Csete vitéz faluja

Az egyik legkiválóbb magyar író, Móricz Zsigmond szülőfalujával, Tiszacsécsével átellenben, a legmagyarabbnak mondott, nagy folyó jobb partján egy 730 lelkes kis falu, Csetfalva éli mindennapjait a jelenlegi ukrán–magyar határon, a Beregszászi járás délkeleti végében. A Királyháza és Bátyú között közlekedő helyiérdekű vonat naponta többször is megáll a település vasútállomásán, de a Nagyszőlős–Beregszász főútvonalhoz kapcsolódó rövid bekötőúton is megközelíthetjük a helységet, melynek lakói így könnyűszerrel felkereshetik mind a Vérke-parti várost, mind a szomszédos Nagyszőlősi járás központját.

Tatárjárás, templomok, árvizek

A helyi monda szerint a leendő kisközség területét Árpád fejedelem adományozta hű vitézének, Csetének, s ő alapította meg a falut, mely nevében ma is őrzi az 1100 éve élt ősmagyar harcos nevét. A települést villa Chet, vagyis Cset falva alakban megemlítő első fennmaradt írásos okmány viszont csak 1341-ben látott napvilágot, így elképzelhető, hogy a helység benépesítője és első földesura, Cset vagy Csete csak jóval a honfoglalás után született s élte le az életét. A XV. század végéig a Széchy család birtokolta a falut, s ezekben az időkben került tető alá a község legjelentősebb nevezetessége, a gótika jegyében épült középkori templom, mely a reformáció korában protestáns szentegyházzá vált, a XVIII. században pedig a népi faépítészet egyik legszebb alkotásaként számon tartott sudár, karcsú harangtoronnyal, valamint csodálatos, kazettás, festett famennyezettel gazdagodott. Előbb azonban még át kellett vészelnie az 1566-os tatárjárást, melynek során lakói nagyobbik felét rabláncra fűzve hurcolták el az Oszmán Birodalom rabszolgapiacaira.

1847. szeptember 10-én – a Magyar Országgyűlés által létrehozott Közlekedési Bizottmány elnökeként – Csetfalvát is felkereste a Tisza-szabályozási munkálatokat megtekintő gróf Széchenyi István, a XIX. század második felében pedig – református lelkészként – egy ideig itt szolgált Móricz Zsigmond anyai nagyapja, s édesanyja, Pallagi Erzsébet is ebben a faluban látta meg a napvilágot, majd a nagy író is felkereste a községet, ahol népköltészeti gyűjtést folytatott. A II. világháborúban 12 helybeli honvéd esett el (többségük a Don-kanyarban), az 1944 no­vemberében a szovjet hadsereg által deportált 91 férfi közül pedig 36-an odahaltak. A faluban hatalmas pusztítást végzett az 1998-as, valamint a 2001-es árvíz, ám a község nemcsak hogy újjáépült, hanem 2002-ben felszentelték a görög és a római katolikus hívek által közösen használt, organikus stílusú templomot is, mely a település legújabb ékessége lett.

Palántanevelés, zöldségtermesztés, jószágtartás

– A falu határát a Nagy­muzsalyi Szovhoz birtokolja, s a többi állami gazdasághoz hasonlóan, földjeit máig nem osztották szét a helybeliek között, ám egy hektárig kibővítették a háztáji gazdaságokat, s a lakosok nagyobbik része ezek megműveléséből teremti elő a megélhetésükhöz szükséges anyagiakat – tájékoztat Czapp József, a KMKSZ Csetfalvai Alapszervezetének elnöke. – Nyolcvan százalékban a mi gazdáink látják el virág-, valamint zöldségpalántákkal a Beregszászi járást, sőt a nagyszőlősi piacra is szállítanak palántákat, s mivel felvásárlóközpontok sem működnek a község területén, ráadásul viszonteladók sem keresik fel a falunkat, így a fóliaházban vagy szabadföldön megtermelt zöldségféléket – hagymát, uborkát, paradicsomot, paprikát, káposztát, karfiolt – a tőlünk nagyjából egyenlő távolságra eső Beregszászban, illetve Nagyszőlősön értékesítik. Egyre kevesebben tartanak viszont szarvasmarhát. Az utóbbi két év leforgása alatt 150-ről 57 darabra csökkent a falusi csorda nagysága, a gazdák többsége a környező települések lakóinak adta el a jószágát. A fiatalok pedig inkább az iparból próbálnak megélni, kisebbik felük a beregszászi üzemekben helyezkedett el, míg a többség a kárpátaljai, valamint a magyarországi építkezéseken vállal munkát.

„A legtöbb jövedelem a malacok eladásából folyik be a családi kasszába”

Két farmergazdaság is működik a településen, melyek egyikét Tar Attila tartja fenn.

