Kinek jó a Szvoboda?

2011. április 22., 10:00 , 536. szám

A nacionalista Szvoboda párt tavalyi választási sikerében része volt a hatalomnak és Oroszországnak is – állítja a pravda.com.ua internetes portálon megjelent írásában Jurij Levikin. Az alábbiakban a szerző ezzel kapcsolatos főbb érveit ajánljuk olvasóink figyelmébe.

A tavalyi helyhatósági választásokon a Régiók Pártja szinte az egész országban meggyőző fölénnyel győzött, kivéve három galíciai megyét, ahol a nép a Szvoboda Összukrán Egyesületre szavazott. Ennek következtében Ukrajna ismét két részre szakadt: a három galíciai megye a Szvoboda színeibe öltözött, míg az ország fennmaradó része a kormánypártéiba.

A Szvoboda kezdettől az államfő és pártja kibékíthetetlen ellenzékeként viselkedik: szünet nélkül éltetik Sevcsenkót, Banderát és az ukránság többi hősét, s közben hol Azarov kormányfő, hol Tabacsnyik oktatási miniszter, hol pedig Hriscsenko külügyminiszter lemondását követelik. Az ukrán nyelv védelmében folytatott küzdelmet nem is szükséges külön említeni, hiszen az állandó napirendi pont valamennyi általuk uralt önkormányzat minden ülésén. Egyszóval, élet-halál harc kezdődött. Legalábbis a Szvoboda részéről. A hatalom a jelek szerint nem ijedt meg különösebben ettől az elszántságtól.

Alaposabban megvizsgálva a tavaly történteket, néhány gyászos következtetésre juthatunk. Mindenekelőtt gyanús, milyen könnyen győzött a Szvoboda a választásokon. Annyi képviselői helyhez jutott a különböző szintű tanácsokban, hogy nem is futotta valamennyire a jelöltjeiből. Mindenkit be kellett vetni: a nyugdíjasoktól kezdve egészen az ifjú diákokig. Az sem titok, hogy a választási terepet előzékenyen megtisztogatták a konkurenciától a Szvoboda számára a valódi ukrán hazafiak ellenségei, a Régiók Pártja (PR), valamint az általuk kinevezett megyei kormányzók.

Első alkalommal a Ternopil megyében rendezett idő előtti önkormányzati választásokon próbálták ki ezt a tisztogatási eljárást. A megyei tanácsban addig többségben lévő BJUT számára csalással lehetetlenné tették a részvételt a választásokon. És a Szvoboda diadalmaskodott. Ráadásul a hazafias galíciaiak őszintén, tömegesen és hiszékenyen szavaztak a "sajátjaikra", a "nacionalistákra". A galíciaiaknak ezzel a pszichológiai sajátosságával tisztában voltak Kijevben (értsd: Donyeckben), és – ami a lényeg – Moszkvában. Az ottani vezetők felidézték a régi bölcsességet: ha nem tudsz megbirkózni valamivel, jobb, ha az élére állsz. Esetünkben ez annyit tesz, hogy ha nem tudod leküzdeni a galíciaiak hazafiságát/nacionalizmusát, ahhoz, hogy elérd a célod, az élére kell állnod a nacionalista mozgalomnak Galíciában. Így is történt.

Ez a technológia egyidős a világgal, már a ravasz Odüsszeusz is bevetette a trójaiak ellen a maga falovát, aminek azok bedőltek, s a város elesett. A galíciai Trója bevételének egyetlen módja az volt, hogy egy hipernacionalista trójai falovat vessenek be. Ez történt a legutóbbi önkormányzati választások alkalmával, amikor a galíciaiaknak odavetették az ukránság, a nemzet, az állam megmentőjét, a Szvobodát. És eljött a Szabadság (a szvoboda szó ukránul szabadságot jelent – a szerk.).

A hatalom és titkos szövetségese, a Szvoboda cinizmusától megdöbbent galíciai nép összezavarása ugyancsak e nagyléptékű akció céljai között szerepelt. Lefizetéssel és ravaszsággal (valamint a BJUT vezetőjének nem válogatós káderpolitikája miatt) létrehozták a BJUT klónját. A józan ész és a BJUT tagjainak tiltakozása ellenére az ukrán igazságszolgáltatás Lembergben és Lemberg megyében csupán a hatalomnak szigorúan alárendelt klónt ismerte el az igazi BJUT-nak. Így tisztították meg teljesen a választási terepet a Szvoboda előtt.

De vajon ki, és miért valósította meg ezt a ragyogó projektet? Valószínűleg több kisebb és nagyobb játékosról beszélhetünk. A legjelentősebb közülük kétségtelenül Oroszország. Valamivel kisebb, de sokkal szembetűnőbb szereplő a PR, Viktor Janukovics elnök. Végre megszerezték az ellenőrzést Ukrajna nyugati régiója felett. Ennek az ellenőrzésnek az eszköze lett a Szvoboda, amelyet közösen segítettek hatalomra. A "királycsinálókat" persze senki sem érte tetten, de nem is az a lényeg, hogy milyen úton jutott el a támogatás a tömeges és költséges kampányokhoz, ki engedte szerepelni a televízióban a szvobodásokat, ki utasította a bíróságokat és az ügyészségeket. Nincs szükség ujjlenyomatokra, elegendő a józan elemzés.

