Készítsük el a szőlőoltványokat!

Akár most is nekiláthatunk a szőlőoltványok készítésének. A folyamatról Parászka Györgyöt, a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola tanárát kérdezzük.

– Miért van szükségünk oltványokra?

– Az oltás célja általánosságban az, hogy két növény részeinek összenövesztésével egy új növényt kapjunk. Az oltás eredményeként keletkezik az oltvány, ahol a gyökér, valamint a törzs egy részét, amelybe oltunk, alanynak nevezzük, s az alanyra ráoltott vagy szemzett növényrészt mondjuk nemesnek. Az oltás eredményeként kapott új növények rendszerint ellenállóbbak, életerősebbek lesznek. Mióta 1875-ben megjelent Magyarországon a szőlő Amerikából behurcolt rettenetes betegsége, a filoxéra, azóta ezt a fontos növényünket is oltani kell, ha azt akarjuk, hogy ellenálljon a kártevőknek. A filoxéra, vagyis a szőlőgyökértetű elleni védekezési lehetőségek közül az egyik legbiztosabb módszernek az bizonyult, hogy a nemes szőlőt ellenálló amerikai alanyokra oltották. A hétköznapokban az oltáshoz alanynak használt észak-amerikai eredetű szőlőfajtákat nemegyszer „vad”-nak nevezik. A tapasztalat azt mutatta, hogy a vad alanyba oltott nemes szőlő ellenálló, jobban termő növényt eredményez.

– Hogyan lássunk munkához?

– Ilyenkor már meg lehet kezdeni az alanyok megszedését, ha az időjárás engedi, azaz, ha nem fagy. Vágjunk mintegy 50 cm hosszú vad alanyokat, amelyeknek vastagsága 5–12 mm legyen. Ezeket nagyobb csomókba kötve műanyag zsákokban tárolhatjuk a felhasználásig hűvös helyen. Becsomagolás előtt tanácsos megpermetezni a vesszőket egy kis vízben oldott gombaölő szerrel, hogy be ne penészedjenek.

Amikor nincsenek fagyok, megszedhetjük az oltani kívánt csemege- vagy borszőlőfajták hajtásait, az úgynevezett oltóvesszőket is, s nekiláthatunk az oltásnak. Nagyon fontos, hogy mind az alanyok, mind az oltóvesszők be legyenek érve.

Én magam azt az eljárást szoktam követni, hogy meleg helyiségben 12 órára talppal lefelé vízbe állítom az alanyvesszőket, hogy jól megszívják magukat, mert a tárolás során óhatatlanul veszítenek a nedvességükből. Ezután mintegy 35 cm hosszúságúra vágjuk vissza az alanyvesszőt, s az alsó rügy alatt csupán egy cm-nyi csonkot hagyunk meg. Az alany rügyeit oltáskor ki kell vágni. Az oltóvesszőket egyrügyes, kb. öt centiméter hosszúságú darabokra, úgynevezett oltócsapokra vagy vesszőkre vágjuk, majd a nemes részt az alanyba oltjuk.

– Miként történik a tulajdonképpeni oltás?

– Az oltásnak számos fajtája, módja, technikája létezik. Hogy adott esetben melyiket választjuk, az függhet az alany és a nemes rész vastagságától, az oltás idejétől és számos egyéb tényezőtől is. De bármelyik módszert választjuk is, az a legfontosabb, hogy az alany, valamint a ráoltott nemes rész belső szövetei minél nagyobb felületen, minél szorosabban érintkezzenek egymással, ellenkező esetben megtörténhet, hogy az oltás nem sikerül.

Az egyik leggyakrabban alkalmazott oltási mód az úgynevezett angolnyelves párosítás. Ez főleg olyankor megfelelő módszer, amikor az alany és az oltóvessző nagyjából egyforma vastag. Ilyenkor a beoltani szándékozott vesszőnek, vagyis az alanynak a felső részét ferdén levágjuk az oltókéssel, s azon „nyelvet” alakítunk ki. Ugyanígy járunk el az oltóvesszővel is, majd a két részt egymáshoz illesztjük. Tanácsos az alanyon és az oltóvesszőn is a vastagságuknál akár másfélszer hosszabb, sima, ferde metszlapot vágni oly módon, hogy azok pontosan fedjék egymást, ha ezután összeillesztjük őket. Ne feledjük tehát: minél vastagabbak az összeillesztendő vesszők, annál hosszabbra vágjuk a metszlapokat. Mint már utaltam rá, nagyban javítja az eredés esélyét, ha a metszlapokat hibátlanul egyenesre és simára vágtuk, s gondosan illesztettük össze a vesszőket.

– Mi a teendő az elkészült oltványokkal?

– A sikeres eredés érdekében a továbbiakban nem tanácsos mozgatni az oltványokat. Az a legjobb, ha fűrészporral kibélelt ládákba helyezzük az elkészült egyedeket. Előzőleg feltétlenül fertőtlenítsük a fűrészport, mivel nagyon sok benne a baktérium. Különösen a Botrytis cinerea jelent nagy veszélyt a szőlőoltványokra nézve. A ládákba helyezett, s fűrészporral betakart oltványokat a szabadban vagy hűvös helyiségben tároljuk. Figyeljünk azonban oda, hogy a vesszők ne fagyjanak át a hidegben.

Úgy március közepe táján vigyük meleg helyiségbe az oltványainkat, s két hétig tartsuk őket kb. 27-28 fokos hőmérsékleten. Ha jól dolgoztunk, úgy két hét múltán, ahogy mondani szokás, „megemelkedik” a vesszőkre szórt fűrészpor, ami annak a jele, hogy a vesszőkön megindult a hajtásnövekedés, a kambium, a kallusz növekedése.

Miután beindult ez a folyamat, leszedhetjük a szőlőoltványokról a fűrészporsapkát, s megkezdhetjük az „edzésüket”, azaz a külső körülményekhez való hozzá- vagy inkább visszaszoktatásukat. A szoktatást végezzük fokozatosan, árnyékos helyen, nehogy a napsugarak megperzseljék a zsenge hajtásokat. Úgy egyhetes edzés után az oltásokat március végén, április elején kiültethetjük a szabadba.

– Hová ültessük oltványainkat?

– Kerülhetnek a fiatal növények mindjárt az eredeti helyükre is, de többnyire úgynevezett iskolákba szokták elültetni őket. Ültetés előtt nem árt 60 fokos parafinba mártani az oltványok végét, hogy megvédjük őket egy esetleges fagytól és a kiszáradástól. A fiatal növényeket egész nyáron tanácsos nagy odafigyeléssel gondozni – permetezni, kapálni stb. –, hogy őszre megerősödhessenek, s elfoglalhassák a nekik szánt helyet.

– Milyen az oltványok foganási aránya? Magyarán, mennyivel több oltványt kell készítenünk ahhoz, hogy biztosan a megfelelő mennyiség álljon a rendelkezésünkre ültetésnél?

– Azt szoktam mondani, hogy a 60-70 százalékos foganás már nagyon jó eredmény, vagyis azzal számolhatunk, hogy 100 oltványból csak 60-70 lesz olyan, amelyet biztosan ki lehet ültetni. Sok függ attól, milyen az adott év időjárása, tudjuk-e megfelelően gondozni, öntözni a kiültetett oltványokat.

pszv