2011. április 29.

2011. április 29., 10:00 , 537. szám

Hat napon át dolgozz és végezd mindenféle munkádat. (2 Mózes 20,9)

A parancs az parancs, mondják, ha az ember vonakodik engedelmeskedni. A Tízparancsolat pedig tízszeresen parancs. Vajon a munka kapcsán mit hozunk fel kifogásként, ha nincs kedvünk hozzá? Talán időre, testi-lelki fáradtságra, betegségre hivatkozunk, vagy azt mondjuk, úgyis hiába, senki sem értékeli, amit teszek.

Isten nem magyarázza hoszszan, mit is kér. Nem részletezi, ki dolgozzon: férfi, nő, gyermek vagy fiatal. Nincs feltétele a munkának, csak egy: hat napig tartson. Míg világos van, végezzük a feladatainkat. Ne vonakodjunk, mert eljön az idő, amikor már nem munkálkodhatunk! S amikor már nem okokat keres az ember, hogy ne csinálja, hanem képtelen teljesíteni a feladatait, Isten kegyelmi ideje is lejár, és bizony sok minden marad majd félbe, amit terveztünk, de soha nem fejeztük be! Nem biztos az állás és nem biztos a fizetés, de egy igen: Isten időt ad a ránk váró munka elvégzésére és időt ad a pihenésre is.

A prédikátor könyve a rendelt időről beszél. A világ ezt akarja összezavarni, hogy soha ne azt tegyük, aminek ideje van. A villanyvilágítás a sötétből nappalt varázsol, és éjszakákon át lehet fárasztani magunkat munkával vagy szórakozással. Mindig az idővel fizetünk, ha veszünk valamit, amire vágytunk. Attól kezdve használni fogjuk a megvásárolt, megszerzett tárgyunkat és egyre kevesebb időnk marad másra.

Hányszor akarjuk az elmaradt dolgainkat a nyugalom napján, vasárnap befejezni? Azt tanultam, ha hat nap kevés volt megtenni, befejezni valamit, akkor ne akarjunk a hetediken, egy nap végezni vele. Figyeljünk oda másokra is! Ne miattunk dolgozzanak mások! Ne erre a napra halasszuk a bevásárlásainkat, tankolást, mert ők úgyis dolgoznak. Miattunk dolgoznak!

Isten szeretetből szabta meg, mi a feltétele a Vele való szövetségnek. Tartsuk meg, amire kér, hogy látható legyen, milyen nagy szeretettel vagyunk iránta.

Méltó a munkás a maga jutalmára (1Timóteus 5, 18b). Legyünk hűséges munkásai!

Dávid Árpád