Hagyományőrző jótékonysági est Bátyúban
Bár az idő nem volt épp kellemes, mégis szép számmal érkezett nézőközönség a november 26-án megrendezésre kerülő Bátyúi Hagyományőrző Jótékonysági Estre. A helybeli Együtt Nyugdíjasklub, Szovhirja Katalin, a Bátyúi Művelődési Ház vezetője és Szántó Edit, a KMKSZ helyi alapszervezete elnökének közös szervezésében humoros, nosztalgikus előadásnak lehettek fül- és szemtanúi az érdeklődők. A műsor a művelődési házban került bemutatásra.
A hagyományőrző jótékonysági est céljául a nyugdíjasklub székházának tatarozását tűzték ki, mivel mai napig fűtetlen, a különböző foglalkozásokra egyelőre alkalmatlan a helyiség, ami egyben falumúzeumként is szolgál. Az itt kiállított tárgyakat a nyugdíjasklub tagjai válogatták össze különböző forrásokból. Többek között láthatunk itt megbecsült állapotban lévő szövőszéket, régi, múltidéző fotókat, értékes szőtteseket.
Miután a nagyérdemű helyet foglalt a nézőtéren, Szántó Edit a KMKSZ nevében köszöntötte a megjelenteket. Elmondása szerint a szeretet jegyében gyűlt aznap este össze a falu apraja-nagyja. Ez az a megfoghatatlan erő, aminek segítségével békésen, vidám hangulatban egy olyan cél érdekében lehet összefogni, aminek igenis van értelme. Kihangsúlyozta a hagyományőrzés fontosságát, azoknak körültekintő ápolását rohanó világunkban, s hogy ennek egyik legkiválóbb módja a nyugdíjasklub. Ahogy fogalmazott: „Minden önös szándékot félretéve, együtt, közös erővel kell küzdenünk azért, ami valóban sajátunk, a mi múltunk alkotó része. Hagyományaink életben tartása a jövőnk záloga is egyben.”
A köszöntő beszéd után színpadra lépett a bátyúi Együtt Nyugdíjasklub Balogh Mária vezetésével, aki egy rövid, humorban gazdag beszámolót tartott a klub megalakulásának okairól, körülményeiről. A műsor szerkezeti felépítésének oroszlánrésze őt illeti, rengeteg időt fektetett a bemutató összeállításába. Fiatalos buzgósággal, lelkesedéssel vállalt szerepet szinte minden színpadi műnemben: ha kellett, táncolt, énekelt, szavalt.
A visszaemlékezés után következett az est érdemi része, ami tematikailag két nagy egészre osztható. Az elsőben a nosztalgia, a múltidézés kapott nagyobb hangsúlyt. Az idősebb hölgyek tréfás, bájos hangvételű előadása hol könnyeket csalt a nézők szemébe, míg a következő pillanatban már élénk nevetés kísérte a prezentációt. A lassú és gyors csárdásokkal vegyesen tűzdelt bemutató ezen része nagy sikert aratott. Ezt követte a második „felvonás”, minek keretein belül a nyugdíjasok egy másik „arcával” ismerkedhettünk meg, miszerint hajlott koruk ellenére még mindig ott bujkál a szívükben a fiatalság. Ennek hangot is adtak a vidám, néha kellőképpen élcelődő hangvételű énekekkel. A hat legidősebb klubtag felváltva szavalta el Óbecsey István Szeressétek az öregeket című megható versét.
A jótékonysági est alatt fellépett továbbá a művelődési ház tánckara és vokálja Riskó Anikó és Deme Viktor vezetésével, majd végezetül a nyugdíjas hölgyek a jól ismert Nem csak a húszéveseké a világ kezdetű slágerrel búcsúztak a nagyérdemű publikumtól.
k.v.
