A harmadik gázháború

Van, aki úgy tartja, már el is kezdődött az újabb ukrán–orosz gázháború, egyelőre annak a propagandafázisa. Janukovics átment Juscsenkóba: keményen védi az ukrán szuverenitást az orosz birodalmi agresszióval szemben. Az oroszok viszont még nem kezdték el ugyanúgy aprítani a mostani elnököt, mint elődjét.

De ami késik, az nem múlik. Janukovics majd nemsokára Mazepa és Bandera egyenes ági utóda lesz, az ukrán exportcikkekre büntetővámot vetnek ki, vagy egészségre károsnak nyilvánítják őket, a gázt pedig elzárják. Mindennek következtében az ukrán gazdaság összeomlik, a Régiók Pártja elveszíti a 2012-es választásokat, Janukovics pedig a 2015-öset. Az ország káoszba süllyed, majd megszállják és/vagy felosztják.

Nem kell ennyire előreszaladni, mondják erre az optimisták. Miután ez a forgatókönyv ennyire egyértelmű, a jelenlegi hatalom majd fékez és megegyezik, nehogy bekövetkezzen a fenti pesszimista prognózis.

Fékezés helyett egyelőre azonban a gázpedálra talpaltak rá az ország vezetői. Nemzetközi bírósággal fenyegetőznek, bejelentik a Naftogáz, az állami gázvállalat feldarabolását, hogy érvényét veszítse a szerződés, amelynek aláírásáért börtönbe ültetik Timosenkót. Továbbá kilátásba helyezték, hogy Európához csatlakoznak.

Egyelőre tehát klasszikus akciófilmes jelenet zajlik: a felek egyre gyorsabban száguldoznak egymás felé járműveiken azzal, hogy a másik majd nem bírja idegekkel, és félrekapja a kormányt. A járművek azonban jobban különböznek egymástól, mint két könnyűautó-típus. Az egyik egy Zaporozsec, a másik meg egy T–72-es harckocsi. Gondolom, világos, melyiket vezeti Putyin. Igen élénk fantázia kell ahhoz, hogy elképzelhető legyen, amint az orosz vezér egyszer csak feladja és kitér a „záporjóska” elől.

Az optimisták szerint a tankot is van miért lefékezni, tartva az ütközés következményeitől. Nem a szembejövő járműtől való félelem, hanem a mögötte álló nyugati hatalmak késztethetik óvatosságra az oroszokat: a Zaporozsec mögött felvonuló M1 Abrams, Leopárd 2 – maradva a járműves hasonlatnál.

A posztszovjet-orosznál modernebb haditechnika azonban pont olyan fenyegetően nyomul az ukránok felé, mint a másik – a kevésbé csörömpölő hang a csiszoltabb nyugati modor következménye, nem a szimpátiáé. A Janukovics-rezsim rosszul mutat a demokráciavizsgán, amit a nyugatiak önérdekből figyelmen kívül hagyhatnak, ha egyéb nyomós – gazdasági és geostratégiai – érdekeik fűződnek hozzá, anélkül azonban könnyen sorsára hagyják akár az exszövetséges diktátorokat is. A Janukovics-rezsim viszont most azért készül megbüntetni Julját, mivel az mellesleg a 2009-es európai földgázmizériának is véget vetett. Különben is az előző két gázháborút a propaganda-hadszíntéren simán elbukta Ukrajna, hiszen a gázcsap elzárásáért a nyugatiak egyértelműen az ukránokat tették felelőssé. Nem világos, miből gondolják Janukovicsék, hogy egy érvényes szerződés felrúgásával elindított újabb gázelzárás alkalmával most nekik adnának igazat. És ha igazat is adnának, mire mennek vele?

Megnyílnak-e a nyugati pénzcsapok, hogy megakadályozzák Ukrajna orosz gazdasági és diplomáciai bekebelezését? Illetve elhiszik-e az oroszok, hogy expanziójuk ráveheti a nyugati hatalmakat, hogy azok kiélezzék viszonyukat Oroszországgal, és nagy pénzeket fektessenek az olcsóbb orosz gáz nélkül padlóra kerülő Janukovics-rezsim megmentésébe?

Azt látva, milyen kőkemény feltételekhez adnak pénzt a sajátjaiknak – görögöknek, íreknek –, miközben ezer bajuk van, s a legnagyobb: a válság következő hulláma, az orosz analitikusok aligha tartják ezt a veszélyt reálisnak.

Esetleg tarthatnak attól, hogy a sarokba szorított Janukovics-rezsim afféle gazdasági függetlenségi harcban egységbe forrasztja az ukrán társadalmat, amely ezek után egyszer és mindenkorra oroszellenessé válik. Hogy akarják befolyásuk alá vonni, majd tartani az ellenséges érzületű ukrán lakosságot? A narancsosok ezzel már próbálkoztak, az ismert eredménnyel. De majd ha a donyeckiek hirdetnek szabadságharcot – nekik majd nagyobb sikerük lesz –, mondhatják az optimista alkatúak a lembergiek közül. De mi van akkor, ha Ukrajna oroszbarát lakosai a kiélezett Janukovics- vagy Putyin-kérdésre az utóbbit választják? Az erre vonatkozó szociológiai felméréseket vagy elvégezték az orosz titkosszolgálat emberei, vagy most folyik az eredmények összesítése. Ugyanezt a régióközeli közvélemény-kutató cégek is elvégzik, az eredmény ismeretében pedig Janukovics majd eldönti, mikor kapitulál vagy kormányozza a szakadékba a Zaporozsecet.

Sz. K. M.