Beregszászban varázsolt a Ghymes

Kézfogás az Amfiteátrumban

Nagy sikerű koncertet adott Beregszászban múlt szombaton a Ghymes együttes. A nemrég Kossuth-díjjal kitüntetett Szarka testvérek által még 1983-ban alapított zenekar első ízben szerepelt Kárpátalján.

Az együttes a délutáni órákban érkezett Beregszászba, ahol Szarka Tamás és Szarka Gyula, a Ghymes felvidéki alapítói sajtótájékoztatót tartottak a Magyar Köztársaság Beregszászi Főkonzulátusán. A találkozón Tóth István főkonzul a megjelenteket köszöntve elmondta: a Ghymes beregszászi koncertjét a magyar Külügyminisztérium támogatta annak a kulturális rendezvénysorozatnak a keretében, amelyet a Kárpátalján működő két magyar konzulátus szervezett az elmúlt fél évben Ukrajnában Magyarország európai uniós elnöksége alkalmából. Hozzátette: régi elképzelése, hogy megszervezze a Ghymes együttes kárpátaljai szereplését, azután válhatott valóra, hogy nemrég a Kossuth rádióban hallotta nyilatkozni a Szarka testvéreket, akik elmondták, szívesen fellépnének Kárpátalján is. Ennek a szándéknak a valóra váltásához teremtett nagyszerű alkalmat a mostani uniós elnökség kínálta lehetőség, jelezte. Az MTI-nek a főkonzul hangsúlyozta: a zenekarral olyan értékek, olyan színvonalas produkció jutott el Kárpátaljára, amely erősíti a magyar önazonosságot.

Amikor mindenütt problémát jelent, hogy fogy a határon túli magyarság, az a legfontosabb üzenet, hogy meg kell tartani az identitásunkat és a magyarságunkat, jelezte Szarka Gyula az újságírók előtt. "Igen fontos, hogy ne legyünk kevesebben, mert akkor soha többé nem jöhet vissza az a magyar Kárpát-medencei lét, ami azért most még létezik. Ha elfogyunk, elfogy minden remény is. ... Nagyon fontosak a magyar iskolák, hogy magyar közösségek maradjanak, és hogy kapcsolatot tartsunk Magyarországgal, mert akkor tudunk igazából egy egyetemes magyarságot alkotni, ha összefogunk."

Arra az újságírói kérdésre válaszolva, hogy a nézők a fájdalomra vagy az igazságra vevők-e koncertjeiken, Szarka Tamás kifejtette: "Volt már úgy, hogy megróttak minket, mert játszunk vidám nótákat is, mert ilyen vidámak vagyunk. Sírunk mi, ez igaz, a huszonnégy órából huszonkettőt végigzokogunk az autóbuszban is, de néha azért tartunk egy kis szünetet. De hát miért ne? Ha most, ma élünk, szeretnénk úgy megélni az életünket, mint 100 évvel ezelőtt élték, s mint 100 évvel utánunk élik majd. ... A közönség mindig is vevő volt bizonyos fájdalomra, de meggyőződésem, arra is vevő, ha látja, hogy van erő. Ezt az erőt szeretnénk tolmácsolni. Alapvetően ez az erő az, amit pluszban adni, sugározni tudunk."

Az együttes érkezésére a szél szertefújta a Beregszász felett délután gyülekező viharfelhőket, s így semmi sem zavarta a város szabadtéri színpada, az Amfiteátrum tekintélyes nézőterét szinte teljesen megtöltő, több ezres közönség szórakozását. Ungvártól Aknaszlatináig mindenhonnan érkeztek magyarok erre az alkalomra, ahol – némileg talán rendhagyó módon – részben kisebbségi magyarok zenélhettek kisebbségi magyaroknak.

A zenekar műsorának gerincét tavaly megjelent tizenhatodik, Szikraszemű című albumuk alkotta, amely Magyarországon tavasszal platinalemez lett. Emellett a hallgatók keresztmetszetet kaphattak az utóbbi 15-20 év szerzeményeiből is. Mint Szarka Tamás fogalmazott, szerették volna bemutatni a helyi közönségnek a rájuk jellemző muzsikákat.

A közönség "vevőnek" bizonyult a Ghymest jellemző zenébe oltott költészetre, mely a magyar népi hagyományokon alapul – sokszor együtt énekeltek a zenészekkel, ha nem volt ismerős a szöveg, átszellemült arccal tapsoltak a dallamra. Hogy mennyire egy hullámhosszra hangolódott a zenekar és hallgatósága, a majd kétórás koncert legvégén derült ki, amikor ráadásként elhangzott a Ghymes talán legismertebb slágere, a Kézfogás, amelyet az Amfiteátrumban mindenki – még a lírára kevésbé érzékenyek is – egymás kezét szorongatva hallgattak-énekeltek végig: "Másik kézbe simul a kezünk, csepp a tengeré. / Réges-régből új, ha sikerül, Kárpát zengené. / Nézd a szemeimet minden kiderül, kár mondani már. / A magyarság szívbe menekül, úgyis jót talál, úgyis jót talál."

ntk

A Ghymes együttes

Szarka Gyula vezetésével olyan szlovákiai magyar zenészekből alakult a Nyitrai Pedagógiai Főiskolán 1983-ban, akik előtte rockot, komolyzenét, régizenét játszottak. Első táncházaikat és népzenei koncertjeiket a Nyitra melletti Gímes (régi írással Ghymes) községben rendezett ifjúsági táborban tartották, innen ered a Ghymes név, amit 1984-ben vett fel a zenekar. A Ghymes zenéje magyar, valamint közép- és kelet-európai népzenei gyökerekből táplálkozik, s az évek során az úgynevezett világzene művelőiként váltak nemzetközileg is ismertté. Ars poeticájuk a muzsika egyetemessége. 2001-ben a Ghymes együttest a Magyar Művészetért díjjal tüntették ki, 2002-ben a Magyar Rádió eMeRTon díját nyerte el az év határon túli magyar együttese kategóriában, 2006-ban a Bartók Béla-emlékdíjat vehették át. Az együttes alapítóit, Szarka Tamást és Szarka Gyulát idén tavasszal Kossuth-díjjal tüntették ki.