Mi szüksége Oroszországnak a Szvobodára Galíciában? Mindenekelőtt rejtve marad az orosz jelenlétnek ez a formája a régióban, hiszen a galíciaiak tulajdonképpen maguk választották éppen a Szvobodát reményeik kifejezőjéül, bár ez inkább az elkeseredés és a tiltakozás gesztusa volt részükről. Végső soron korábban is voltak már kísérletek hasonló, Kijev vagy Moszkva által irányított ukrán szélsőjobboldali szervezetek és pártok létrehozására, kezdve a hamis UPA-egységekkel, amelyek a lakosságot terrorizálták, egészen a függetlenséget követően megjelent ultranacionalista csoportokig. Ezek azonban leginkább csak segédeszközök voltak, amelyeket apó provokációkra használtak fel. A Szvobodát viszont egy nagyléptékű, középtávú projektre használják.

Milyen feladatokat kell teljesítenie a Szvobodának Ukrajnában, illetve Galíciában? Tekintettel arra, hogy a Szvoboda hipernacionalista, egyes vezetői esetében nemzetiszocialista ideológiája sohasem hatolhat át tömegesen a Zbrucs túloldalára, de még a Kárpátok gerincén túlra sem, s nem kerítheti hatalmába Nagy Ukrajnát, a szervezet Galíciát ellenőrizve megakadályozza valamiféle összukrán demokratikus mozgalom megjelenését. Ezzel Galíciát kiiktatják az összukrán demokratikus folyamatokból. A Szvoboda dominálása Galíciában lehetetlenné tesz bármiféle narancsos vagy lila forradalmat. Ukrajnát a Szvoboda révén az ideológiai megosztottság állapotában fogják tartani. Egyes orosz politikusok számára ennek az ideológiai megosztottságnak az állandósulása csupán az első lépés az ország kettészakítása felé vezető úton.

Másrészről, a Szvobodának köszönhetően az egész ukrán nemzeti mozgalmat a szélsőséges nacionalista, xenofób, sőt nemzeti szocialista keretek közé szorítják, amivel ellehetetlenítik a világ közvéleménye előtt. Ennek fényében a kijevi politikai diskurzus elfogadhatóbbá válik a világ szemében, mint az, amely Lembergből hallatszik. Éppen ezért Kijevvel folytatnak majd párbeszédet, bárki légyen is az elnök.

Oroszország számára rendkívül fontos, hogy Ukrajna, de különösen Nyugat-Ukrajna ne leljen politikai támogatásra azokban az országokban, amelyek hagyományosan az ukrán demokratikus mozgalom szövetségeseinek számítanak. Jusson eszünkbe, hogyan állt egész Lengyelország a narancsos forradalom mellé. De a kremli bábtáncoltatók elképzelései szerint "A közös szabadságunkért" jelszót ki kell törölni a lengyelek, a magyarok és az ukránok tudatából. Ezért a Szvoboda időről időre magyarellenes, lengyelellenes, szlovákellenes provokációkat követ el és fog elkövetni a jövőben is.

Mint például a németek által felégetett és kiirtott nyugat-ukrajnai lengyel faluban, Huta Pieniackában, ahol a szvobodások valamiért nem hagyják a lengyeleknek, hogy békében megemlékezzenek halálra kínzott honfitársaikról. Éppen a megemlékezés napján tartanak ellentüntetéseket, mintha nem is a nácik, hanem az ukránok égették volna el azokat az ártatlan embereket a kápolnában. Lehetséges, hogy ennek a provokációnak éppen az a célja, hogy az ukránokra vetüljön az élve elégetett emberek pusztulásának árnya, amivel örökre a náci kollaboránsok táborába sorolnák őket?

Tegyük fel a kérdést: kinek az érdeke ez? Vagy kinek áll az érdekében időről időre autóabroncsokat égetni a valóban vitatott magyar honfoglalási emlékművön, a Vereckei-hágón? Az emlékmű vitatott, de milyen csodálatosan megfelel a magyarellenes provokációkhoz... A szvobodások nyilvánvalóan nem tudatos végrehajtói az Ukrajnát az európai integrációs folyamatoktól elszigetelni igyekvő idegen akaratnak. Ezért is égnek az autógumik azon az emlékjelen.

Csak Oroszország volna a fő játékos ebben a játszmában? Távolról sem. Vele párhuzamosan tevékenykedik az aktuális ukrán hatalom – az egész hatalmi vertikum és a PR is. Azonban az ő érdekeik eltérnek az oroszokéitól. Az elnök környezete mindenekelőtt biztosítani szeretné Viktor Janukovics győzelmét a következő elnökválasztáson. Ehhez egy nyilvánvalóan vereségre ítélt, lehetőség szerint ellenszenves ellenjelöltet kell a választások második fordulójába juttatni, akit könnyen legyőzhet a mostani elnök. Erre a szerepre Oleg Tyahnyibok, a Szvoboda vezére éppen megfelelő lehet.

hk