Memento 1944: Megemlékezés a beregszászi főiskolán

2011. november 25., 09:00 , 567. szám
Tóth István ünnepi beszédet mond

A november a kárpátaljai magyarság számára a gyász hónapja. 67 éve annak, hogy 1944 őszén a Kárpátalját megszálló szovjet haderő megkezdte a magyar és német férfilakosság gyűjtőtáborokba hurcolását, melyekből tízezrek számára nem volt visszatérés. Halottaink azonban nem merülnek feledésbe: közösségünk emlékezik. Idén is. November 17-én elsőként a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola (KMF) diáksága és tanári kara emlékezett az elhurcoltakra.

A tanintézmény Pedagógia és Pszichológia Tanszéke által szervezett megemlékezésre a főiskola Esztergom termében került sor. Az ünnepséget megtisztelte jelenlétével Tóth István, a Magyar Köztársaság Beregszászi Konzulátusának főkonzulja, valamint az ungvári magyar főkonzulátus képviseletében Héber Gábor és Gubicza Gábor konzulok.

A főiskola tanító és óvodapedagógia szakos hallgatói által készített emlékműsoron nagyszámú érdeklődő vett részt. A leoltott lámpák és a sötét terem mind a gyászt szimbolizálták. A megemlékezés részeként felolvasták a kárpátaljai magyarság eme gyászkorszakának történetét. Az akkori embertelen parancs értelmében minden 18 és 50 év közötti kárpátaljai magyar férfinak háromnapos „malenykij robot”-ra kellett jelentkeznie – a hivatalos szovjet magyarázat szerint – a háborús pusztítások újjáépítésére. Sokan kerültek a gyászos szolyvai gyűjtőtáborba, ahol az éhség és a betegség tizedelte magyarjainkat. Innen pedig a hírhedt szovjet táborvilágba kerültek, melynek nagyságát jelzi, hogy csak a melléktáborok száma mintegy négyezer volt.

A lágert megjárt személyek visszaemlékezéseit idézve a diákok azon embertelen viszonyokról is képet adtak a hallgatóságnak, melyekkel nap mint nap szembesülniük kellett. Éhség, betegség, könnyek, mint a szenvedés részei. S az Istenbe vetett hit, a remény és a család újbóli viszontlátásának vágya, mint a túlélést elősegítő tényezők.

A műsor befejezéseként a szervezők nevében Balogh Lívia, a Pedagógia és Pszichológia Tanszék tanára mondott köszönetet mindazoknak, akik eljöttek, és lerótták kegyeletüket az elhurcoltak emléke előtt.

Az ünnepség ezt követően gyertyás felvonulással folytatódott, melynek első állomása az egykori pénzügyőrség épülete (ma az 5. számú iskola) volt, ahol az emlékezők megkoszorúzták a 44-es tragédiának emléket állító emléktáblát. Az ünnepség utolsó állomása a második világháború és a sztálinizmus áldozatainak emlékműve volt, ahol Tóth István főkonzul mondott beszédet. Egy helytörténeti munkára hivatkozva ismertette, hogy Beregszászból 1547 férfit hurcoltak el, melyből 557-en nem tértek haza szeretteikhez. Azonban ha ehhez hozzáadjuk a közvetlen hozzátartozók, feleségek, gyerekek, a kedvesek gyászát, akkor a veszteség, a tragédia sokkal nagyobb.

A főkonzul a Kárpátalján történtek mellett utalt a többi elcsatolt országrészben élő magyarságot ért repressziókra is: a Maniu-gárdisták és a Tito-partizánok által véghezvitt rémtettekre, a csehszlovákiai magyarság kitelepítésére. „Az idő begyógyítja a sebeket – mondja a tapasztalás. Még akkor is, ha a sorsunkat, napjainkat meghatározó hatalmak nem is tesznek sokat a sebek begyógyításáért sem tettekkel, sem gesztusokkal. Nem hallhattunk arról, hogy a szerb hatalom vagy a szerb értelmiség valaha is megkövette a délvidéki magyarokat a tömeggyilkosságokért, Szlovákia helyénvalónak találja a benesi dekrétumokat. Ebben a helyzetben elengedhetetlen önnönmagunk összeszedése. Meghajtom fejemet az értelmetlenül elpusztítottak, elpusztultak emléke előtt, együttérzésemet fejezem ki a hozzátartozóknak. Bizonyos vagyok abban, hogy a kollektív drámák ellenére mégis jól dönt az, aki napjainkban is megmarad magyarnak. Mai világunkban ez azt jelenti, hogy őrzi ősei hitét, ragaszkodik iskoláihoz, anyanyelvéhez, kultúrájához. Nem állítom, hogy ez könnyű feladat. Önbecsülésünkhöz, belső harmóniánkhoz, magyar önazonosságunkhoz azonban elengedhetetlen” – zárta szavait Tóth István.

Az ünnepség végén az egybegyűltek elénekelték a Szózatot, majd elhelyezésre kerültek a kegyelet koszorúi.

F.Zs.