A palántanevelő közegekről

2012. január 20., 09:00 , 575. szám

Milyen palántanevelő közegeket ajánlott felhasználni a termesztőknek az egészséges, jó minőségű palánta előállításához? A témáról Őr Hidi László nagydobronyi gazdálkodót, a Terra Dei Alapítvány szaktanácsadóját kérdeztük.

– Miért érdemes kiemelten foglalkozni a palántanevelő közegekkel, amikor azok már a szaküzletekben, a forgalmazóknál is könnyen beszerezhetők?

– A kereskedelemben valóban nagy választékban kaphatók a különféle tápanyagokkal dúsított, speciális receptúrák alapján összeállított szaporítóföldek, az ötkilóstól a 3-4 köbméteres kiszerelésig minden igényt kielégítően. Ezen készítmények egy része kiválóan hasznosítható is a kertészetekben. Sajnos azonban többen rossz tapasztalatokra tettek szert a készen vásárolt készítményekkel kapcsolatban, ami termelésük jövedelmezőségét is hátrányosan érintette. Fogalmazzunk úgy, hogy a megvásárolt készítmény nem mindig tartalmazta azt, ami a csomagoláson szerepelt, vagy amit a kereskedő – véleményem szerint jóhiszeműen – hirdetett. Ezenkívül az sem elhanyagolható szempont, hogy a készen vásárolt talajok drágábbak a házi készítésűeknél, így alkalmazásuk óhatatlanul csökkenti a gazdálkodás jövedelmezőségét, különösen, ha nagyobb mennyiségű palánta előállítására van szükség.

– Mi a megoldás?

– Meglátásom szerint hasznosabb, ha a termesztő maga állítja elő a saját szaporítóföldjét. A legkézenfekvőbbek és egyben a leggyakrabban használtak is a tőzeg alapú tápkockakeverékek, amelyeknek kiváló a szerkezetük.

Tudni kell, hogy a tőzeg kitermelése után azonnal hasznosítható, azaz nem kell átesnie egy hosszas komposztálási folyamaton. Kétfajta tőzeget különböztetünk meg: az egyik az úgynevezett felláptőzeg (orosz termékeken a верховый kifejezéssel jelzik), amely barnás színű és szálas állagú, a másik pedig a síkláptőzeg (низменный), amely fekete és érettebb, „porosabb”, porhanyósabb is. Fontos a megfelelőt választani a kétféle tőzeg közül, mert mint köztudott, a felláptőzeg kémhatása savanyú, s ha csak „gyárilag” be nem állították a megfelelő kémhatást, a termesztőnek azt magának kell elvégeznie felhasználás előtt mészpor hozzáadásával. A síkláptőzeg ezzel szemben semleges kémhatású, tehát ha ezt használjuk a tápkockakeverékbe, nincs szükség mészpor hozzáadására. A felláptőzeg kiváló porozitású, vagyis a szilárd fázis és a levegő aránya minden igényt kielégít a palánta szempontjából, míg a fekete színű, „porosabb” síkláptőzeg nem megfelelő porozitású. A gyakorlatban ez utóbbi tulajdonságnak az a következménye, hogy ha egyszer valamilyen oknál fogva a palánták síkláptőzeges talaja kiszárad, magyarán nem öntözünk megfelelő gyakorisággal, akkor nagyon nehéz újranedvesíteni, nagy kártétellel számolhatunk. Viszont a kétféle tőzegnek a keveréke optimális lehet. A felláptőzeg egyébként olcsóbb, a síkláptőzeg valamivel drágább.

– Milyen földkeverék-receptúrát ajánlana?

– A megfelelő receptúra kiválasztásakor figyelembe kell venni, hogy mely zöldségnövény palántáját termesztjük, ugyanis fajfüggő, hogy milyen hosszú a palántanevelés időtartama. Példának okáért a saláta, a káposzta, az uborka vagy a dinnye palántájának nevelése rövid időt vesz igénybe, ennek megfelelően a tápanyagfelvételük is viszonylag gyors, ugyanakkor rövidebb ideig tart. Ezen palánták számára megközelítőleg a következő receptúra ajánlható: mintegy 80-85 térfogatszázalék felláptőzeg és 15-20 térfogatszázalék nagy szemcséjű folyami homok (a jól átmosott folyami homok a legömbölyített sarkai miatt alkalmasabb a palántanevelésre, mint a bányahomok). Ehhez hozzá lehet adni köbméterenként mintegy 1,5-2 kg-nyi Volldünger műtrágyát, amely vízben könnyen oldható, a palántanevelésben eredményesen használható. Továbbá szükséges még a felláptőzeg kémhatásának beállításához köbméterenként mintegy 3 kg mészpor, ha – mint már szó volt róla – nem kevertünk hozzá síkláptőzeget vagy a kémhatást nem állították be gyárilag.

