Fajtaválasztás hajtatásban: az uborka (I.)

2011. január 14., 09:00 , 522. szám

Újra a hajtatásban termesztendő növényfajták kiválasztásának szempontjairól kérdezzük Őr Hidi László nagydobronyi gazdálkodót. A Terra Dei Alapítvány szaktanácsadója az alábbiakban az uborkával kapcsolatos tudnivalókat mondja el.

- Az uborka Kárpátalja valódi sikernövényévé nőtte ki magát az elmúlt 10-15 évben. Miért?

- Egyrészt, a piaci igény kialakulásában kulcsszerepet játszott, hogy az ukrán kulinária nagy mennyiségben igényli az uborkát. Másrészt, viszonylag könnyen termeszthető növényről van szó. A 20. századnak a rendszerváltást megelőző nyolcvanas éveiig az uborkát szinte kizárólag síkművelésben termesztették mifelénk a sokhektáros kolhozmezőkön. Csaknem karnagyságú uborkák termettek, azokat konzerválták, azokat szállították az uborkát nem termő vidékekre. Előfordult, hogy megsárgult az uborka, de ezt is a javára írták azokban az időkben, a hegyvidéken például állítólag úgy tartották, ez a jele annak, hogy a termés jó érett, lédús. A fogyasztási szokások azóta sokat változtak, betörtek az európai trendek, különösen a konzervgyárak igényein keresztül, ami elsősorban a kisebb méretű uborka előretörését eredményezte. A rendszerváltás korának másik meghatározó tendenciája volt, hogy felbomlottak a nagyüzemi gazdaságok, és nagy élőmunkaigénye miatt a hajtatásban termesztett uborka a háztáji gazdaságok egyik fő kultúrájává vált.

- Miért éppen az uborka, s nem a paradicsom vagy a paprika vált slágernövénnyé?

- Mint már említettem, részben könnyű termeszthetősége miatt terjedt el széles körben, de gazdasági megfontolások miatt is az uborka termesztése bizonyult a kedvezőbb megoldásnak. Gondoljunk például arra, hogy az uborkapalánta előállítása három hétbe kerül, míg egy paprika- vagy paradicsompalántáé két-két és fél hónapba. Az uborka egy négyzetméterre kivetített termőképessége jó gazdánál 30-50 kg, míg a paprikáé és a paradicsomé ennek körülbelül a harmada. Ami az árakat illeti, tavaszi primőráruként az uborka nagyon drága, viszont a nyári dömping idején szinte úgy kell a vevő után dobni az árut, annyira csökken iránta a kereslet. A kezdő termesztők a már említett, okok miatt gyakorta indítanak uborkával, majd amikor a kórokozók felszaporodásával gyakorlatilag lehetetlenné válik a termesztése, állnak át a paradicsomra vagy más kultúrára. Összességében elmondható, hogy az uborka, a paradicsom és a paprika jövedelmezősége éves viszonylatban gyakorlatilag összevethető, közel azonos, bevételbeli különbség ritkán alakul ki közöttük.

- Mi határozza meg az uborka hajtatásban való termesztésének jövedelmezőségét? Milyen szerepe van ebben a fajtaválasztásnak?

- Az uborka hajtatásának jövedelmezőségét nyilvánvalóan a jó fajta kiválasztása, azon túl a befektetett tőke és a vadkapitalizmus körülményei is befolyásolják. Ami a fajtaválasztás szempontjait illeti, egyértelmű, hogy kiemelt helyen szerepel a termőképesség. A tőkebefektetés úgy befolyásolja a jövedelmezőséget, hogy nyilvánvalóan az a jó, ha nagy tömegű áruval rendelkezünk abban az időszakban, amikor az uborka ára nagyon magas, azaz kora tavasszal és késő ősszel. Miután ezekben az időszakokban hideghajtatásban, szabadföldön uborkát termeszteni nem lehet, valamilyen fűtött létesítményre van szükség, s a tőkeigényes fűtés határozza meg, mikor s mennyi uborkát tudunk termeszteni. A vadkapitalizmus viszonyai úgy befolyásolják az összképet esetünkben, Kárpátalján, hogy a termesztők nem szervezettek. Ahelyett, hogy szabályoznák a piacot, s megfelelő, úgymond kartelláron jutna a kereskedelembe, mindenki maga igyekszik túladni a termésén, olyan áron, amilyenen éppen lehet. Megfigyelhető viszont, hogy a kereskedőknél azért csak létezik egyfajta megegyezés a felvásárlási árat illetően, s legtöbbször sikerül is maguk alá gyűrniük a termesztőket. Úgy vélem, nagyobb szervezettséggel, fegyelmezettséggel a termesztők magasabb árat érhetnének el, növekedhetne az uborkatermesztés jövedelmezősége.

- Mi befolyásolja a fajtaválasztást a már említett termőképességen túl?

- A fajtaválasztást is nyilvánvalóan a piaci szempontok határozzák meg. Érdekes módon, a szomszédos országokban gyakorlatilag egész évben a kígyóuborka különféle fajtáit (hosszú kígyó, mini kígyó stb.) használják salátauborkának, míg az ukrán piacon, de legalábbis Kárpátalján mindenképpen, ez legfeljebb abban az egy-két téli hónapban jellemző, amikor az úgynevezett konzervuborkából a salátaméret nem kapható. Amint a termelőnél megjelenik a salátaméretű konzervuborka, a kígyóuborka gyakorlatilag eladhatatlanná válik. Így jelenleg néhány nagy termesztő kivételével senki sem foglalkozik a kígyóuborka termesztésével Kárpátalján. Ez a tendencia nem véletlen, a konzervuborka húsa ugyanis ropogósabb, ízletesebb, kevésbé hajlamos a puhulásra, úgyhogy aki ehhez van szokva, folyamatosan ezt igényli.

A köztermesztésben lévő fajták két alapvető csoportra oszthatók: az aprótüskés és a szemölcsös, úgynevezett amerikai típusú uborkákra. Korábban a konzervipar nagy mennyiségben vásárolta fel az aprótüskés uborkát, majd áttért az amerikai típusúra, azaz ezt követeli meg a termesztői körétől. Állítólag ez a típus jobban mutat az üvegben, s jobb a húsminősége is. Érdekes módon a friss fogyasztásra szánt piaci, s a háztájiban, saját fogyasztásra termelt uborkák körében is a nagyszemölcsös típus a "menő". A termelőknek tisztában kell lenniük vele, hogy a legkorábbi időszakban, fűtött létesítményben termesztett uborkák iránt akkora a kereslet, hogy szinte mindegy, melyik fajtát, a tüskéset vagy a nagyszemölcsöst választjuk. Később viszont a piac fokozatosan a nagyszemölcsös uborkát részesíti előnyben, a másik fajtát csak felettébb nyomott áron lehet értékesíteni. (Folytatjuk)

pszv