Martonyi János levele az EU biztosainak

Kedves Kolléga!

2012 első napjaiban több olyan tudósítás, cikk jelent meg a nemzetközi sajtóban, amely súlyos bírálatot fogalmazott meg a magyar kormányról és parlamenti többségéről. Ezt az elégedetlenséget bizonyos, a közelmúltban elfogadott jogszabályok, intézkedések váltották ki. Az utóbbi időben támadások érték Magyarország új Alaptörvényét, amely 2012. január 1-jével lépett hatályba. Néhány bírálat odáig is elmegy, hogy kétségbe vonja a magyar kormány demokratikus elkötelezettségét. Sok tudósítás és a kommentárok nagy része túlságosan általános, gyenge lábakon álló bizonyítékokon vagy éppen híreszteléseken alapul, és ténybeli tévedésektől hemzseg. Ezért elhatároztam, hogy ebben a levélben fejtem ki álláspontunkat és erősítem meg további készségünket arra, hogy megvitassuk azokat a konkrét aggodalmakat, amelyeket Önök megfogalmazhatnak.

Elismerem egyúttal, hogy pusztán azoknak a változásoknak a nagyságrendje, amelyeket kormányom jelenleg végrehajt vagy éppen kezdeményez, nem könnyíti meg azok dolgát, akik meg kívánják érteni azokat. Engedje meg, hogy megvilágítsam azoknak az intézkedéseknek a hátterét, amelyek láthatóan aggodalmat keltenek.

Amikor az első Orbán-kormány 2002-ben elveszítette a parlamenti választásokat, makrogazdasági mutatóink közel voltak ahhoz, hogy teljesítsék a maastrichti kritériumokat, és az euró bevezetése reális célként jelentkezett. Különös figyelmet érdemel, hogy az államadósság a GDP 53%-án, fenntartható szinten állt. Az ezt követő szocialista-liberális kormányok eltékozolták ezt az örökséget, a gazdasági növekedés évei során jelentős államháztartási hiányt és államadósságot halmoztak fel. (Magyarország az egyetlen olyan EU-tagállam, amely 2004. májusi uniós csatlakozása óta túlzott deficit eljárás hatálya alatt áll.) Így amikor 2008 őszén a globális pénzügyi válság kitört, Magyarországot rendkívül sebezhető helyzetben találta. Annak érdekében, hogy elkerülje az azonnali csődöt, a Gyurcsány-kormány már 2008 novemberében az Európai Bizottsághoz és az IMF-hez fordult segítségért. Kevesen emlékeznek arra, hogy így Magyarország lett az első EU-tagállam, amelyet ki kellett menteni – jóval előbb, mint Görögországot, vagy bárki mást. 2009-ben szigorú megszorító intézkedések és gazdasági visszaesés következett. Amire 2010 májusában átvettük a kormányzást, az államadósság a korábban említett 53%-os szintről a GDP több mint 80%-ára emelkedett.

A szavazók a Fidesz–KDNP pártszövetségnek igen ritka kétharmados többséget biztosítottak a parlamentben, amely megadta a lehetőséget még arra is, hogy a mindig is áhított új Alkotmányt el lehessen fogadni. A választási eredmény nem csupán a szocialista-liberális kormány megelőző 8 éves kormányzati teljesítményéről mondott szokatlanul kemény ítéletet, de egyúttal rendkívül erős mandátumot adott Orbán Viktornak ahhoz, hogy újraindítsa a gazdaságot és átalakítsa a gazdasági és társadalmi szerkezetet. Késedelem nélkül mély és átfogó, szinte az ország újjáépítésével felérő szerkezeti változtatások kezdődtek (az önkormányzatok, az egészségügy, az oktatás, a munkajog stb. területein).

Ennek a munkának a jelképe és alapköve az új Alaptörvény és az azt kiegészítő ún. sarkalatos törvények meghozatala.

Az Alaptörvény elfogadását széles körű hazai és nemzetközi konzultáció előzte meg. Többek között beszereztük a Velencei Bizottság véleményét, amely lényegében véve támogató volt1, egyúttal megfogalmazott néhány kritikai észrevételt egy sor konkrét elemet illetően. Ezeknek az ajánlásoknak egy részét beépítettük a törvényhozási folyamatba. Bárki, aki olvassa Magyarország új Alaptörvényét, levonhatja azt a következtetést, hogy a kétharmados többséggel nem éltünk vissza annak érdekében, hogy a kormányzó pártok hatalmát bebetonozzuk, hanem sokkal inkább arról van szó, hogy a jogi és gazdasági rendszert bizonyos értékek és normák mentén horgonyozzuk le. Ilyen például az államadósság-fék: ez az Alaptörvény az elsők között rögzíti aranyszabályként a felelős fiskális politikát, amely most valószínűleg a mélyülő gazdasági unió egyik alapelvévé válik. Meggyőződésem, hogy amikor a kedélyek lecsillapodnak, az új Alaptörvénynek ez az eleme méltó elismerést és értékelést fog kapni.

