Levél a Jézuskához

2010. december 24., 09:00, 519. szám

Mikuláson túl, karácsony előtt. A vidám várakozás ideje. Ropogó, fényt árasztó hóra. Ajándékokra. Apró és nagyobb csodákra. De neki most szinte moccanni, piszegni sem lehetett. S ezúttal nincs ünnepváró hangulat. Mert öccse, a hároméves Bence súlyos betegen fekszik. A városi kórházban. Szülei naponta és felváltva ülnek az ágyánál. Rá, az idősebbikre szinte alig figyelnek oda.

Otthon elrévülve bámulnak maguk elé. Egy-két tétova szónál, simogatásnál most nem futja tőlük többre. Zsuzsika nyolcéves fejével megérti a dolgokat. Nem berzenkedik a szokatlan csönd ellen, nem csicsereg és pajkoskodik, mint általában.

Gyengéden, szinte félve böki meg anya vállát.

- De azért... A Jézuskának írhatok?...

Fásult bólintás a válasz. Előszedi a barna "piszkozatpapírt". Kedvenc, babafejben végződő irónját. Kuszálva rója a szavakat, mondatokat. Bicikli, babaház, játékmosógép... Ír, sorol. Eltépi. Megint nekiveselkedik. Töpreng. Ír, sorol. Újfent szétszaggatja.

Szülei megjönnek a kórházból. Odanyújtja a borítékot.

- Feladjátok?... A postán... A Jézuskának...

Éjfél körül jár. Zsuzsika édesdeden alszik. Anya jó hírt kap a kórházból. Csak most jut hozzá, most merít erőt arra, hogy megvesse a felnőttek ágyát. A polcról szinte a kezébe hull a levél. A Jézuskához. A koperta nincs leragasztva. Nem sért levéltitkot. Jézuska rendkívüli és meghatalmazott családi nagyköveteként olvassa:

"Kedves Jézuska! Most magamnak nem kérek semmit... De csináld úgy, hogy Benci karácsonyra meggyógyuljon. Hozz neki olyan csodagyógyszert, amitől..., hogy megint tudjon játszani velem... Apáék mondják, drága az orvosság. De, ha nincs elég pénzed, hogy megvegyed, nekem sok van. A perselyben. Mindet neked adom..."

A zöld ceruzával letisztázott "hivatalos" küldeményre néhány sós csepp hull... S az esőverte ablakon belül felfénylik a remény parányi csillagszikrája...

Gerzsenyi András