Felszentelési évforduló a munkácsi székesegyházban

2011. szeptember 30., 10:00 , 559. szám

A munkácsi római katolikus székesegyház 106. felszentelési évfordulóját ünnepelték szeptember 24-én, szombaton a hívek. A szentmise elején Pogány István plébános köszöntötte a jelenlévőket, valamint Németh Sándor benei plébánost, akit az ünnepi prédikáció megtartására kértek fel. Hálát adunk, hogy van templomunk, megemlékezünk mindazokról, akik ezt a templomot építették, imádkozunk lelki üdvükért, valamint azokért is, akik mostanában bármivel is segítették a templom restaurálását – mondta a plébános.

A szentmise főcelebránsa Majnek Antal püspök volt. Megemlékezett a hat évvel ezelőtti templomszentelési jubileumról, melyet Schönborn bíboros vezetésével ünnepeltünk, és hálát adott azért, hogy a gondok és a fájdalmak ellenére békességben élhetünk.

Németh Sándor atya prédikációjában elmondta: a templomokat az embereknek az Isten utáni vágya építette. A bűnbeesett ember visszasírja a paradicsomkerti állapotot, vagyis az Isten közelségét. Egy templom olyan, mint a fókuszpont, mely egy helyre akarja összegyűjteni a napnak a sugarait, hogy érezzük az Isten jelenlétét és jóságát. A templom igazi szentségét nem a szenteltvízzel megáldott falak adják, nem is a berendezés, hanem az, hogy Isten háza; ezenkívül pedig a mi áhítatunk, imádságunk, szentmiséink is, amelyeket benne végzünk. Erre szoktuk azt mondani: imával vannak átitatva a templom falai. Nemcsak a paptól, nemcsak a püspöktől, hanem a hívektől is függ, hogy az imádság átjárja a templomot és a lelkünket. A templom valamiképpen második otthon számunkra, hiszen itt találkozunk az Istennel, aki bátorít, vigasztal bennünket, itt szerezhetünk erőt munkánkhoz és sokszor küzdelmes mindennapjainkhoz. Egy népnek, amely élni akar, szüksége van a templomra. Egy nép életének igazi középpontja a templom.

A szentmise a püspök atya ünnepélyes áldásával zárult.

A szentmisén a nevetlenfalui római katolikus templom gyermekkórusa énekelt.

Pápai Zsuzsanna