Növényvédelmi munkák a szőlőben

A jelenlegi időszakban a növényvédelem a legfontosabb teendő a szőlőültetvényekben - hangsúlyozza Jakab Sándor beregszászi szőlész és borász, akit az aktuális teendőkről kérdeztünk.

- Mi indokolja a fokozott éberséget a szőlészek részéről ebben az időszakban?

- Az utóbbi években rendkívül szélsőségessé vált az időjárás, emiatt különösen megterhelt a szőlő a betegségek szempontjából. Ráadásul a téli fagyok viszonylag gyengék, ezért nem fagynak ki a gombabetegségeket okozó spórák, s a rovarkártevők lárvái.

- Mi ellen szükséges védekeznünk ilyenkor?

- A legfőbb betegségei a szőlőnek a peronoszpóra és a lisztharmat, amelyek ellen állandóan, rendszeresen védekeznünk kell. A peronoszpóra ellen például a Buvicid, a Folpan, a Merpan, s más, kaptán tartalmú kontakt szerek a hatásosak. A lisztharmat ellen ugyanakkor kéntartalmú szereket vethetünk be, például a kolloid ként.

Ezenkívül bizonyos időközönként felszívódó hatású szerekkel is védenünk kell szőlőnket. Peronoszpóra elleni felszívódó hatású, azaz szisztemikus szer a Mikal vagy a Ridomil, míg a lisztharmat ellen a Topaz, a Bayleton, a Topsin, a Systhane alkalmazható. Léteznek kombinált felszívódó hatású szerek is, amelyek egyszerre több betegség ellen hatásosak. A peronoszpóra, a lisztharmat, a botritisz és az orbánc ellen is bevethető a Qadris, a Shavit vagy a Discus.

Az új készítmények mellett azonban ne feledkezzünk meg a jó öreg bordói léről sem, amelyet nagyapáink is használtak már. Mint közismert, a bordói lé nem más, mint rézszulfid, más szóval rézgálic, víz és tej keveréke, amelyet rendszerint 1,5 százalékos töménységben juttatunk ki a növényekre.

Nagyon fontos tudni, hogy a lisztharmatot csak megelőzni lehet. Ha már megjelent a növényeinken, rendkívül nehéz megakadályozni a továbbterjedését. Ezért rendszeresen permetezzünk e betegség ellen megelőző jelleggel.

A későbbiekben ugyancsak oda kell figyelnünk a szürke- és a fakórothadás terjedésére, amelyek tavaly szintén igen erőteljesen terjedtek.

- Milyen szempontok alapján szervezzük a növényvédelmi munkát?

- Igyekezzünk minél ritkábban, végszükség esetén használni a felszívódó, erősebb szereket, ha nem alakultak ki járványszerű betegségek, csak kontakt hatású szerekkel védekezzünk. Viszont amennyiben már nagyon elterjedt valamely betegség, ajánlatos legalább minden második alkalommal felszívódó hatású szereket is kijuttatni.

Permetezéskor ne feledkezzünk meg a balesetvédelemről sem. Használjunk például védőszemüveget s egyéb védőfelszerelést.

Rendszeresen figyeljük az időjárást, annak hatásait, mert a több figyelemnek és a gyorsabb reagálásnak köszönhetően talán kevesebb permetezéssel, növényvédelmi beavatkozással is megelégszik a növény, s annál kevesebb vegyszert leszünk kénytelenek használni. Az eső után elkövetkező meleg idő, a harmat, a párás levegő például kifejezetten kedvez a gombabetegségek terjedésének, amire gyorsan kell reagálnunk.

A betegségek megjelenésének mielőbbi észleléséhez használjunk úgynevezett kontrollnövényeket. Például válasszunk vadrózsát, lóherét, lucernát, amelyeken a szőlőnél is hamarabb jelenik meg és válik láthatóvá a lisztharmat.

Segítséget jelent a növényvédelemben a szőlő rendszeres gyomtalanítása, kapálása is. A magas gyomban jobban párásodik a szőlő, azaz nagyobb a valószínűsége annak, hogy megtámadják a gombabetegségek.

- Mi a zöldmunkák növényvédelmi szerepe a szőlőben?

- A permetezésen kívül a zöldmunkákkal is növelhetjük növényeink ellenállóképességét. Ebből a megfontolásból is célszerű eltávolítani a tőkékről a hónaljhajtásokat, majd később visszavágni a zöld hajtásokat. Ha eddig nem tettük, most sem késő még elvégezni a hajtásválogatást. Ilyenkor távolítsuk el - törjük ki, vágjuk le - azokat a kisebb, rövidebb hajtásokat, amelyekről úgy látjuk, hogy nem kívánatosak, amelyeken termés sincs, csak besűrítik a szőlőtőkét. Ez természetesen nagyon munkaigényes folyamat, azonban ha levegősebb lesz a tőke, ha jobban szellőzik és a napfény is jobban éri, akkor gyorsabban elpárolog a nedvesség, s a növény jobban ellenáll majd a gombabetegségeknek.

Közben meg is kell kötöznünk a szőlőtőkéinket, hogy a szél bele ne kapjon, le ne törje az idővel egyre hosszabbra növő vesszőket. Lehetőség szerint ne sűrűn, egy csomóba szorítva kötözzük a hajtásokat a lugasdróthoz vagy a támrendszerhez, hanem lazán, egymástól minél távolabb, hogy a tőke ezáltal is minél szellősebb legyen, minél jobban átjárja a levegő és a napfény.

pszv