Krisztusban kedves testvérek!

2010. december 24., 09:00 , 519. szám

Krisztus születik! Dicsőítsétek!

Krisztus születésének ünnepére, a liturgikus év legnagyobb ünnepéhez, húsvéthoz hasonlóan, böjttel készülünk. Fülöp apostol ünnepe után elkezdődik a karácsonyi böjt. Negyven napig tart, emlékeztetve ezzel is a Jézus Krisztus feltámadása előtti böjtre, és rokonságot mutatva a két ünnep között. "Az Isten emberré lett, hogy az ember Istenné legyen." Az egyházatyák előbbi mondata az egyház történelme során a kereszténység fő küldetéséről beszél. Az Isten belép a történelembe, egy lesz közülünk, éli a mi életünket, szenvedi a mi szenvedéseinket, elfogadja a halált, hogy feltámadjon a halálból, és ezzel mindnyájunknak feltámadást ajándékozzon. Egész földi élete során Isten Fia, Isten Igéje, megmutatja nekünk Isten lényegét, Isten szeretetét. Ily módon találkozva Krisztussal, az új emberrel, Istennel találkozunk.

Krisztus születésének ünnepe éppen ennek az új embernek a világrajöveteléről szól. Születése, amely csendben és szegénységben történik, s amelynek első tanúi a legszegényebb emberek, a pásztorok, kinyilatkoztatja mindnyájunknak az emberi élet nagy titkát. Az emberi élet akkor is nagyon értékes, amikor úgy tűnik, hogy nincs megfelelő anyagi háttere. Más szóval elmondhatjuk, az anyagi biztonság az emberi élet elfogadásának vagy elvetésének nem lehet feltétele. Azért emlékezetetek erre, mert a mai világban a boldogság fogalmát gyakran a jólét és az anyagi biztonság fogalmával cserélik fel. Emiatt sok fiatal pár állandó kísértésben van, hogy az új élet fogadásához elsősorban megfelelő anyagi színvonalat kell biztosítani. Ha ez nincs meg, elvetik az életet. Ezzel együtt maguk akarják eldönteni, mi a jó és mi a rossz. Ezzel pedig visszatérünk a paradicsombeli ősi kígyó kísértéséhez: "Tudja Isten, hogy azon a napon, amelyen arról esztek, megnyílik a szemetek, és olyanok lesztek, mint az Isten: tudni fogjátok a jót és a rosszat!" (Ter. 3,5) Ez kísérlet arra, hogy Isten nélkül Istenné váljunk.

Krisztus születésének előestéjén így énekelünk:

"Jertek, örvendezzünk az Úrnak,

hirdetvén a jelen nagy titkot,

mert a korlát közfala elbontatik,

a tüzes kard megszűnik,

és a kerub az élet fájától eltávozik,

és én paradicsomi eledelben részesülök,

melytől engedetlenségem miatt eltiltattam,

mert az Atya változhatatlan képmása,

az ő örökkévalóságának ábrázatja szolgai alakot vesz fel,

szeplőtelen anyától változatlanul születik,

és ami azelőtt volt, az meg is marad,

valóságos Isten,

és ami nem volt, azt fölvette,

emberré lévén emberszeretetből.

Őneki énekeljük tehát:

Isten, ki Szűztől születtél,

könyörülj rajtunk!"

Ebben a vecsernyei énekben szó van mindarról, amire ismételten szeretném felhívni a figyelmet. Az élet teljességéhez és a boldog élethez vezető ajtók nyitva vannak, hiszen a mennyország kapui is kitárulnak. De az, ami nekünk azt megnyitja, pontosabban aki nekünk azt megnyitja: Krisztus, az új ember, az új élet. Ezért járuljunk hozzá, és vele és egyházával, amelynek Ő a feje, és amely neki a teste, alakítsuk jövőnket félelem nélkülivé. "A szeretetben nincs félelem. A tökéletes szeretet kizárja a félelmet." (1. Ján. 4,18) Mert aki így tesz, a zsoltáros szavai szerint, nem inog meg sohasem.

Kívánok örömmel átélt karácsonyt, az Úristen áldja meg családjaitokat az új életre való nyitottsággal, kívánom, hogy mindannyian össze tudjunk gyűlni szenteste az asztal körül, megköszönni Istennek nekünk adott nagy ajándékait. Az Úr áldása reátok az új, az Úr 2011. esztendejének minden napjára!

Milán munkácsi görög katolikus megyéspüspök