– 1992-ben kéthektáros kisbirtokon vágtam bele az önálló gazdálkodásba, majd az évek során további 12 hektárt vettem bérbe a falubelijeimtől – magyarázza beszélgetőtársam. – „Több lábon állunk”, palántákat és zöldségféléket is értékesítünk, a nagyszőlősi olajütő malomban kipréselt napraforgóolajat helyben tesszük pénzzé, míg a tengerit és a kalászosokat az állatainkkal étetjük fel, egy szem sem jut belőlük eladásra, sőt még tápot is kell vennünk a malacok felneveléséhez. Jelenleg tíz szarvasmarhát (teheneket, tinókat és bikaborjakat), ugyanannyi kocát, valamint 42 malacot tartunk. A tejfeleslegünket jobbára a tiszaújlaki piacon értékesítjük, a bikákat kisebb húsüzemeket működtető munkácsi vállalkozók vásárolják fel, a malacokat pedig a beregszászi vagy a nagyszőlősi piacra visszük. Mostanában inkább az előbbire, mert jelenleg ott fizetnek többet az állatok darabjáért (pillanatnyilag 350–380 hrivnyát kapunk értük). S mivel az utóbbiakon jóval hamarabb, ráadásul magasabb áron adhatunk túl, mint a bikákon – 18 hónapba telik, mire ötmázsásra felhízlaljuk a szarvasmarhákat, melyeket csak 14 hrivnyás kilónkénti ár mellett tudunk értékesíteni – így a legtöbb jövedelem a malacok eladásából folyik be a családi kasszába.

A géppark egy 1991-ben gyártott kombájnból, egy ugyancsak szép kort megért kukorica-vetőgépből, valamint egy 1988-as kibocsátású traktorból, és a hozzá való felszerelésekből áll. Az utóbbiak többsége is „vén csataló”, csak a kaszálógép és a traktorhoz kapcsolt gereblye új, 9000, illetve 4600 hrivnyáért vásároltam meg az eszközöket. A megélhetés? Általában csak az élelmiszerekre meg a ruházkodásra futja a pénzből, időnként vásárolunk egy új bútort vagy műszaki cikket, s ki tudtuk taníttatni a két gyermekünket, a fiatalabbik elvégezte a Munkácsi Technológiai Főiskola nagyszőlősi kihelyezett képzését, a nagyobbik pedig diplomát kapott a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskolán.

Virágtermesztés – januártól decemberig

A palánta-, illetve zöldségnevelő, valamint állattartó gazdák mellett egy csetfalvai házaspár, Svarcz József és Erika a virágtermesztésből igyekszik megélni.

– Az 1990-es évek elején nyitottuk meg a vállalkozásunkat, amikor még kevesen termesztettek virágot a járásban, s telítetlen volt a piac – tekint vissza a közelmúltba a családfő. – A kezdetektől fűthető fóliaházban, egész éven át termesztjük a növényeket, ún. balkonvirágokat (szulfiniát, futómuskátlit stb.), valamint vágott virágot (szegfűt, gerberát, gálát). Standot tartunk fenn a beregszászi piacon, de a lakásunkban kialakított üzlethelyiséget is felkeresik a vásárlók, akik nagyobbrészt a saját járásunkból, de Kárpátalja más településeiről is ellátogatnak hozzánk, főleg Nagyszőlősről, Husztról, illetve e városok környékéről. Az áraink? A futómuskátli például 5–10, a gerbera pedig szálanként 7 hrivnyába kerül. Sok árut vesznek tőlünk esküvőkre, március 8-át megelőzően a szokottnál is több szegfűt értékesítünk, míg a gerbera a halottak napja előtt fogy jobban. S mivel ma már többen foglalkoznak virágtermesztéssel a Bereg-vidéken, mint húsz évvel korábban, ezért újításokkal, például újabb fajtájú virágok piacra dobásával igyekszünk fenntartani a vállalkozásunkat, mely közepes szintű megélhetést biztosít a számunkra.

