Turul – 2011

Össze kell tartanunk, hogy a magyar szabadság pislákoló őrlángját megtartsuk

Felemelő hangulat és a közismert problémák ellenére is a bizakodás jellemezte idén a kárpátaljai magyarság hagyományos találkozóját a Tiszapéterfalva és Tiszaújlak határában, a Rákóczi-szabadságharc első győztes csatájának helyszínén felállított Turul-emlékműnél. A Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség (KMKSZ) által idén 21. alkalommal megrendezett Tisza-parti ünnepségre ezúttal a szokásosnál is többen jöttek el.

Az ünnepségnek különös, emelkedett hangulatot kölcsönzött a Nagy Csaba vezette vajai tárogatósok Rákóczi korát idéző muzsikája. Hívó szavukra vonult fel a szoborhoz Tiszaújlak irányából a tiszaújlakiak menete, akik az Esze Tamás térről, az egykori sóház elől indultak, miután a helyi galambászok 150 galambot röptettek fel a magasba. A menet élén a Salánki Íjászkör kuruc kori viseletbe és huszáruniformisba öltözött csapata vonult kezükben ünnepi zászlókat tartva.

A himnuszok eléneklése után Barta József, a KMKSZ Nagyszőlősi Középszintű Szervezetének elnöke a szervezők nevében a megjelentek között köszöntötte Répás Zsuzsannát, a Magyar Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium nemzetpolitikáért felelős helyettes államtitkárát és Nagy Bercel titkárságvezetőt, Bacskai Józsefet, a Magyar Köztársaság Ungvári Főkonzulátusának főkonzulját, Tóth Istvánt, a Magyar Köztársaság Beregszászi Konzulátusának főkonzulját, dr. Tilki Attilát, a Magyar Országgyűlés képviselőjét, Kovács Miklóst, a KMKSZ elnökét, Seres Jánost, a Kárpátaljai Református Egyház esperesét, Oleg Ljubimovot, a Nagyszőlősi Járási Tanács elnökét, Árvai Erzsébetet, a Nagyszőlősi Járási Állami Közigazgatási Hivatal apparátusának vezetőjét, Bocskai Istvánt, Nagyszőlős polgármesterét, dr. Orosz Ildikót, a Kárpátaljai Magyar Pedagógusszövetség és a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola elnökét, Popovics Pált, a Kárpátaljai Magyar Cserkészszövetség elnökét, Ladiszlav Lecovicsot, a Kárpátaljai Ruszinok Szövetségének elnökét, Sin Józsefet, a KMKSZ Beregszászi Középszintű Szervezetének elnökét, Gulácsy Gézát, a KMKSZ Munkácsi Középszintű Szervezetének elnökét, Kilb Józsefet, Tiszaújlak polgármesterét, Tóth Bálintot, Tiszapéterfalva polgármesterét, Virág Lászlót, a KMKSZ Tiszapéterfalvai Alapszervezetének elnökét, Bencze Rudolfot, a KMKSZ Tiszaújlaki Alapszervezetének elnökét.

Barta József javaslatára a megjelentek néma főhajtással emlékeztek a nemrég elhunyt dr. Soós Kálmánra, a Rákóczi-főiskola rektorára, a KMKSZ Ungvári Középszintű Szervezete elnökére, akinek halálával a kárpátaljai magyarságot pótolhatatlan veszteség érte.

Ünnepi beszédében Répás Zsuzsanna felidézve Rákóczi korát és a magyar népnek a fejedelem nevével fémjelzett küzdelmeit, rámutatott: a szabadságharc háromszáz éve a majtényi síkon elbukott, de a szabadság iránti olthatatlan vágy, amely olyannyira jellemez bennünket, magyarokat, velünk maradt, ahogy velünk maradt a Nagyságos Fejedelem is. A fejedelmet nem feledő kárpátaljai magyarság érdeme, hogy az 1906-ban emelt emlékmű 22 éve ismét áll – emlékeztetett a helyettes államtitkár. „Az első emlékhely dombjának földjébe 38 megyéből hoztak földet, s bár én most itt hivatalosan csak 19 megye szívből jövő köszönetét tolmácsolhatom, mindannyian tudjuk, hogy a Kárpát-medence számos szegletéből érkeznek folyamatosan ide magyar testvéreink, hogy leróják tiszteletüket a szabadságharc első győztes ütközetének helyszínén” – fogalmazott.

Az anyaország üdvözletét tolmácsolva a szónok elmondta: „Tudom, a magyarság sorsa, az önfenntartás küzdelme itt a legkeményebb feladat a Kárpát-medencében. A magyar kormány továbbra is minden tőle telhetőt megtesz az itt élő magyar közösségek támogatása, megerősítése, boldogulása érdekében. El kell mondjam, hogy a különösen a kommunista terror idején rettenetesen nehéz évtizedeket megélt 160 ezer fős kárpátaljai magyarságra példaként tekintünk az egész Kárpát-medencében. Példa számunkra az itt élő magyar közösségek életereje, ahogyan példa a magyar nyelv és identitás őrzése tekintetében is, hiszen az összes Kárpát-medencei közösség közül itt a legcsekélyebb az asszimiláció mértéke.”

„Mondjuk ki ma itt, Tiszaújlakon: mi, magyarok, akiket összeköt a közös sors, nyelv és kultúra, összetartozunk, bárhol is éljünk a Kárpát-medencében vagy a kerek világon. Erősítsük meg összetartozásunkat közösségeink kölcsönös megismerésével, egymás felkarolásával, a rászoruló magyar közösségek vagy egyének támogatásával. Töltsön el minket annak tudata, hogy nemzetünkben hatalmas erő és tartalékok vannak” – mondta Répás Zsuzsanna.

