„Hogy a mártírok vértanúsága ne legyen hiábavaló,...

...kötelességünk őrizni a templomot és az iskolát”

Báró Perényi Zsigmond, a 13 aradi vértanú és az önkényuralom, a leszámolás több mint száz nevesített áldozata intő példa arra, hogy a vértanúságból, a mártírok véréből milyen megújuló élet, gondolat, akarat, erő születhet – hangsúlyozta Lezsák Sándor, a Magyar Országgyűlés alelnöke az 1848–49-es szabadságharc mártírjainak, az aradi vértanúknak az emléknapján, október 6-án Nagyszőlősön. A Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség (KMKSZ) központi megemlékezésére hagyományosan a mártír Perényi Zsigmondnak, a felsőház másodelnökének, Ugocsa vármegye főispánjának a helyi magyar középiskola kertjében álló emlékművénél került sor.

Kudron Zoltán, a KMKSZ Nagyszőlősi Alapszervezetének elnöke a házigazdák nevében a vendégek között köszönthette többek között Bacskai Józsefet, a Magyar Köztársaság Ungvári Főkonzulátusának főkonzulját, Tóth Istvánt, a beregszászi magyar konzulátus főkonzulját, dr. Orosz Ildikót, a Kárpátaljai Magyar Pedagógusszövetség (KMPSZ) és a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola elnökét, Sin Józsefet, a KMKSZ Beregszászi Középszintű Szervezetének elnökét, Balogh Líviát, a KMKSZ Ungvári Középszintű Szervezetének elnökét, ifjabb Sari Józsefet, a KMKSZ Felső-Tisza-vidéki Középszintű Szervezetének elnökét, Gulácsy Gézát, a KMKSZ Munkácsi Középszintű Szervezetének elnökét. Jelen volt a megemlékezésen továbbá dr. Brenzovics László, a KMKSZ alelnöke, megyei tanácsi képviselő, valamint Barta József, a KMKSZ Nagyszőlősi Középszintű Szervezetének elnöke.

Lezsák Sándor, a rendezvény főszónoka ünnepi beszédében hangsúlyozta: október 6-a sérthetetlen és sebezhetetlen. Mindössze tíz éve döntött úgy a Magyar Országgyűlés, hogy nemzeti gyásznappá nyilvánítja, de lélekben már azon a napon, 1849. október 6-án pontosan érzékelték Aradon, hogy Európa XIX. századi nagy gaztette történt meg – mutatott rá.

„Báró Perényi Zsigmondot a valóság avatta politikussá. Ez nekünk nagy tanulság. Tanulság, hogy azok a politikusok, akik a valóságban élnek, a valóság jegyesei, képesek fölmérni, hogy mi a teendő egy szűkebb-tágabb közösség, egy nemzet, a haza érdekében” – hangsúlyozta a Magyar Országgyűlés alelnöke.

„Báró Perényi Zsigmond, a 13 aradi vértanú és az önkényuralom, a leszámolás több mint száz nevesített áldozata ad nekünk intő példát arra, amit kétezer esztendeje pontosan érzékel minden keresztény, hogy a vértanúságból, a mártírok véréből milyen megújuló élet, gondolat, akarat, erő születhet, s nekünk, kései utódoknak, a feladatunk nem más, mint közösségben érvényesíteni a vértanúk hitvallását, áldozatát a körülöttünk lévő, olykor zajos, olykor nehéz, olykor kiábrándító, olykor feszültségekkel teli világban” – fogalmazott a szónok. Hozzátette: mindezeket most Kárpátalján sem egyszerű érvényesíteni.

Rámutatott: a magyar államfő, a budapesti kormányzat tagjainak közelmúltbeli ukrajnai látogatásai arra utalnak, hogy a magyar politikai, külpolitikai és nemzetpolitikai stratégiában „ott van az őshonos magyarok sorsa, lehetőségei”, hogy a magyar–ukrán kapcsolatok alfája és omegája az, hogyan alakul, formálódik az itt élő magyarok sorsa. Az ukrán–magyar kapcsolatok reneszánszát éljük, de ennek meghatározó feltétele csak az lehet, hogy Kárpátalján magyarul és magyar nyelvből lehessen érettségizni, felvételizni, hogy a választásokon a jövő esztendőben a térségben őshonos magyaroknak megfelelő választási térkép készüljön – jelezte.

Lezsák Sándor felvetette, báró Perényi Zsigmondnak Budapesten is emléket kellene állítani, olyan emlékhelyet, amely méltó módon hirdeti, hogy e tájról indult a politikai pályafutása annak az embernek, aki a felsőház első alelnökeként az utolsó pillanatig kitartott Kossuth mellett, aki aláírta a függetlenségi nyilatkozatot, és aki rendíthetetlen hűségről, hazaszeretetről tett tanúbizonyságot egy rendkívül nehéz korban.

