor szélén lévő kis kápolnába, ottan van az egész tábor területén az a hely, ahonnan nem hajtanak sehova. Majd ha valaki olvassa azt a kérdést, hogy miért lógunk meg, ha fertőtlenítésről van szó, hát én egyszerűen leírom egy fürdés és fertőtlenités történetét. Reggel jókor sorakozik kb. 1000 ember. Ezt a tömeget behajtják egy nagy üres épületbe, és onnan 40-esével viszik át egy másik épületbe, ahol fürödni lehet, ott aztán le kell vetkőzni és minden ruhát fel kell fűzni egy karikára és azt beviszik a fertőtlenítőbe, ami igénybe vesz kb. két órát, már a ruha bentlétét értve 2 óráig. Addig bakancsba és egy nagykabátba kell várni egy rossz betonos épületbe. És ez a fertőtlenítés minden második nap van, úgyhogy ha mindég mennénk, akkor egy héten belül már ruha sem lenne rajtunk, mert a gyengébb minőségű ruha egyszerűen szétmállik, ez hát a mi fürdéstől való lógásunk titka.

(Folytatjuk)

A szöveget gondozta: Fischer Zsolt