A kommunizmusból a demokráciába és a piacgazdaságba való régi átmenet húszéves folyamatának lezárása hatalmas erőfeszítést igényel, különösen az általános gazdasági válság közepette. Bizonyára nem vagyunk mentesek a tévedésektől, beleértve az ítélőképesség hibáinak lehetőségét is. Nyitottak vagyunk a bírálatokra, feltéve, hogy azok méltányosak és konkrétak.

Beszédes ebből a szempontból a 2010-ben elfogadott új magyar médiatörvénnyel kapcsolatos viták kimenetele. Az európai sajtó egy része és néhány politikus azt állította, hogy az új törvény korlátozni fogja a szólásszabadságot Magyarországon. (Több bíráló bevallottan a törvényszöveg elolvasása előtt, vagy anélkül fogalmazott meg kritikát.) Az Európai Bizottság megvizsgálta a jogszabályt és négy módosítást kért, amelyeket a magyar parlament rekordsebességgel, két hét alatt elfogadott. Következésképpen a Bizottság nem látott okot arra, hogy kötelezettségszegési eljárást indítson.

Jelenleg van néhány más ügy, amelyek, úgy tűnik, aggodalmat keltenek, mint például a Magyar Nemzeti Bank és a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyeletének összevonását lehetővé tevő jogszabály. Konzultációt kezdtünk és jelenleg is folytatunk a Bizottsággal és az Európai Központi Bankkal annak érdekében, hogy mindenkit biztosíthassunk a Magyar Nemzeti Bank függetlenségének megőrzéséről. Orbán miniszterelnök – miután Barroso bizottsági elnökkel levelet váltott – személyes biztosítékot adott arról, hogy a szóban forgó változás nem fog bekövetkezni mindaddig, amíg a jelenlegi jegybank elnök mandátuma 2013 márciusában le nem jár. Azonnali és részletes válaszokat adtunk a Bizottságnak a bírói szervezetekre és az új adatvédelmi hatóságra vonatkozó jogszabályokat illető kérdéseire. Teljes mértékben tiszteletben tartjuk az Európai Bizottság, mint az EU-szerződések őrének hatáskörét. Tapasztalataink szerint bízhatunk abban, hogy a Bizottság ezeket az ügyeket méltányos és kiegyensúlyozott módon fogja kezelni. Készen állunk arra, hogy megfontoljuk a jogszabályok megváltoztatását, amennyiben ez szükséges. Ez sosem volt és nem is lesz presztízskérdés kormányom számára.

Megismétlem: feltétel nélkül készek vagyunk a párbeszédre bárkivel, akinek konkrét aggodalma van. Ugyanakkor nem fogadhatunk el ítéletet a tárgyalás előtt. Még kevésbé fogadhatjuk el azt, hogy bárki kétségbe vonja demokratikus elkötelezettségünket, vagy pedig a demokratikus közösségben elfoglalt helyünket. Eleget küzdöttünk a múltban a szabadságért és demokráciáért, hogy megfelelő bizonyítvánnyal rendelkezzünk ezen a téren. Tudom persze, hogy időről időre meg kell újítani. A magyar EU-elnökség erőfeszítései és eredményei 2011 első félévében önmagukért beszélnek. Fáradhatatlanul dolgoztunk egy erős Európa ügyének előmozdításán, a roma közösség helyzetére adandó közös válasz kidolgozásában, az EU egy új taggal történő bővítésében, hogy csak néhányat említsek.

Kedves Kolléga!

Úgy gondoltam, fontos ezekről a kérdésekről beszélni, és remélem, hogy megkeres bármely olyan felvetéssel, amelyet fontosnak talál megvitatni. Készen állok bármilyen kérdésre bármikor válaszolni. Kormányom készen áll arra, hogy első kézből származó tájékoztatást adjon bármilyen olyan konkrét ügyben, amelyet Ön fel kívánna vetni.

Szívélyes üdvözlettel:

Martonyi János s.k.

1 „A Velencei Bizottság különösen üdvözli azt a tényt, hogy az új Alaptörvény a demokrácia, a jogállamiság, valamint az alapvető jogok védelmének elvein alapuló alkotmányos rendet hoz létre. … Különös erőfeszítés történt az emberi jogokról szóló európai egyezmény és – bizonyos mértékben – az EU Charta módszerének és tartalmának szoros követésére.” Joggal a Demokráciáért Európai Bizottság (Velencei Bizottság), Vélemény Magyarország Új Alaptörvényéről, A Velencei Bizottság a véleményt 2011. június 17–18-án Velencében tartott 87. plenáris ülésén fogadta el.