Oleg Ljubimov, a Nagyszőlősi Járási Tanács elnöke az ünneplőket köszöntve arról beszélt, hogy a Turul-ünnepség a szabadságot, a függetlenség szellemét szimbolizálja. A Turul szárnyai alatt összegyűlt ruszinok, ukránok, magyarok, szlovákok és románok egyesültek, hogy mindegyikük küzdjön a maga államáért, a maga függetlenségéért, a maga jogaiért, fogalmazott. Bár a felkelés elbukott, az idő megmutatta, hogy a szabadság szellemét lehetetlen megölni, legyőzni, mondta, hozzátéve: a szabadságnak ez a szelleme vezetett ahhoz, hogy független és nagy államok alakulhattak.

Ladiszlav Lecovics, a Kárpátaljai Ruszinok Szövetségének elnöke felszólalásában mindenekelőtt az előtte szóló beszédére reagálva jelezte, hogy a Rákóczi-szabadságharcban a ruszinok és a magyarok harcoltak együtt. A szónok, emlékeztetve a két nép évszázados közös történelmére arról beszélt, hogy ruszinok és magyarok ma is szeretnének békében élni a saját földjükön.

Kovács Miklós, a KMKSZ elnöke a Rákóczi-szabadságharc 1711-es lezárása és a kárpátaljai magyarság rendszerváltás utáni története között vonva párhuzamot arról beszélt, a Turul-ünnepség megfelelő alkalom arra, hogy elgondolkodjunk a helyi magyarság mai törekvéseinek elfojtására tett kísérletekről, közösségünk erőtartalékairól, amelyeknek köszönhetően folytatni tudja küzdelmét jogaiért. Mint kifejtette, nem véletlen, hogy csak a szolganép kifejezés létezik, a szolganemzet nem, mert a nemzet vagy szabad, vagy éppen küzd a szabadságáért. Az a közösség, amely már beletörődött abba, hogy nem nyerheti vissza szabadságát, többé nem nemzet, hanem szolganép – tette hozzá.

A KMKSZ elnöke szerint, amikor megpróbálnak megsemmisíteni egy nemzetet, rendszerint nem a fizikai megsemmisítés a cél, hanem annak elérése, hogy a közösség minden tagja beletörődjék a szolgasorsba. Nem a puszta létet kifogásolják, hanem a tömegből való kitűnést: légy észrevehetetlen. Az ember, a nép, ha nem ragaszkodik ahhoz, hogy egyedi, önálló, szabad legyen, nem több, mint árnyék az éjszakában, azaz nem látható, hangsúlyozta Kovács Miklós, aki szerint szabadságküzdelemről beszélve nem véletlenül emlegetik a messziről látszó lángot. Mint fogalmazott: „Nekünk ezt a lángot kell őrizni, amelyet el akarnak takarni.” Ukrajnában sem a magyarság kiirtása a cél, fogalmazott a szónok, hanem az, hogy a magyarok együtt, azaz közösségként ne látsszanak, legyenek árnyék az éjszakában, „legyünk szürkeség ebben a nyomorúságos rabló ukrán világban”. Kovács Miklós rámutatott: a két hatalompárt ruszin, „ukránt játszó” kárpátaljai vezetői mélyen gyűlölik egymást, abban azonban megegyeznek, hogy mindketten utálják a magyarokat. A közelgő parlamenti választások kapcsán máris megegyeztek abban, hogy ne legyen magyar egyéni választási körzet, illetve azokban a körzetekben, ahol nagy számban élnek magyarok, ne indulhasson eséllyel magyar jelölt – fogalmazott a KMKSZ elnöke. Hozzátette: a szabadság egyik formája, hogy ezekről a kérdésekről „ne csak a konyhában”, egymást közt beszélhessünk, a Turul-ünnepség jelentőségét éppen az adja, hogy nyíltan kimondjuk a kárpátaljai magyarsággal kapcsolatos igazságokat.

Megvizsgálva a szabadság lángjának helyzetét, azt látjuk, hogy a kárpátaljai magyarok egy jelentős hányada, akiknek ezt a lángot táplálni illene azzal, hogy gyermekeiket magyar iskolába, szavazataikat magyar pártra adják, „mit ad nekem a KMKSZ?!” csatakiáltással pár nappal azután, hogy visszaigényelte a vízumdíjat, 150 hrivnyáért leszavaz valamelyik ukrán maffiózó pártjára – mutatott rá a szónok. Ez a hamu, salak legalább annyira veszélyezteti a magyar szabadság őrlángját, mint az itteni ukránt játszó maffiózók és az ezeknek a maffiózóknak mindenáron gazsulálni akaró magyarországi csinovnyikok ármánykodásai – tette hozzá. Az igaz magyaroknak ennek ellenére össze kell tartaniuk, hogy a magyar szabadság pislákoló őrlángját megtartsák Kárpátalján – zárta nagy tapssal fogadott beszédét Kovács Miklós.

A szónoklatokat követően az ünneplő közönség elénekelte a Szózatot, majd mindenki elhelyezhette koszorúit és virágait az emlékmű talapzatán.

A továbbiakban a tiszapéterfalvai Kokas banda szórakoztatta a lelkes közönséget magyar népzenével.

hk