Tanácsok a korai burgonyatermesztéshez

2011. december 2., 09:00 , 568. szám

Az idei esztendő bebizonyította, hogy milyen gazdasági kockázatokkal járhat a burgonyatermesztesztés a családi gazdaságok számára. Őr Hidi László nagydobronyi gazdálkodó, a Terra Dei Alapítvány szaktanácsadója azonban azt állítja, a korai burgonyatermesztésre való átállással jelenleg nagymértékben kiküszöbölhetők a piac hektikusságából adódó értékesítési bizonytalanságok. A szakember azt is elmondja, mit kell tudnunk a megfelelő vetőburgonya-fajta kiválasztásáról, ami a korai termesztés sikerének egyik feltétele.

– Mit kell tudnunk a burgonyapiacról?

– Az elmúlt évek tapasztalatai azt mutatták, hogy a nagyüzemek jó üzleti lehetőséget láttak a burgonya termesztésében. Az idei esztendő azonban a jelek szerint kivételt képez. Emlékezhetünk rá, hogy a tavaly már ősszel is stabilan 4-5 hrivnyás kilogrammonkénti áron lehetett értékesíteni a termést, majd télen tovább drágult a krumpli. Az idei újburgonyaszezon is kiváló volt, ilyen jó áron talán még soha nem lehetett értékesíteni a termést ebben a régióban. Amikor azonban megindult a közép- és a késői érésű burgonyák betakarítása, váratlanul a mélybe zuhant az ár; olyannyira, hogy még a termesztők költségeit sem fedezte. Tovább nehezítette a kárpátaljai termelők helyzetét, hogy a más években a posztszovjet térség országait ellátó ukrán nagygazdaságok idén az általánosan jó termés miatt nem tudták exportálni a burgonyájukat, s a feleslegessé vált kiváló minőségű termésmennyiség a helybéli piacokra zúdult, s ez ugyancsak leverte az árakat. Ebben az esztendőben tehát a közép- vagy késői érésű burgonyák termesztése – tapasztalataim szerint – erősen ráfizetésesnek bizonyult. Miután ez az előállt helyzet is bizonyította, hogy a nagygazdaságok könnyedén ki tudják szorítani a piacról a kisebb családi vállalkozásokat a maguk olcsóbb termésével, az utóbbiaknak érdemes elgondolkodniuk a korai burgonya termesztésén.

– Milyen szempontokat vegyenek figyelembe?

– A korai burgonya termesztésének nagyobb a kézimunkaigénye, amelyet jobbára nem is lehet gépesítéssel kiváltani. A burgonyát illik előcsíráztatni, amihez megfelelő helyiségre, rekeszekre van szükség. Az ültetés is „macerásabb”, nem olyan egyszerű, mint a csíramentes vetőburgonya elvetése. Ezek a körülmények azonban – főleg a sok és drága kézimunka – elsősorban nem a kistermesztők számára jelentenek gondot, hanem a nagygazdaságoknak. Éppen ezért gondoljuk, hogy a korai burgonya termesztése Nagydobrony környékén az elkövetkező években is jövedelmező lehet, akárcsak eddig. A jó eredmény egyik feltétele azonban, hogy megfelelő fajtát válasszunk a termesztés céljára. Tapasztalataim alapján ugyanakkor még Nagydobronyban és környékén is, ahol nagyobb mennyiségben termesztenek korai, foszlós héjú újburgonyát, hagy némi kívánnivalót maga után a fajtaválasztási gyakorlat.

– Miért fontos a fajtaválasztás?

– Mindenekelőtt azért, mert a korai burgonyatermesztés legtőkeigényesebb része a megfelelő vetőburgonya beszerzése. Egy hektárra a szemnagyságtól függően 2,7–3,5 tonna krumpli kell. A kereskedelemben különféle szaporítottsági fokú gumó kapható, s a minőség az árban is megmutatkozik. Jelenleg az elit vetőburgonya kilója 8–10 hrivnya gumómérettől függően, az első vagy sokadik éves utántermesztett vetőkrumpli értelemszerűen valamivel olcsóbb. Ha ezt az árat beszorozzuk a szükséges mennyiséggel, mindjárt látni fogjuk, hogy nem csekély összegekről van szó.

– Mi a különbség az elit vetőburgonya és a különféle úgynevezett utántermesztett minőségű, vagy egyszerűen az étkezési burgonyából kiválogatott gumók között?

