2011. július 8.

Mikor pedig beesteledett, lementek az ő tanítványai a tengerhez, és beszállva a hajóba, mentek a tengeren túl Kapernaumba. És már sötétség volt, és még nem ment hozzájuk Jézus. És a tenger a nagy szél fúvása miatt háborogott … János 6.16–18

Jézus a vízen jár – ez a történet a többi evangéliumban is megtalálható, de most János szemén keresztül látjuk az eseményeket. Ő nem volt halász, mint András és Péter, ő nemesi, főpapi származású volt. Nem volt hozzászokva a nagy hullámokhoz, a háborgó tenger zajához. Jánosra valósággal rászakadnak az események, a növekvő sötétség, Jézus látszólagos késlekedése, a közeledő, majd hirtelen lecsapó vihar. Mindez a nyílt vízen, távol a biztonságot jelentő partoktól…

Sokan ma is ugyanilyen szorongató érzést átélve beszélnek depresszióról, betegségről, munkanélküliségről, a pályakezdők küzdelmeiről, a nyugdíj előtt munkából elküldöttekről, világválságról. Egyre kevesebb a derű, és nőni látszik a sötétség. „Késik a segítség, és nem találsz vigaszt”. Minden, ami olyan biztosnak látszik, megrendül: egészség, szépség, baráti kapcsolatok, házasság, anyagiak, és még mindegyikünk tudná folytatni a sort a saját élményeivel. Kicsúszik a talaj az ember lába alól…

Érdemes azonban meglátni azt is, hogy mit nem tesznek a tanítványok. Az egyre nehezedő körülmények ellenére nem imádkoznak, és nem hívják segítségül sem Istent, sem Jézust. Hagyták, hogy a félelem irányítsa őket. Így már nem tudtak hittel előre tekinteni. Csak a hullámokat látták. Pedig már Ézsaiásnál, a 41. fejezetben ezt olvashatjuk: „Én vagyok Urad, Istened, aki jobb kezedet fogom, és aki ezt mondom néked. Ne félj, én megsegítelek! Ne félj, férgecske Jákób, maroknyi Izráel, én megsegítlek, szól az Úr, a te megváltód, Izraelnek Szentje!” A Megváltó megjelenésével azonban mégis ezt élhetik át, amikor meglátják a hullámokon érkező Jézust. Ami nekünk akadály, az Ő számára áldott lehetőség, hogy megmutassa áldó hatalmát, amelyen kezdettől fogva elrejtett bennünket. Aki kiszabta a vizek határait, az ketté is tudja választani azt, vagy ha kell, jár azon. Teremtett világunk legkisebb szeglete is az Ő kezében van. Neki, mint most János is tette, őszintén beszélhetsz viharaidról. Még a hullámok alól is fel tud emelni: „Hívj segítségül engem a nyomorúság idején. Én megsegítelek, te pedig dicsőítesz engem.”

Az Úr jézus ma is nagyobb, mint a mi legnagyobb viharaink.

Áldott munkát!

Estók István
nagymuzsalyi református lelkipásztor