A szónok végezetül arra hívta fel az egybegyűltek figyelmét, hogy nemcsak emlékezni kötelességünk, hanem őrizni a templomot, az iskolát abban a reményben, hogy a mártírok vértanúsága nem volt hiábavaló.

Tetjana Graf, a Nagyszőlősi Járási Állami Közigazgatási Hivatal elnöke a megjelenteket köszöntve arról beszélt, hogy a mai nemzedéknek, magyaroknak és ukránoknak, az elődök példáját követve közösen kell élnie és dolgoznia, megvalósítani az eltervezetteket. „Nekünk ma közös jelenünk, közös jövőnk van” – hangsúlyozta. Mint fogalmazott, a Nagyszőlősi járás területén több mint 10 nemzetiség képviselői élnek egyetértésben, kölcsönös tiszteletben tartva egymás nyelvét, kultúráját és hagyományait. Így, vállt vállnak vetve kell haladnunk továbbra is, hiszen mi mindannyian Ukrajna népe vagyunk – zárta szavait Tetjana Graf.

Kovács Miklós, a KMKSZ elnöke beszédében emlékeztetett: az aradi tizenhármak és a megtorlás többi áldozatának emléke a haza, a nemzet oltárán bemutatott legnagyobb áldozatról szól, a véráldozatról egy magasabb eszméért. A Habsburgok véres megtorlása a szabadságharcot követően kegyetlen elismerése a magyarok szabadságszeretetének, jelezte, hozzátéve, hogy a megtorlók számítása csak részben vált be, hiszen a magyar nemzet még mindig megvan, a Habsburg-dinasztia pedig leköszönt a történelem színpadáról.

A kárpátaljai magyarság szeretne békésen fejlődni, s ehhez kívánna keretet, azonban még távolról sem tartunk ott az ukrán hatalommal, mint a kiegyező Deák Ferenc a Habsburgokkal – jelezte a KMKSZ elnöke. „Egyelőre ott tartunk, hogy vannak magas szintű találkozók, vannak frázisok arról, hogy Ukrajnában a nemzetiségek is otthonra lelnek, a Nagyszőlősi járás tanfelügyelője pedig elmegy Salánkra, és azt mondja, hogy ukrán kenyeret eszel, ne csak beszélj ukránul, hanem ukránul írj is, még az osztálysarokba is” – vázolta a jelenlegi helyzetet a szónok. Valójában a jelenlegi hatalom képviselői nem tartják olyan nagyra a magyarokat, hogy meggondolnák, amikor beléjük gázolnak, tette hozzá, amit szerinte a nagymuzsalyi aranybánya tervezett újranyitása vagy az aknaszlatinai magyarok áttelepítésének kérdése is jelez, mutatott rá.

Mint fogalmazott, a magyar nemzet mártírok véréből felépült valóságának helyreállításához vállalni kellene az áldozatot, hogy merjünk megszólalni, amikor egy „soviniszta ukrán kisfőnök az eszét játssza”, ami pedig nem akkora áldozat, mint a kivégzőosztag elé állni. Hogy akarunk magyar nemzetet, ha nem íratjuk a gyerekeket magyar iskolába, nem szavazunk magyar pártra, és nem lehet rábírni az embereket, hogy megjelenjenek a nemzeti ünnepeink alkalmából tartott rendezvényeken? – tette fel a szónoki kérdést Kovács Miklós. Ha a magyarigazolvánnyal rendelkezőknek, a magyar állampolgárságért folyamodottaknak legalább a fele megjelenne a rendezvényeken, mert úgy érezné, hogy tartozik valamivel a nemzetnek, hatalmas lenne a tömeg – érzékeltette a szomorú valóságot.

Valóságunkban minden fordítva van, megcsúfolják az évezredes értékeket, s készek mártírt csinálni abból, aki ragaszkodik az igazsághoz – hangoztatta a KMKSZ elnöke. Hozzátette: a kommunizmusba oltott, rablással keresztezett és nacionalizmussal beoltott hatalom magyarellenes hatalom. Azokra tartozik megtartani a magyar nemzetet Kárpátalján – méghozzá nem show-műsorként, hanem abban a valóságában, amelynek köveit egykor mártírjaink vére kötötte össze –, akik nem hátrálnak meg e hatalom nyomása elől – hangoztatta végezetül Kovács Miklós.

Az ünnepi beszédeket iskolások zenés-irodalmi műsora követte, amelyben felléptek a Nagyszőlősi Perényi Zsigmond Középiskola diákjai, valamint Sőtér Hajnalka, a Nagypaládi Móricz Zsigmond Középiskola 8. osztályos tanulója. Az ünnepség zárásaként a résztvevők megkoszorúzták Perényi Zsigmond emlékművét.

hk