– Az általunk preferált, leginkább Hollandiából vagy Németországból importált vírusmentes vetőgumók, amennyiben elit szaporítottsági fokúak, akkor az első évben gyönyörű termést produkálnak még egy gyengébb termőhelyen is, megfelelő tápanyag- és vízellátottság esetén pedig akár kiugró, 40–50 tonnás hektáronkénti termésre is képesek lehetnek, ami igazán jónak mondható. Viszont a második esztendőben a termés minimálisan egyharmadával csökken, ugyanis a vírushordozók, amelyek környékünkön leginkább a kabócák vagy levéltetvek lehetnek, a fertőzött burgonyatáblákról elfertőzik az elit vetőburgonyából kikelt töveket, miáltal azok termőképessége erősen visszaesik. Azt is figyelembe kell venni, hogy a gazdák általában a kisebb frakciójú, azaz méretű vetőburgonyát használják vetésre, a nagyobb méretűeket értékesítik. Miután pedig a vírusfertőzöttség a burgonyánál általában a gumóméret csökkenésével jár, amikor a gazdák a 35 milliméter körüli átmérőjű burgonyát igyekeznek megszedni vetés céljára a termésükből, óhatatlanul a vírusfertőzött egyedeket válogatják ki, s azt ültetik el a következő évben. Így lesznek a burgonyák cérnacsírásak, így fertőződnek meg a levélsodródás vírusával, az Y-vírussal. Mindez a gyakorlatban azt jelenti, hogy ha utántermesztünk, azaz a saját termésünkből válogatjuk ki a vetőgumót, akkor a 2-3. évben bizony az eredeti termésnek legfeljebb egyharmadát, 20 százalékát érjük el. Ezért lenne nagyon fontos folyamatosan új, vírusmentes vetőburgonyát választani, még akkor is, ha ez valamivel nagyobb befektetést igényel.

– Hol szerezhetők be a megfelelő vetőgumók?

– Hál’istennek, az elmúlt évek azt mutatják, hogy Ukrajnában is be lehet szerezni némi utánajárás és ráfizetés árán a vírusmentes vetőburgonyát. Ha beütjük az interneten a keresőbe ukrán nyelven a megfelelő fajták nevét, megtudhatjuk, hogy mely gazdaságok foglalkoznak vetőburgonya előállításával Ukrajnában. Hozzánk legközelebb Lemberg megyében, a távolabbi régiók közül pedig Zsitomir és Mikolajiv megyék területén találunk olyan specializált termesztőket, akiknél megtalálhatók a vetőburgonya előállításával foglalkozó vezető világcégek fajtái. Az sem ördögtől való azonban, ha Magyarországon szerezzük be a vetőburgonyánkat. A vetőmagokhoz hasonlóan a burgonya vetőgumói kapcsán is törekedjünk arra, hogy csak megbízható helyről vásároljunk, fémzárolt csomagolásban, s legalább UT-1-es minőséget. Fontos megjegyezni, hogy az utóbbi években Kárpátalja nagybani piacain egyes lelkiismeretlen kereskedők a falun felvásárolt apró krumplit vetőburgonyaként árusították kilós, kétkilós és más kiszerelésben is, fémzárolva, a megfelelő tanúsítványokkal ellátva, azaz teljesen olyan volt a portékájuk, mint az igazi vetőburgonyát forgalmazóké. Ebből következik, hogy semmiképpen se a piacon szerezzük be a vetni való krumplit.

– Milyen legyen a vetőburgonya, milyen kívánalmaknak feleljen meg, ha elhatároztuk, hogy korai fajtát vetünk?

– Először is legyen valóban korai a fajta. Ma már vannak olyan fajták, amelyek a kelés után 45, esetleg 55-60 nap alatt tyúktojásnyinál is nagyobb, piacon értékesíthető gumót nevelnek. Vagyis nagyon gyorsan kötnek és nevelik ki a piacos gumót. Az ukrajnai piac követelményeinek mostanában leginkább a sárga héjszínű burgonya felel meg, melynek a hússzíne is sárga vagy fehéres. A piacon leginkább az ilyen fajtákat keresik, sőt adott esetben még néhány kopijkával drágábban is értékesíthetők, mint a rózsaszín fajták. Rózsaszín fajta például a Kisvárdai rózsa, amelyet korábban Nagydobrony környékén is termesztettünk, a Cleopatra, a Kondor, bár megjegyzendő, hogy ezeknél jóval korábbi fajták is vannak már a piacon. Nagyon korai, sárgahéjú fajta például a Colette, az Impala, a Minerva, a Riviéra, az Annuska az Ariel, a Presto vagy a Finka.

pszv