2011. december 30.

2011. december 30., 09:00 , 572. szám

„Vigyázzatok, hogy senki félre ne vezesse bölcselettel és hamis tanítással, ami emberi hagyományokon s e világ elemein alapul, nem pedig Krisztuson.” (Kol 2,8)

Mint ahogy Szent Pál idejében Kolosszéban, úgy a ma embere is folyamatosan ki van téve annak a veszélynek, hogy a világ által kínált bölcsességek és szokások kiszorítják az életünkből Krisztust. Életünket, gondolkodásunkat, ünnepeinket már nem Jézushoz kötjük. Az erkélyen és ablakon felmászó télapó elfeledteti velünk a született Kisdedet. Nem kér semmit, nem várja, hogy megbocsássak, nem kér lemondást, nem akarja, hogy hűséges legyek.

Jézus azt mondja: „Én vagyok az Út, az Igazság és az Élet”, mellette nem mehetek el válasz nélkül. Haraggal és gyűlölettel telített szívvel nem tudom elfogadni. Csak lemondással és hűséggel értem meg igazán. Nem lehet megvásárolni, és nem lehet eltenni egy évre a szekrény mélyére. Mert Ő vagy életem és üdvözítőm, vagy bírám és ítéletem.

Ki ne lenne kíváncsi a jövőjére? Egy új év kezdetén mindenki keresi, mit hoz számára ez az új esztendő... Szokások és hiedelmek sokasága látszólag tálcán kínálja a válaszokat. Jósok és más internetes programok is megoldást nyújtanak: hol fogok szilveszterezni, meddig élek, mi leszek a következő életemben stb. Sok-sok válasz, és egyetlen megoldás sem...

Izajás könyvében olvassuk: „Kérdezzétek meg a jövendőt tőlem…!” Igazi jövőnk Isten kezében van. Mintha nem akarnánk észrevenni, hogy az életünk nem különböző tárgyaktól és praktikáktól függ, hanem azon múlik, rá merjük-e bízni életünket Krisztusra. Észre kellene vennünk, hogy a saját kezünkben van a válasz, és attól függ, hogy Jézus-e az életem alapja és vezére vagy sem. Ha az előttünk álló esztendőre vagy esztendőkre tekintünk, akkor a jövőnk azon múlik, rábízzuk-e az életünket az Istenre!

Lődár Jenő
görög katolikus áldozópap