Újra ellenség a magyar Kárpátalján?

Magyarellenes írás a Sztarij Zamok - Palanok címlapján

2010. december 24., 09:00, 519. szám

A magyarellenes cikkeket közlő kárpátaljai kiadványok táborához csatlakozott minap a korábban e tekintetben legalábbis semlegesnek számító Sztarij Zamok. A munkácsi hetilap december 9-i számában Kis lépések Nagy-Magyarország felé? címmel megjelent cikk szerzője azt sugallja, hogy a magyar állampolgárság egyszerűsített megadása a határon túli magyaroknak valójában egy a Kárpátalja feletti magyar ellenőrzés megszerzésére, Nagy-Magyarország megteremtésére irányuló nagyszabású projekt egyik eleme.

Aki huzamosabb ideje nyomon követi az ukrajnai és a kárpátaljai politikai élet fordulatait és bakugrásait, emlékezhet rá, hogy Viktor Baloga pártja, a megyénkben meghatározónak számító Jedinij Centr (JEC) a narancsos erők kormányzása idején meglehetősen kisebbségbarát politikát folytatott, de legalábbis távolságtartóan viselkedett a kormányerők és a szélsőjobboldali ellenzék nacionalista törekvései kapcsán. Mostanság azonban, hogy Viktor Baloga miniszteri tárcát kapott az Azarov-kormányban, pártjának képviselői pedig sorra koalícióra léptek a kormányzó Régiók Pártjával a megyei és járási tanácsokban, valami megváltozhatott a leggazdagabb kárpátaljai, s a nevével fémjelzett párt politikájában, mert a hozzájuk köthető Sztarij Zamok a laptól szokatlan, durván magyarellenes cikket közölt. Figyelemre méltó, hogy az írás egy héttel Schmitt Pál magyar köztársasági elnök kijevi látogatása előtt látott napvilágot, ami az ukrajnai sajtót ismerve semmiképpen sem tekinthető véletlennek.

A szerző, Jaroszlav Szvitlik szokatlanul terjedelmes, másfél újságoldalt betöltő írásában emlékeztet, hogy 2011. január 1-jével életbe lép a magyar állampolgárság megszerzésének eljárását a határon túli magyarok számára leegyszerűsítő törvény. Mint írja, a jogszabály elfogadása bírálatok hullámát váltotta ki Ukrajnában, ám Budapest ügyet sem vet az ukrán méltatlankodásra, nyilván attól a keleti mondástól vezéreltetve, miszerint a kutya ugat, a karaván halad. Szvitlik azt sugallja, hogy nem véletlen a Moszkvában végzett, a posztszovjet térséget alaposan ismerő tapasztalt diplomata, Bayer Mihály kijevi magyar nagykövetté történt minapi kinevezése, akinek minden képességét latba kell majd vetnie, hogy a magyar hatalom elképzelésének megvalósítása "gyorsan és fájdalommentesen" menjen végbe.

Az új magyar nagykövetnek a lap kérdéseire adott válaszaira hivatkozva a szerző így ír: "Összességében úgy tűnik, hogy ma az Ukrajna és Magyarország közötti aktív, és ami a legfontosabb, minőségi együttműködés előnyös mindkét ország számára. Kijev azt reméli, hogy a jövő év első felében az EU-ban elnöklő Magyarország lobbizni fog Ukrajna európai integrációs érdekeiért. Budapest a maga részéről arra számít, hogy hálából ezért az ukrán hatalom szemet huny afelett, hogy állampolgárainak tízezrei második útlevelet kapnak és megsértik saját országuk Alaptörvényét. A szomszédok azt is remélik, hogy Ukrajna nem fog reagálni Magyarország gazdasági, humanitárius, s ily módon egyben politikai befolyásának növekedésére a mi területünkön. Elsősorban Kárpátaljáról van szó."

A Sztarij Zamok cikke a továbbiakban azt igyekszik bemutatni, miként alakult az utóbbi években, s emelkedett minőségileg magasabb szintre a magyar diaszpóra támogatása Budapest által a Fidesz kormányra kerülésével, mindenekelőtt azt hangsúlyozva, hogy "a magyar nemzet egyesítése tekintet nélkül arra, képviselőit milyen határok választják el, össznemzeti eszmévé, állampolitikává vált, amelyet az ország legfelsőbb vezetése támogat". A lap elsősorban arra hoz fel példákat ezzel kapcsolatban, milyen jelentős mértékben támogatta és támogatja a "magyar hatalom" anyagilag a kárpátaljai magyarságot, s hogy ez a támogatás jövőre 18 százalékkal nő majd.

A szerző szerint a szomszédos ország aktivizálódása az állampolgárság megadásán és a növekvő anyagi támogatáson túlmenően is szembeötlő. Példaképpen felemlíti, hogy minap Beregszászban megnyílt Kovács Béla európai parlamenti honatya képviselői irodája. Mint a szerző rámutat, nagy valószínűséggel ez az első eset, hogy európai parlamenti képviselő Ukrajnában nyit irodát.

