A „nyugtalan láb” szindróma (RLS – restless lengs syndrome)

2011. december 23., 09:00 , 571. szám

Esténként, bizonyos idővel a lefekvésem után olyan érzésem támad, mintha rossz testhelyzetben lenne a lábam, s önkéntelen késztetést érzek rá, hogy újra és újra más és más helyzetekbe mozdítsam el az alsó végtagjaimat. Nagyon zavar a dolog, amitől már aludni sem tudok rendesen. Mit tehetnék a jobbulásom érdekében? – telefonált be szerkesztőségünkbe egy tiszaújlaki olvasónk. Kérdését dr. Lasek Lászlóhoz, a Nagyszőlősi Járási Kórház idegosztályának főorvosához továbbítottuk.

– A betegnek ún. „nyugtalan láb” szindrómája van – állapítja meg a doktor. – Ez a kór a lakosság 15-20 százalékánál fordul elő, gyermekkortól idős korig bármelyik életszakaszban felütheti a fejét, de leggyakrabban a 20. és az 50. életév betöltése között jelentkezik. Jellemző tünete, hogy a páciens lábaiban a legtöbb esetben közvetlenül a lefekvés után kellemetlen, néha feszülő érzés támad, bizonyos idő múlva pedig kénytelen elmozdítani az alsó végtagjait, mert úgy érzi, nincsenek jó testhelyzetben. A kényelmetlen, feszült érzés a lábmozgatás hatására átmenetileg enyhül, ám később újból erősödni kezd. A szimptómák nyugalmi állapotban jelentkeznek a legerősebben, például esti lefekvéskor, pihenés közben, vagy ha az ember hosszabb ideig kénytelen egy helyben ülni. A tünetek a nap folyamán egyre erősödnek, s esténként válnak a legintenzívebbekké. A kényelmetlen, feszülő érzésen kívül a betegek húzó, szurkáló, égő, hangyamászásszerű érzetekről számolnak be, melyeket gyakran mélyen a csontokban éreznek. A kínzó panaszok a lefekvést vagy a más okból bekövetkező nyugalmi állapot kezdetét követő 30 percen belül jelentkeznek. Megszüntetésük érdekében a beteg járkálni kezd, be-behajlítja a térdeit, leguggol, rugdaló mozgást végez, kerüli a nyugalmat, a pihenést. A tünetek különösen elviselhetetlenekké válhatnak hosszas utazás vagy mozi-, illetve színházlátogatás során, valamint este, lefekvés után. A szimptómák megkeserítik a páciens éjszakáit, alvászavarokhoz vezethetnek, melyek következtében a betegek nappal fáradtak, fokozottan ingerlékenyek lehetnek, s csökkenhet a munkaképességük.

– Mi válthatja ki a kórt?

– A betegség eredete nem teljesen tisztázott, de valószínű, hogy kialakulásában szerepet játszik az idegrostok károsodása, illetve az akaratlan mozgásokat vezérlő agyalapi ún. dopaminerg-rendszer zavara. Megjegyezném: az RLS-szindrómán kívül ugyancsak „nyugtalan lábakhoz” vezethet a veseelégtelenség, a reumás jellegű ízületi gyulladás, a vashiányos vérszegénység, a cukorbetegség. A lábak nyugtalansága előfordulhat a terhesség utolsó három hónapjában, nemritkán gyógyszerek is okozhatják a tüneteket, néha pedig egyszerűen magnéziumhiány áll a kór hátterében. Az utóbbi esetben magnéziumtartalmú tablettákkal kezeljük a kórt.

– Milyen módon szüntethetik még meg a betegséget?

– A sétálás, a rendszeres testmozgás, a lábak masszírozása lényegesen javíthat a beteg helyzetén, akárcsak az az eljárás, amikor is felváltva hideg, illetve meleg vízzel zuhanyozza az alsó végtagjait. Ha a fenti módszerek nem segítenek, a beteg forduljon a családorvosához, s amennyiben ő a laborvizsgálat eredményeként azt a következtetést vonja le, hogy neurológiai problémáról van szó, ideggyógyászhoz utalja a pácienst. Napjainkban különböző módszerek egyidejű alkalmazásával, fizikoterápiával, masszázzsal és gyógyszeres kezeléssel győzhetjük le a kórt. A betegségből végleg ki lehet gyógyulni, a terápia időtartama pedig éppúgy függ a beteg állapotától, mint az orvos által alkalmazott gyógyszerektől (csak a szakember döntheti el, milyen orvosságokat kell szednie a páciensnek). A lényeg, hogy idejében forduljon szakorvoshoz, s hamar kezdjék meg a kezelést.

Lajos Mihály