Szemeket nyitogatott tudásra, haza- és nemzetszeretetre

Elbúcsúztunk dr. Soós Kálmántól

A II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola rektorát és a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség (KMKSZ) Ungvári Középszintű Szervezetének elnökét, dr. Soós Kálmánt múlt csütörtökön szülőfalujában, Szalókán helyezték örök nyugalomra.

Gyászolt az egész kárpátaljai magyar közösség. Fekete zászló lengett ezekben a napokban a beregszászi főiskolán és a Szalókai Községi Tanács épületén is.

Július 7-én, a temetés napján sosem látott tömeg gyülekezett az elhunyt családi háza előtt. Több százan, egyesek szerint több ezren jöttek el, hogy végső búcsút vegyenek attól az embertől, aki élete során meghatározó személyisége, hiteles, pártállástól függetlenül mindenki által elismert képviselője volt közösségünknek.

A tisztelgők között ott volt Kövér László, a Magyar Országgyűlés elnöke, a Magyar Köztársaság Ungvári Főkonzulátusának és Beregszászi Konzulátusának számos munkatársa, élükön Bacskai József ungvári és Tóth István beregszászi főkonzulokkal, Kovács Miklós, a KMKSZ elnöke, dr. Orosz Ildikó, a Rákóczi-főiskola elnöke. Képviseltették magukat a magyar Nemzeti Erőforrás Minisztérium Oktatásért Felelős Államtitkársága, a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium Nemzetpolitikai Államtitkársága, a Magyar Tudományos Akadémia, Szabolcs-Szatmár-Bereg Megye Közgyűlése, a Nyíregyházi Főiskola, s többen eljöttek Kárpátalja megye és az Ungvári járás vezetői, valamint a kárpátaljai történelmi egyházak képviselői közül is.

Az egyházi szertartást végző Zán Fábián Sándor, a Kárpátaljai Református Egyház püspöke beszédében úgy fogalmazott: Soós Kálmán életét Isten arra rendelte, hogy másoknak világítson. „Sok tálentumot kapott, tehetséget a tanulásra és a tanításra. Történészként a múltba látott, és jelent, jövőt épített”, egész életpályája „szemeket nyitogatott tudásra, haza- és nemzetszeretetre, mert ez volt eleve elrendelt sorsa, hogy önmagánál tovább mutasson, fiataloknak, diákoknak, rábízott gyermekeinek és szeretteinek is utat, irányt mutasson” – mondta a püspök.

A szertartást követően családtagjai, barátai, tisztelői a helyi református templom harangjának szavára kísérték utolsó útjára az elhunytat. A temetőben egykori vadásztársai sortűzzel adóztak a megboldogult emlékének.

A kárpátaljai magyar közösség egyik legjelentősebb személyisége távozott közülünk, óriási űrt hagyva maga után – fogalmazott barátja és kollégája sírhantja felett dr. Brenzovics László, a KMKSZ alelnöke, a Kárpátaljai Magyar Főiskoláért Alapítvány elnöke. Az élet, a jövő sohasem lesz olyan, amilyen vele lehetett volna, tette hozzá. Mindössze 49 évet élhetett, életpályája azonban példamutató, eredményei számosak voltak, jelezte a szónok. „Bárki mondhatná, nagy karrier egy kis faluból, Szalókából induló magyar fiúnak. Azonban ez csupán az egyik oldala az éremnek, hiszen ezeket az eredményeket rengeteg küzdelem, áskálódás, rosszakarat ellenében sikerült elérnie, s eközben egy pillanatra sem feledkezett meg közössége szolgálatáról. … Kálmán tudós szeretett volna lenni. Szerette a családját és gyermekeit, szerette a vadászatot, a galambjait, azonban a köz mindig máshová szólította. Nem akart rektor, politikus lenni, de megtette, amit megkövetelt a nemzet, a haza. … Örök példa ő számunkra” – mondta Brenzovics László.

Mindannyiunk szívéből szólt Kövér László, a Magyar Országgyűlés elnöke, aki a szertartást követően lapunknak nyilatkozva így fogalmazott: „Soós Kálmán olyan ember volt, akin nagyon sok múlt abból, hogy a kárpátaljai magyar közösség létezik még egyáltalán. Méltó tagja volt annak a maroknyi, mégis lélekben és szellemében erős csoportnak, amely az elmúlt 20 évben összetartotta a saját közösségét.”

Béke poraidra, Kálmán. Emléked örökké élni fog.

szcs