Röviden a gyümölcsfák tavaszi metszéséről

Télen az időjárás sokszor a négy fal közé kényszeríti a kertészeket. Ám a jó szakember vagy az elkötelezett hobbikertész ilyenkor sem hagyja sarokba szorítani magát, hanem felkészül a tavaszra, továbbképzésre fordítja az időt. Parászka Györgyöt, a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola tanárát most arra kértük, hogy a kezdő kertészek számára foglalja össze a gyümölcsfák tavaszi metszésének alapjait.

– Mi a metszés célja?

– A metszés célja elsősorban a fa korától és állapotától függ, illetve attól, hogy a gazda mihez szeretne kezdeni vele. A fiatal, növekedésben lévő fáknál például metszéssel alakítjuk-formáljuk a koronát, teremtjük meg a következő évek jó termésének alapjait. A már termőre fordult fáknál ugyanakkor a metszés révén kell kialakítani és fenntartani a megfelelő egyensúlyt a növény növekedése és a terméshozam között. Bárki meggyőződhet róla a maga kárán, hogy metszés nélkül fáinak koronája előbb-utóbb óhatatlanul besűrűsödik, a termések egyre kisebbek lesznek, s a növények idő előtt elöregednek.

– Mikor metsszünk?

– Legtöbb gyümölcsfánk esetében a metszést kora tavasszal célszerű elvégezni. Amint február végén, március elején elmúlnak az erős fagyok, máris munkához láthatunk. A szakirodalom szerint metszeni -5oC felett szabad, mivel ennél alacsonyabb hőmérsékletnél a vágás okozta sebeken keresztül a növényt fagyási sérülés érheti. Mivel az ágak ilyenkor még csupaszok, a korona jól áttekinthető, ami ugyancsak megkönnyíti a munkánkat. Általánosságban azt mondhatjuk, hogy igyekeznünk kell még rügyfakadás előtt befejezni a munkát, az őszi- és a kajszibarackot azonban akár még „piros bimbós” állapotban is lehet metszeni. A késői metszés előnye, hogy ilyenkor már jól látható, melyek azok a rügyek, amelyek termést fognak hozni, azaz hatásosabban tudjuk szabályozni a termésmennyiséget. Ugyanez vonatkozna elvben más fákra is, de az őszi- és a kajszibarackra azt mondják, hogy nem „könnyezik”, azaz nem veszítenek túl sok energiát a megindult nedvkeringés miatt a késői metszéskor, mint a többi fafajta.

– Mivel metsszünk?

– Metszéshez főleg metszőollót használunk. Egy átlagos ollóval legfeljebb 1,5-2 cm átmérőjű ágakat vághatunk le biztonsággal anélkül, hogy a szükségesnél jobban roncsolnánk a fa szövetét. A valamivel vastagabb, nehezen hozzáférhető ágak eltávolításához használjuk a gallyvágót, amelynek a metszőollóhoz hasonló kialakítású a pengéje, viszont 60-80 cm hosszú a nyele. Szükség esetén vegyük elő a fűrészt. Ollóink, fűrészeink karbantartásának, azaz az élezésnek és az olajozásnak most van itt az ideje. A jó olló nem olcsó mulatság, ezért, ha nem vagyunk biztosak a dolgunkban, bízzuk inkább hozzáértő, megbízható iparosra az élezést. Az éles olló vagy fűrész nem csak azért fontos, mert meggyorsítja, megkönnyíti a munkánkat. Az életlen szerszám vágáskor nemcsak vágja, hanem feleslegesen súlyosan roncsolja is a fa szövetét, amivel rengeteg kárt okozhatunk a növényeinknek. A metszés során okozott két cm-nél nagyobb átmérőjű sebeket célszerű azonnal valamilyen sebkezelő anyaggal, végső soron olajfestékkel bevonni. A sebkenőcs beszerzését is megejthetjük most, hogy biztosan kéznél legyen később, ha majd munkához látunk.

– Hogyan metsszünk?

– Metszeni sokféleképpen lehet, az adott módszer egyaránt függhet a gyümölcsfa fajtájától és a választott termesztési technológiától, de még a kertész felkészültségétől, gyakorlottságától is. Néhány alapelvet azonban érdemes figyelembe venni.

Ne feledjük, hogy minél jobban visszametszünk egy növényt, annál erősebb hajtásfejlődésre számíthatunk, ami viszont óhatatlanul a termőrészek, s ezáltal a rövid távon várható termés rovására megy. Fiatal fákat általában nem metszünk vissza erősen, hiszen növekedésük még úgyis erőteljes, a jelentős visszavágás ilyenkor a termőre fordulást, a nagyobb terméshozamot akadályozza, késlelteti. Egy gyengébb visszametszés viszont hasznos lehet a fejlődőben lévő növényeknél is, mivel fokozza a termőrészek képződését. Erős visszametszést rendszerint az idősebb, vagy valamilyen betegségen, sérülésen átesett fákon alkalmazunk, mert ezáltal serkenthető a hajtásnövekedés, megújítható a növény.

Persze nem lehet minden esetre általánosan érvényes útmutatást adni arra vonatkozólag, hogy mi tekinthető erős vagy gyenge metszésnek. Erős metszéskor akár egy hajtás felét-kétharmadát is eltávolíthatjuk, míg gyenge metszésnél rendszerint csak az egyharmadát. A gyakorlatban nem tehetünk egyebet, mint hogy belátásunk szerint megmetsszük az adott fát, azután megfigyeljük, hogyan reagál a növény az év során a beavatkozásra, és szükség esetén ennek alapján korrigáljuk a metszést a következő ősszel vagy tavaszon.

A gyümölcsfák zömükben két csoportra oszthatók aszerint, hogy erőteljes vagy kevésbé jelentős metszést igényelnek-e. Háztájiban csekély metszést igényel például a cseresznye, a meggy, a dió, s ide sorolhatók az idősebb kajszibarackfák is, csak az intenzív termesztési módok esetén alkalmaznak minden évben erős metszést bizonyos gyümölcsfajtáknál. A kajszinál például a termőrészek a hajtások végén találhatók, ha tehát nagyon visszametsszük a fiatal hajtásokat, azzal a termés egy részét távolítjuk el a fáról. Az alma, a körte, a szilva és az őszibarack már komolyabb metszést igényel.

– Hogyan lássunk munkához?

– Mindenekelőtt távolítsuk el a fákról az elhalt, beteg, sérült részeket. Ezután, ha szükséges, ritkítsuk, alakítsuk a koronát, eltávolítva a befelé, illetve a felfelé törekvő hajtásokat. Mindenekelőtt a korona külső részét szükséges ritkítani, hogy a belső részek elegendő napfényhez juthassanak. A korona belsejéből lehetőség szerint ne távolítsunk el ép és egészséges termőalapot, mert azt később már alig lehet pótolni. Ha szükséges, próbáljuk meg inkább ifjítani ezeket a részeket. Ne feledjük, hogy ha egyszerre sok hajtást távolítunk el, az arra készteti a fát, hogy sok fattyúhajtást neveljen, miáltal kevesebb termést hoz. Ezért a metszés, a fa alakítása lehetőség szerint legyen fokozatos, évről évre következetesen folytatott munkája a kertésznek. (Folytatjuk)