Jaroszlav Szvitlik ezek után felteszi a meglehetősen álságos kérdést, hogy vajon szükségük van-e ennyire éber, mindenre kiterjedő figyelemre és támogatásra a kárpátaljai magyaroknak? Véleménye szerint bizonyos körülmények arra engednek következtetni, hogy "Kárpátalján szomszédaink kettős játékot folytatnak". A szerző itt felidézi egy magyar részvétellel megvalósított nemzetközi kutatás eredményeit, melyek szerint a kárpátaljai magyarok 25 százaléka "megérezte etnikai hovatartozása "előnytelenségét"", 21 százalékuk pedig az első adandó alkalommal kész emigrálni Ukrajnából. Ezeket a tényeket szembeállítja azzal a személyes tapasztalatával, hogy nem egy ismerőse "a szomszéd országbeli gyökerekkel" személyes beszélgetéseik alkalmával azt mondja, "nekik tetszik Ukrajnában élni, hogy ez a szülőföldjük, s nem tervezik, hogy innen bárhová kiutazzanak". Szvitlik hozzáteszi: a magyar diplomaták is azt állították a lap kérdésére, hogy senki sem fordult panasszal a magyar külképviseletekhez elnyomás vagy diszkrimináció miatt.

A cikk szerzője ezután felteszi olvasóinak a költői kérdést, vajon honnan származik az emigrálni kész kárpátaljai magyarok arányára vonatkozó 21 százalékos adat, továbbá, hogy a magyar közösség regionális vezetői miért és mi célból "bujtogatják az információs közeget" időről időre honfitársaik jogainak sérelméről szóló üzenetekkel? Szvitlik ezen a ponton egyenesen visszacsúszik az ukrán nacionalisták érveihez és színvonalára. Saját kérdésének megválaszolására példaként Kovács Miklóst, a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség (KMKSZ) elnökét rángatja elő, mindenekelőtt azt a még tavaly lapunkban tett, s ukrán körökben a Feszt hetilap által megszellőztetett kijelentését idézve, amelyben Ukrajnát ellenséges erődhöz hasonlítja, amelyből folyamatosan tűz alatt tartják a kárpátaljai magyar közösséget, akkor éppen (ahogy most is - a szerk.) oktatási rendszerét lőve szét.

De egyebet is felrónak a KMKSZ elnökének. "Korábban a "Zamoknak" a magyar nemzeti kisebbség oktatási problémáival foglalkozó cikkét kommentálva Kovács úr majdhogynem a kárpátaljai magyarok genocídiumáról számolt be: "A magyar nemzetet hivatalosan nem nyilvánítják másodrendűnek, de mindent elkövetnek, hogy olyanná váljék. Jelenleg etnikumom nagyon lényeges diszkriminációja zajlik. Ez tudatos politika: megsemmisíteni a magyarok iskolarendszerét Kárpátalján, nem engedni hozzáférni bennünket a felsőoktatáshoz és meggyengíteni az értelmiségünket. Ez nem újdonság, így volt mindig, ránk korábban is nyomást gyakoroltak. De míg a szovjethatalom idején igyekeztek fokozatosan felőrölni a magyarokat, addig most úgy határoztak, hogy hirtelen, egy pillanat alatt teszik ezt meg. Közösségünk elnyomása növekszik"".

Ezután a cikk szerzője egy logikai bukfenccel szembefordítja egymással a magyar diplomaták és Kovács Miklós álláspontját: "Akkor hát hogyan él valójában a magyar közösség Kárpátalján? És kinek higgyünk: a diplomatáknak vagy Kovács úrnak és híveinek? Csak egy változat létezik, amely egységes logikai láncban egyesíti Magyarország hivatalos képviselőinek és a magyar közösség egy része vezetőjének ennyire különböző viselkedését." ... "Mind több ukrajnai külpolitikai elemző mutat rá, hogy az utóbbi időben Ukrajna két európai uniós szomszédja, Románia és Magyarország minden erejükből igyekeznek megvalósítani nagyléptékű nemzeti projektjeiket az azonos típusú Nagy-Románia és Nagy-Magyarország elnevezéssel. És mindkét ország látókörébe ukrán földek, és egyelőre ukrán polgárok (román és magyar nemzeti kisebbségek) kerülnek."

"Létezik egy változat, miszerint ukrán területek, egyszerűbben szólva: Kárpátalja ellenőrzés alá vonására törekedve Budapest a régióra a diaszpórán keresztül való befolyásgyakorlás módszerét alkalmazza. Úgymond, Magyarország nemcsak a Kárpátok Eurorégióban törekszik regionális vezetővé válni, hanem egész Közép-Európában" - folytatja eszmefuttatását Szvitlik. Mint kifejti, a Nagy-Magyarország projekt tartalmazza a nemzeti eszme befolyásának kiterjesztését a magyarok által lakott régiókra, így Kárpátalja megyére is. Ennek a változatnak a hosszú távú forgatókönyve a Kárpátalján élő kisebbségi közösségekkel való humanitárius együttműködés és támogatásuk örve alatt valósulna meg, hangsúlyozza a szerző, aki szerint azonban a valódi cél, úgy tűnik, "a szeparatista hangulatok táplálása az ukrajnai magyarok között, ami a jövőben segíthet megvalósítani a hosszútávú terveket".

Mint láthatjuk, a lap egyetlen írással ledobta magáról a mérsékeltség és a jólneveltség álarcát. Hogy mi a célja ennek a magyarok elleni támadásnak, csak találgathatjuk. Például nem kizárt, hogy a jövőben a JEC szeretné begyűjteni azokat a szavazatokat, amelyeket a jelenleg hatalmon lévő politikai elittel elégedetlen nyugat-ukrajnai szavazók a legutóbbi választások alkalmával a szélsőjobboldali pártokra adtak le a szomszédos megyékben, méghozzá igen tekintélyes számban. Ha így van, sokadszor bizonyosodik be, hogy az ukrajnai politikában a kisebbségek ugyanúgy feláldozhatók, mint bármi más.

zzz