Hitélet

– A református gyülekezet 450 lelket számlál, az utóbbi négy esztendőben négy és tizennégy között mozgott a keresztelők száma, 4-9 temetésre, illetve 1-3 esküvőre került sor – mutatja be egyházközségét Fülöp József gondnok. – A régi parókiánkat „papíron” már 1992-ben visszakaptuk, ám csak a helyiségeket elfoglaló óvoda új otthonba való átköltözése után, 2002-ben vehettük birtokba a paplakot. Ráadásul a 2001-es árvíz nagy károkat okozott az épületben, ezért megkezdtük a bontását, s ezzel egyidejűleg az új parókia felépítését, melyben már át is adtuk a gyülekezeti termet, s a két hitoktatónk, Kardos Gabriella és Blanár Viola itt ismerteti meg a gyermekekkel vallásunk alapjait. Lelkészünk, a Benéből kijáró Orbán Sándor pedig hetente kétszer száll ki Csetfalvára, megtartani a vasárnapi és a hétközi istentiszteletet, a bibliaórát, valamint a fiatalok konfirmációi felkészítését. 2000-ben, a Magyar Kulturális Örökség Minisztériuma, illetve a Teleki László Alapítvány támogatásával kívül-belül felújítottuk a templomunkat, s lehetőségeinkhez mérten mi is segítünk a rászorulókon. Karácsony előtt segélycsomagokat juttatunk el a volóci járási Nyisznyicei Árvaház kis lakóihoz, pénzt és zöldségféléket adományozunk a Nagyberegi Református Líceumnak, s perselypénzzel, szükség esetén pedig élelmiszerekkel is segítjük szegény sorsú hittestvéreinket.

– A görög, illetve római katolikus vallású helybeli lakosok korábban Tiszaújlakon vettek részt a miséken, valamint a szent liturgián, ám tizennégy évvel ezelőtt létrehoztuk a két felekezet híveit egyesítő katolikus egyházközséget, s három év alatt – magyarországi, francia, olasz és amerikai támogatással – felépítettük a templomunkat, melyben az egyik vasárnap a Nagyszőlősi Ferences Rendi Misszió szerzetespapja, Nándor Albert celebrál misét, a következő vasárnapon pedig Bakancsos Sándor tiszaújlaki parochus tart szent liturgiát, s ugyancsak ő szervezte meg a görög katolikus asszonyok imacsoportját – ismertet meg a katolikus hitközség életével Cilja Okszána gondnok. – Összesen 225 görög, illetve római katolikus hívő alkotja az egyházközséget, évente általában 1-2 esküvőre, s ugyanennyi temetésre, valamint keresztelőre kerül sor, a hitoktatásban részt vevő gyermekekkel pedig Molnár Borbála római katolikus vallástanár foglalkozik. S bár kevesen vagyunk, évente kétszer élelmiszert, kisebb mértékben pedig pénzt is gyűjtünk a Karácsfalvai Sztojka Sándor Görög Katolikus Líceum számára.

Az emlékművektől a farsangi bálokig

– Az 1989-ben megalakult KMKSZ-alapszervezet jelenleg 230 tagot számlál – magyarázza Czapp József. – Már megszületésünk évében a temetőben emlékművet emeltünk a sztálinizmus áldozatainak a tiszteletére, melyet 1996-ban kibővítettünk a II. világháborúban elesett helybeli honvédek emlékoszlopával. Ugyanebben az esztendőben, június 4-én, a református templom kertjében kopjafaállítással tisztelegtünk honfoglaló őseink emléke előtt, a kálvinista szentegyház falán pedig lelepleztük a Móricz Zsigmond-emléktáblát. Három év múltán, az aradi vértanúk kivégzésének a 150. évfordulóján tölgyfacsemetét ültettünk el a faluközpontban, mellette felavattuk a mártírok emlékművét, a kultúrház és a postahivatal közös otthonának a falán pedig lelepleztük Széchenyi István márványtábláját. Itt szólnék arról, hogy a falunk határában 1847. szeptember 9-én megfeneklett Pannonia gőzhajót, melynek főrangú utasaként a legnagyobb magyar – Széchenyi István – a Tisza-szabályozás munkálatait tekintette meg, a hagyomány szerint a helybeli gazdák húzták le ökörfogatokkal a homokzátonyról. 2000-ben a magyar államalapítás milleniuma alkalmából emlékoszlopot állítottunk I. (Szent) István királynak, 2008-ban pedig teleházzal gazdagodtunk.

Megünnepeljük március 15-ét, június 4-én, a kopjafaállítás évfordulóján a magyar honfoglalást, augusztus 20-án pedig a keresztény, európai magyar állam megszületését, október 6-án megemlékezünk az aradi vértanúkról, míg november 18-án fejet hajtunk a sztálini lágerekben elhunyt csetfalvai férfiak emléke előtt. Emellett farsangi bálokat tartunk. 1996-ban, a magyarországi Csodaszarvas Egyesület meghívására gyermekcsoportot vittünk Budapestre, akik egy szép hetet töltöttek el az anyaország fővárosában, megismerkedve annak nevezetességeivel. A kö­zeljövőben pedig emlékparkot szeretnénk létesíteni, ahol 36 facsemete elültetésével emlékeznénk meg a Gulag helybeli áldozatairól, elérve, hogy a felnövekvő fák alakjában ők is ismét köztünk legyenek.

Lajos Mihály