Mentsük meg a fenyőerdőket!

Majnek Antal püspök levele

Kedves Olvasók!

A karácsonyhoz kapcsolódnak leginkább olyan szokások, melyek kisgyerekkorunktól fogva meghatározzák számunkra az ünnep hangulatát. Gyermekkorunkban mi is írtunk levelet a Jézuskának, izgatottan vártuk, hogy bealkonyodjon, s az angyalok elhozzák a karácsonyfát és az ajándékokat, miközben a sülő kalács illata lengte be a házat... Mindenezek fontosak számunkra, bármennyire is tudjuk, hogy az ünnep igazi lényege ez: az Isten Fia földre szállt, mert annyira szeretett minket, és meg akart váltani bennünket bűneinkből, hogy boldogan élhessünk Isten fiainak szabadságában. Ez akkor is boldogító, életünknek értelmet adó tény, ha a külső körülmények hiányoznak is az ünnep hangulatához. Erről azok tudnának leginkább mesélni, akik megélték a háború és a nélkülözés idejét.

Az ünnephez azonban hozzátartoznak a külsőségek is, és mindenki szeretné, ha gyermekei is átélhetnék az igazi, boldog karácsonyi hangulatot, melyre felnőtt korukban is jólesően emlékeznek vissza. S ez így van jól.

Csakhogy: minket is közelről érint az ökológiai katasztrófa, mely világunkat fenyegeti – Kárpátalját is. Sokan hordoznak fájdalmas emlékeket az elmúlt időszak két nagy árvizéről, a kisebb-nagyobb földcsuszamlásokról. Mindezek – mint legtöbben tudjuk – főleg a mértéktelen fakitermelésből származnak. Az élő fák hatalmas mennyiségű vizet képesek megkötni – a szakemberek számításai szerint az erdők meg tudták volna fogni a lehullott csapadékot, nem zúdult volna akkora árvíz vagy iszaplavina a településekre. S mind közül a fenyőfa tudja a legtöbb vizet fölfogni élő és lehullott tűleveleiben, még télen is.

Amikor a karácsonyfa-állítás szokása elkezdődött, bőven volt fa, nem irtották olyan mérték nélkül, mint mostanában, s az erdőnek volt ideje újabb fákkal pótolni a kivágottakat. Manapság azonban, amikor tarvágások éktelenítik a gyönyörű hegyoldalakat, ideje elgondolkodni, vajon a szeretet ünnepének nevében szabad-e újabb tíz- meg tízezer fenyőfától megfosztani amúgy is agyongyötört erdőinket.

Megjegyzem: ha a karácsonyfának való fenyőket külön gazdaságokban nevelnék erre a célra, azzal nem lenne semmi gond. Véleményem szerint azonban eljött az ideje annak, hogy mindannyian felfigyeljünk a fent említett jelenségre, s elgondolkodjunk, mit tudunk tenni azért, hogy környezetünk – és ezzel saját és embertársaink – biztonságára tekintettel legyünk, s mégse kelljen lemondani a karácsony egyik meghatározó szimbólumáról. Az alábbiakban néhány ötletet közlünk.

Évek óta lehet kapni a piacon cserépben is fenyőfát, melyet ugyanúgy be lehet állítani a szoba közepére és feldíszíteni, mint a vágottat – a tetejében ez még nem is hullik. Akinek van kertje, a karácsonyi időszak elteltével kiültetheti oda; ha pedig cserépben hagyja, a következő évben is beviheti a házba karácsonyfának. Egy-két helyen már van olyan kezdeményezés, hogy karácsony elmúltával visszavásárolják a cserépben eladott fenyőt.

Akinek ez a megoldás nem tetszik, műfenyőt is vehet magának. Általában nagyon ellene vagyok a műdolgoknak, templomainkba sem engedek művirágokat, de átmeneti megoldásként megfelel a műfenyő, amíg nem találunk jobb megoldást. Mostanában már lehet olyat kapni, amely nagyon hasonlít az igazihoz. Fenyőillata persze nincs, ezt azonban meg lehet oldani egy kis leleménnyel: be kell szerezni néhány fenyőágat, s azokból csokrot kötni. Ha vázába tesszük és feldíszítjük, ráadásnak még egy szép karácsonyi díszünk is lesz.

Nem utolsó szempont az sem, hogy mindez jelentős pénzmegtakarítás is: két-három év alatt visszajön az áruk.

Mindannyian felelősek vagyunk a teremtett világért, még akkor is, ha mi magunk nem veszélyeztetjük azt. Isten ránk, emberekre bízta a természetet: mindannyiunknak óvnunk, védenünk kell lehetőségeinkhez mérten. Mindenki a saját tetteiért felel: amit a másik ember tesz, az az ő felelőssége.

A munkácsi római katolikus püspökség ettől az évtől kezdve műfenyőkkel díszíti a székesegyházat. Hiszem, hogy az Isteni Gyermeknek tetszeni fog az, hogy ezzel is védeni törekszünk szép ajándékát, a természetet (s ezzel embertársaink biztonságát, életét), s ezen a karácsonyon is leszáll közénk, elhozza a szeretetet, reményt a szívünkbe, mi pedig az angyalokkal együtt tiszta lelkiismerettel énekelhetjük: "Békesség a földön a jóakaratú embereknek!"

Szeretettel kívánok mindenkinek áldásos, békés karácsonyi készülődést!

Majnek Antal,