Koldusok és királyfik

2012. január 13., 09:00 , 574. szám

Ma a honi jómódúak átlagosan negyvenszer gazdagabbak a szegényeknél. A legtehetősebbek és a legszegényebbek közötti különbség Ukrajnában az elmúlt húsz év során háromszorosára nőtt, elérve a harmadik világ országai­nak mutatóját.

Mi, akik ebben élünk, már „megszoktuk”, de a külföldön élő vagy dolgozó hazánkfiait hazatérve mindig meglepi, milyen óriási itthon a szakadék szegények és gazdagok között. Az Európai Unióhoz viszonyítva Ukrajna valóban a koldusok és királyfik országának tűnik – állapítja meg a témával foglalkozó összeállításában a Korreszpondent hetilap. Az Ukrán Nemzeti Tudományos Akadémia Szociológiai Kutatóintézetének felmérése szerint az 1990-es évek elején a jövedelmek aránya a társadalom leggazdagabb és legszegényebb 10 százaléka között tizenkettő volt az egyhez, 2002-re ez a mutató 30/1-re romlott, 2010-re pedig 40/1-re nőtt a különbség. Összehasonlításképpen: a Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet (OECD) adatai szerint Németországban, Dániában és Svédországban ez a mutató csupán 6/1. De a legtehetősebbek még világviszonylatban is csupán kilencszer gazdagabbak a legszegényebbeknél, s az utóbbi 30 évben ez a mutató nem sokat változott, az 1980-as évek elején is csupán 7/1 volt.

Az OECD Ukrajnában nem vizsgálódott, az ENSZ 2008-as adatai szerint viszont a társadalom leggazdagabb és legszegényebb 10 százaléka közötti jövedelemkülönbség mindössze 5,6/1 volt. Szakértők szerint ez az adat rendkívül távol áll a valóságtól, mivel az ENSZ elemzői a hivatalos statisztikákat vették alapul, nem véve figyelembe a nemzetgazdaság sajátosságait. Rámutatnak, az egykori FÁK-államok többségében a gazdaság 40–60 százaléka tekinthető „feketének”, így a társadalmi egyenlőtlenségek sem mutatkoznak meg olyan nyilvánvalóan. Anatolij Arszejenkónak, a szociológiai intézet gazdaságszociológiai osztálya vezető tudományos munkatársának meggyőződése, hogy Ukrajna a társadalmi szakadás tekintetében elérte a harmadik világ mutatóit, s valahol Mexikó és India között helyezkedik el (az OECD adatai szerint a két ország mutatói 26/1, illetve 50/1).

A társadalmi egyenlőtlenségeket persze az átlagember is pontosan érzi. „Az utcák hemzsegnek a Mercedesektől meg a Lexusoktól, miközben az utak tele vannak kátyúkkal – fogalmazza meg a nyilvánvalót Éva, aki a hétköznapokban egy 15 éves Ladával próbál utat törni magának a luxusautók között. – Az emberek alig néhány százaléka él jól, a többiek csak tengődnek, mint Afrikában.”

Összehasonlításképpen: az Egyesült Államokban egy munkanélküli általában bére 33 százalékát kapja munkanélküli segélyként, ami minimálisan 1200-1300 dollár, míg Ukrajnában az átlagos juttatás munkanélküliség esetén 100 dollár körül mozog, az átlagbér pedig csak valamivel haladja meg a 300 dollárt. Ráadásul az ukránok bérük mintegy 52 százalékát költik élelmiszerre, azaz a puszta életben maradásra, miközben az amerikaiak csupán jövedelmük 12,8 százalékát, a britek 8,5 százalékát, a németek 9,8 százalékát.

Pedig nem élünk nagy lábon. Az Állami Statisztikai Bizottság kárpátaljai megyei főosztályának adatai szerint 2010-ben a megyében az egy háztartásra jutó havi fogyasztás húsból és húskészítményből mindössze 4,1 kg volt, tejből 20,5 liter, tojásból 18 darab, cukorból 2,8 kg, burgonyából 8 kg, zöldségből 10,1 kg, kenyérből 11 kg fogyott átlagosan. De ugyanezen hivatal szerint 2010-ben kis híján félmillió embernek, a lakosság 39,2 százalékának a havi jövedelme nem érte el a hivatalosan megállapított létminimumot, ami akkor mindössze 843,2 hrivnya volt.

Egy átlagos német megengedheti magának, hogy gépkocsit vegyen, évente egy-két alkalommal háromcsillagos szállodában pihenjen, s hitelre lakást vásároljon. Ezzel szemben az átlagos ukrán állampolgár költségvetésében egyáltalán nem szerepel az autó, s a kényelmes üdülésről is legfeljebb csak álmodozhat. Az Állami Statisztikai Bizottság szerint az ukrán polgár jövedelme 84 százalékát élelemre, ruhára és a háztartásban szükséges cikkekre költi, 9,3 százalékot fordít a kommunális szolgáltatások díjaira, 3,3 százalékot szeszesital és cigaretta vásárlására, míg pihenésre és oktatásra csupán 1,8, illetve 1,3 százalék marad.

(hk/Korreszpondent)