Fajtaválasztás hajtatásban: a paradicsom

Ismét a hajtatásban termesztendő növényfajták kiválasztásának szempontjairól kérdezzük Őr Hidi László nagydobronyi gazdálkodót, a Terra Dei Alapítvány szaktanácsadóját, aki ezúttal a paradicsomról beszél.

- A paradicsom esetében miből kell kiindulnunk, ha helyesen akarjuk megválasztani a termesztendő növényfajtát?

- Először is, lássuk, milyen követelményeket támaszt a paradicsommal szemben a vásárló, a háziasszony! A jó paradicsomnak mindenekelőtt folyamatosan kaphatónak, jóízűnek, szép külleműnek kell lennie. A legtöbben érthetően a hagyományos piros színű paradicsomot keresik, de lehet a gyümölcs citrom- vagy narancssárga, esetleg rózsaszín is. Nálunk, Kárpátalján a 160-200 gramm súlyú termések a "menők", de ez régiónként változó, a szomszédos Magyarországon például a 130 grammos bogyók fogynak jobban. Ami a paradicsommal szembeni további elvárásainkat illeti, azt szeretjük, ha a bogyó felülete fényes, hibátlan. Alakra lehet gömbölyű, körte vagy ovális formájú, gerezdes, lapos, "csecses" is a paradicsom, tapintásra pedig inkább kemény, mint puha.

- Ezeknek a követelményeknek a legtöbb kertjeinkben termesztett házi paradicsomfajta is megfelel. Miért hajlandók a profi termesztők mégis viszonylag magas árat fizetni a szakboltokban kínált speciális vetőmagokért?

- Elsősorban nyilvánvalóan azért, mert a jövedelmező paradicsomtermesztés előfeltétele, hogy a választott fajta bőtermő legyen. Ennek a követelménynek pedig leginkább a speciálisan e célra nemesített, "profi" fajták felelnek meg. Ennek tudható be, hogy a jelenleg kínált paradicsomfajták vetőmagjának az ára szemenként egy hrivnya körül kezdődik. A vetőmag árának emelkedése annak is betudható, hogy a termesztési körzet és az értékesítési hely, tehát a termesztők és a fogyasztók elkülönültek egymástól, esetenként jelentős távolságokra kell szállítani a paradicsomot.

- Miként rakódnak rá a végtermék szállítási költségei a vetőmagokra is?

- A paradicsom jellemzően úgy él mindannyiunk képzeletében, hogy nyomásra puhul, azaz nehezen szállítható, igen óvatosan kell csomagolni, sőt vannak olyan fajtái is, mint például a rózsaszín ökörszív, amelynek minden darabját külön csomagolópapírba kell tekerni, s csupán egy sorba lehet rakni a ládába, különben megsérül, károsodik. Ebből következik, hogy ha az árut jelentős távolságra kell szállítani, olyan paradicsomfajtákat szükséges választani, amelyek a szállítást, a piacra kerüléssel járó egyéb gyötrelmeket és időt jelentősebb minőségromlás nélkül képesek átvészelni. Tíz-tizenöt évvel ezelőtt éppen ezért került forgalomba az úgynevezett hosszan pulton tartható (angolul LSL, azaz long shelf life) vagy magyarul pultállóként is emlegetett fajta, melynél egy beépített génnek köszönhetően a piros szín kialakulása és a teljes biológiai érés között mintegy két-két és fél hétnyi különbség van. Ez annyit jelent, hogy a paradicsomunk, amikor leszedik, szép piros, fényes, viszont éretlen. A felvásárló ezért a gyönyörű piros színért megvásárolja a termesztőtől az árut, miközben az gyakorlatilag olyan még, mint a gumilabda - ha földhöz csapjuk, felpattan. A továbbiakban azonban, az alatt a 2-3 nap, legfeljebb egy hét alatt, míg ez a paradicsom a piacra vagy a pultra kerül, a bogyók nem sérülnek, nem mennek tönkre olyan könnyen, viszont utóérnek, azaz kialakulnak bennük az érett paradicsomra jellemző íz- és zamatanyagok.

A másik jelentős változás, mely ugyancsak az utóbbi évek eredménye a paradicsomtermesztésben, hogy egyes nyugat-európai kereskedelmi láncok megkövetelik: a paradicsomon maradjon rajta az úgynevezett "szempilla", vagy csészelevél, ami szintén a frissességet hivatott sugallni a vásárlónak. Valójában természetesen a csészelevél megléte sem biztosíték semmire a paradicsom esetében, hiszen olyan fajták is elérhetők a vetőmagpiacon, amelyeknek a csészelevele hosszabb ideig marad friss kinézetű. Ráadásul a kereskedelmi láncok azóta kitalálták a fürtönként szedett paradicsomot is. Hál' istennek, mindez nálunk még nem terjedt el úgy igazán, ami azért kedvező a helyi termesztők szempontjából, mert a csészelevelekkel együtt a bogyókon maradó szárkocsány könnyen felsértheti a szomszédos paradicsomokat, azaz igen óvatosan kell válogatni és csomagolni azokat, s ugyanígy munkaigényes a paradicsomfürtök formára igazítása és csomagolása is. Mindez nyilvánvalóan jelentős többletmunkát igényel, amivel nem érdemes foglalkoznia a termelőnek, ha a kereskedő nem hajlandó honorálni ezt a plusszmunkát.

- Melyek a termesztő szempontjai a fajtaválasztásnál?

- A termesztő számára a jövedelmezőség szempontjából az a legfontosabb, hogy a termesztésbe vont fajta bőtermő legyen, ugyanakkor az is lényeges, hogy a növény növekedési erélye összhangban legyen a termesztő létesítmény, azaz a fólia- vagy üvegház adottságaival. A determinált fajták jellemzője, hogy a növekedés egy bizonyos idő után leáll, s 2-4 fürt után a hajtáscsúcs is egy fürtben végződik. Az indeterminált, azaz folyton növő fajtáknál a hajtásnövekedés folyamatos, a hajtáscsúcs nem zárul le, így gyakorlatilag több méteres paradicsomfát vagy -kígyót is nevelhetünk az ilyen fajtájú növényből. (Folytatjuk)

pszv