Női meddőség

2010. december 17., 09:00 , 518. szám

Már egy éve próbálkozunk a férjemmel, hogy teherbe essek, de eddig nem jártunk sikerrel. A férjem már jelentkezett is egy vizsgálatra, melyen igazolást nyert, hogy termékeny. Ezek szerint én vagyok a meddő, ha pedig így van, mit tehetünk ellene? – érdeklődött szerkesztőségünknél egy feketeardói hölgyolvasónk. Kérdéseire és a kapcsolódó kérdésekre dr. Stul Ilona, a Nagyszőlősi Járási Kórház nőgyógyásza válaszol.

– Abban az esetben beszélünk meddőségről, ha már több mint egy éve fennáll a nemi kapcsolat, a felek semmilyen fogamzásgátló módszert nem alkalmaznak, s mégsem történik meg a fogantatás – magyarázza beszélgetőtársam. – A női meddőséget okozhatja a nemi utak gyakori, bakteriális vagy vírusos eredetű fertőzése (például a krónikus petefészek-gyulladás), a hormonháztartás felborulása, valamilyen genetikai anomália, melynek következtében a beteg szervezete nem képes egészséges ivarsejteket termelni, az abortusz (ha az első terhességet szakítják meg, akkor 60 százalék, amennyiben pedig a későbbi terhességeket szakítják meg, akkor 5-7 százalék a valószínűsége, hogy a nő meddővé válik), az immunrendszer sérülése, több krónikus, nem nőgyógyászati kór, például az autoimmun-betegségek, valamint a krónikus stressz.

– Miként lehet kezelni a női meddőséget?

– Először is ki kell deríteni a terméketlenség okát, amiben nagyban segítenek a modern technológiák, mint például a kismedence ultrahangvizsgálata, a hormonszint kimutatása, a vérképlet-minta elemzése, illetve a nőgyógyászati rutinvizsgálat. Ha gyulladásos megbetegedés okozza a meddőséget, gyulladásgátlókkal, amennyiben pedig felborult a hormonháztartás, hormonszint-normalizáló gyógyszerekkel kezeljük a kórt. Az első esetben 10-15 napig, a második esetben pedig három hónapig tart a terápia, melyet háromszor megismétlünk, s amennyiben háromszori kezelés ellenére sem esik teherbe a páciens, mesterségesen próbáljuk megtermékenyíteni a beteget.

A mesterséges megtermékenyítésnek több típusa ismeretes. A leggyakoribb módszer az, hogy a férfitól ondósejteket, míg a nőtől petesejteket veszünk, az utóbbiakat pedig lombikban megtermékenyítjük, majd a megtermékenyült petesejteket behelyezzük a méhbe. A másik módszer lényege abban rejlik, hogy az ondót befecskendezzük az előkészített méhbe, aminek az előfeltétele, hogy legyen peteérési időszak, s megfelelő vastagságú legyen a méh nyálkahártyája, tudjon beágyazódni a megtermékenyült petesejt. Ha viszont a nő vagy a férfi vagy egyikük szervezete sem tud egészséges ivarsejteket termelni, akkor donoroktól vett ivarsejteket termékenyítünk meg, majd a megtermékenyült petesejteket bejuttatjuk az anyaméhbe. A donor viszont a jövőben nem érdeklődhet aziránt, hogyan használták fel az általa adott ivarsejteket. Ukrajna területén több megyében is vannak központok, ahol mesterséges megtermékenyítéssel foglalkoznak, a Kárpátaljához legközelebbi ilyen intézmény Lembergben található, az Inter-szono Központ, melynek Munkácson, illetve újabban már Nagyszőlősön is működik egy-egy filiája, ahol kivizsgálják, majd a nevezett központba irányítják a pácienst. Emellett pedig Ungváron is üzemel egy mesterséges megtermékenyítéssel foglalkozó ivano-frankivszki központ fiókintézete. A mesterséges megtermékenyítést több ízben is elvégzik, az első esetben 30, a másodszori próbálkozás után 60, a harmadik próbálkozást követően pedig 70 százalékra nő a teherbeesés valószínűsége, 100 százalékos garanciát viszont senki sem tud adni.

– Hogyan lehet megelőzni a betegséget?

– A meddőség profilaktikájához tartozik az egészséges életmód, a stresszhelyzetek elkerülése, valamint a krónikus betegségek idejében történő kikezelése, emellett pedig ne váltogassuk sűrűn a nemi partnereket.

Lajos Mihály