Termelők és felvásárlók

A korai káposzta

2011. május 27., 10:00 , 541. szám
Zariccsján káposzta minden mennyiségben

Az Ilosvai járás déli peremén fekvő Alsókaraszlón (Zariccsján) nincs olyan háztáji gazdaság, ahol ne jókora fóliaházak borítanák be a földek jelentős részét, melyekben az igazi zöldségtermesztő "nagyhatalommá" vált község szorgos lakói jelentős mennyiségben termelik meg a piacra szánt káposztát, karfiolt, patiszont és egyebeket. S most, hogy javában tart a korai káposzta értékesítésének a szezonja, a termelők kisteherautókon, személygépkocsikon, illetve az utóbbiakhoz kapcsolt utánfutókon hordják ki az eladni való káposztát a falu Nagykomját felé eső végébe, a községi futballpálya mellé, ahová napról napra befutnak a közelebbről-távolabbról érkező tehergépkocsik, hogy a viszonteladók felvásárolják a helybeli gazdák termését.

- Tíz éve foglalkozom a nagybani káposztatermesztéssel - indítja beszélgetésünket az éppen vevőre váró Mihajlo Szafari. - Április derekától június 1-ig értékesítem a korai káposztát, melyet lembergi, hmelnyickiji, vinnyicai, ternopili, kijevi vagy ivano-frankivszki viszonteladók vásárolnak fel, míg a téli káposztát itt, Kárpátalján teszem pénzzé. A felvásárlók mindennap jönnek, s naponta sikerül eladnom 2-3, sőt valamikor 5-10 tonna zöldséget is, az árak viszont jelentős mozgásban vannak, húsvét előtt még tizenöt-húsz hrivnyát kaptam a korai káposzta kilogrammjáért, tegnap viszont kilenc, ma pedig már csak öt hrivnyáért vesztegetjük a zöldség kilóját. Évente húszezer hrivnyát fordítok a vetőmagok, a műtrágyák, a növényvédőszerek beszerzésére, ám nincs olyan esztendő, amikor ne lenne valamennyi hasznom belőle, de persze annál nagyobb a jövedelmem, minél magasabb az ár.

- Már öt éve rendszeresen felkeresem Zariccsját - tájékoztat a Vinnyicából érkezett Tatjana Talamacsuk felvásárló. - 1992 óta, amikor is elveszítettem az állami munkahelyemet, viszonteladással foglalkozom, kezdetben még nem volt saját gépkocsim, járműveket béreltem, azokon járva vásároltam fel a közeli falvak zöldségféléit, melyeket a moszkvai piacokon értékesítettem. Nyolc évvel ezelőtt viszont már összegyűlt annyi pénzem, hogy vásároljak egy nyolcesztendős, de még jó karban lévő, Iveco tehergépkocsit, s azóta már hosszabb utakra is indulok, de én csak a felvásárlással, illetve az eladással foglalkozom, a járművet a vejem vezeti.

Ukrajnában Zariccsján kívül még két falu van - az Odessza megyei Utkonoszovka, valamint a Herszon megyei Kopanyiv -, ahol ilyen nagy mennyiségben termesztik a korai káposztát. Ezeket a településeket keresem fel a korai káposzta értékesítésének az időszakában, s telefonon, illetve interneten tartom a kapcsolatot a termelőkkel, így beszéljük meg, hol érik már a termés, hol milyenek az árak, s hová is induljak megvenni a zöldségeket. Ide, Zariccsjára havonta négyszer-ötször jövünk le, de mivel jelentős távolságról, oda-vissza 1500 kilométerről van szó, jelentős kiadásokkal jár, lévén, hogy tizennyolc liter üzemanyag szükséges egy százkilométeres útszakasz megtételére, emellett pedig fizetnem kell a szállodát, ahol éjszakára megszállunk, valamint - természetesen - az étkezést is. S akkor még nem beszéltem az alkatrészeknek, illetve a kerékabroncsoknak a rossz útviszonyok miatti sűrű kopásáról, a gyakori alkatrészcserékről, ami szintén nem kevés pénzbe kerül. Az árumat pedig - attól függően, hol magasabbak az eladási árak - vagy a vinnyicai, vagy a kijevi piacokon értékesítem, ahol két-három napig tartózkodom, s persze, az elárusítóhely bérletéért is fizetnem kell.

A haszon? Egyszerre öt tonna zöldséget vásárolok fel - ennyi fér a tehergépkocsimra -, s akkor járnék igazán jól, ha öt hrivnyáért venném meg, és nyolc hrivnyájával tudnám eladni a korai káposzta kilogrammját. Ha viszont túl magasra szabnám az árakat, a nyakamon maradna a termék, így például most, hogy öt hrivnyáért vásárolom fel a korai káposztát, hat hrivnya tíz kopijkájával, hat hrivnya harminc kipijkájával adok túl a zöldség kilogrammján, s a ráfordítások levonása után húsz kopijka tiszta hasznot könyvelhetek el minden kiló eladása után. De azért sok kicsi sokra megy, s meg tudok élni a kereskedésből.

Lajos Mihály