Fáklyás felvonulás Bótrágyon
2011. november 26-án a sztálini lágerekben elhunyt emberekre emlékeztek a beregszászi járási Bótrágy településen. A megemlékezésen jelen volt Sin József, a KMKSZ Beregszászi Középszintű Szervezetének elnöke, dr. Nagy Ignác, a Magyar Köztársaság Beregszászi Konzulátusának konzulja, Horvát Árpád, a KMKSZ Bótrágyi Alapszervezetének elnöke, továbbá Radvánszky Ferenc református lelkipásztor.
A komor, fagyos idő ellenére tizenévestől az idősebb korosztályig összgyűltek Bótrágy lakosai a református templommal szemben lévő parókia előtt. Itt gyújtották meg a tiszteletadás fáklyáit és gyertyáit. Így, csoportosan vonultak a rendezvény résztvevői a templomkertben felállított emlékműhöz, ahol a nemzeti Himnusz eléneklésével „folytatódott” a bús hangulatú megemlékezés. Először Nagy Ignác konzul lépett a pulpitushoz. Mint mondta, rettenetes komor időket élt át a kárpátaljai magyarság a ’44-es időkben. Faludy György Zárt teherkocsi című versének részletével próbálta hangsúlyosabbá, érthetőbbé tenni beszédét, a lágerek embertelen körülményeit:
„Kattog a négy kerék./ Azt kérded, hova visznek?/ Mondhatnám: szinte mindegy./ Függélyesből vízszintes./ Négy kattogó keréken/ odavezet a sín,/ ahol levél nem ér el,/ hol nem vagy név, se cím.”
Ezek után Sin József tartotta meg emlékező beszédét. Felidézte azon szörnyűségeket, melyeket át kellett, hogy éljen maroknyi magyarságunk. Megemlítette Kovács Vilmos, Kárpátalja talán legismertebb írójának fő művét, s hányattatott sorsát. A Holnap is élünk című regényében leírt történésekkel példálózva idézte fel azon kibírhatatlan bánásmódot, melyben testvéreink, édesapáink részesültek a terror alatt. Felhívta a hallgatóság figyelmét a jelenleg hazánkban folyó Sztálin-szobrok felállítására. A jelenlegi ukrajnai helyzet elemzése során Sin József elmondta: nagy tévedés azt hinni, hogy diktatúrával lehet demokráciát, jogállamiságot teremteni. Kitért arra is, hogy milyen jogsértések érik napjainkban is a kisebbségi sorsban élő magyarságot, de „érezzük az anyaország támogató erejét is.” Mint mondta, most még nagyobb szükség van magyarságunk megőrzésére, a mindenkori összefogásra. A szívhez szóló beszédek között a falu fiataljai szavaltak el néhány költeményt. Ilyen volt például a már jól ismert Lágerballada, amely hűen tükrözi a lágerek hátborzongató valóságát. Ezt követően Radvánszky Ferenc lelkipásztor hirdetett igét, melynek segítségével az Úrban való hitre mint legfontosabb segítségre utalt az ínséges időkben.
Végezetül következett a református kórus előadása három megható énekkel.
A megemlékezés zárójeleneteként a meghívott vendégek elhelyezték a kegyelet koszorúit az emlékművön, majd a Szózat és a református egyház himnuszának, a Mindig velem, Uram eléneklése után az egybegyűltek átvonultak a parókiára, ahol forró tea várta őket.
k.v.