Egy hosszabb nevelési idejű növény esetében, például a paprikapalántánál ajánlatos dúsabb tápkockaföldet előállítani: 1/3 rész felláptőzeg, 1/3 rész istállótrágya, 1/3 rész folyami homokból, amihez szükséges még köbméterenként 2 kg szuperfoszfát és 1,5 kg mészpor. A szuperfoszfátra azért van szükség, mert a tőzegnek nagyon erős a foszformegkötő képessége, emiatt, ha nem adagolunk külön foszforműtrágyát, foszforhiányosak lesznek a palánták, magyarán, nem fognak megfelelően növekedni. Létezik egy másik receptúra is arra az esetre, ha nem használnánk istállótrágyát. Ilyenkor 80-85 térfogatszázalék felláptőzeghez hozzáadunk 15-20 térfogatszázaléknyi folyami homokot, köbméterenként 1,5 kg tartós hatású műtrágyát, 2 kg szuperfoszfátot, 3 kg mészport.

A palántanevelésben használt tartós hatású műtrágyákról tudni kell, hogy eleve palántanevelésre lettek kifejlesztve, két hónapon keresztül gyakorlatilag folyamatosan tárulnak fel a tápanyagai, s biztosítanak kedvező tápanyagszintet a növényeknek, anélkül, hogy eközben túlzottan magas lenne a talaj sótartalma. Számos készítményt kínálnak erre a célra a szaküzletek, amilyen például a Humix vagy a Peat-mix. De bármelyiket választjuk is, az a lényeg, hogy ezeknek a tápanyagoknak a bekeverését a tápkockatalajba legfeljebb tíz nappal–két héttel annak felhasználása előtt kezdjük meg. Ugyanis ha túl korán keverjük be, feltárulnak a tápanyagok, miáltal egy magas sókoncentráció jön létre a talajban, ami káros a növényeknek.

– Milyen egyéb lehetőségeink vannak a táptalaj elkészítésekor?

– Elképzelhető a homok nélküli tápkockatalaj is. Ilyenkor 100 százalék felláptőzeghez köbméterenként 1,5 kg tartós hatású műtrágyát, 3-4 kg szuperfoszfátot, 4 kg mészport keverünk.

Nem ritkán találkozunk azzal a gyakorlattal, hogy az előző évi „melegágytalpat” használják fel a tápkockák talajába, amely az év során szinte földdé érett, komposztálódott. Ez az eljárás azonban növényegészségügyi gondokat vet fel, azaz felhasználás előtt ajánlatos valamilyen úton-módon fertőtleníteni, sterilizálni azt.

Az erdei lombföldet is kiválóan lehet használni tőzeg helyett. Az akáclombföld például kimondottan alkalmas erre a célra. Csupán az a gond, hogy előfordulhat, fonalférgeket telepítünk be általa a kertészetünkbe, megjelenhet az arankafertőzés, a lombföldben tenyésző gyomnövények magjait is behurcolhatjuk. Ajánlatos volna tehát a lombföldet felhasználása előtt valamilyen módon sterilizálni. Az előző évben begyűjtött és komposztált lombföld mintegy 60-70 fokra melegszik fel, magyarán begyúl. Ha ilyenkor letakarjuk a komposztdombot például egy darab használt fóliával, az gyakorlatilag önmagát fertőtleníti. A környékünkön viszonylag nagy kiterjedésű tölgyesek lombföldjét viszont ne használjuk, mivel az csersavtartalma miatt savas kémhatású, s így nem fog benne jól fejlődni a palántánk.

– Vannak olyan kultúrák, mint például a paradicsom, a paprika vagy a káposztafélék, amelyeket szaporítóládába vetünk. Ehhez milyen szaporítóközeget alkalmazhatunk?

– A csírázást a szaporítóföld magas tápanyag-koncentrációja gátolja. Vagyis az a föld, amibe pikírozunk, vagy amibe helyre vetünk például az uborkánál, nem alkalmas a szaporítóládába való vetésre. Ráadásul az első levelek megjelenéséig a növényünk gyakorlatilag a magból táplálkozik, tehát eleve nincs is szüksége a magas tápanyag-koncentrációra. Ezért a szaporítóládába egy másfajta keveréket ajánlanék. Kiválóan megfelel erre a célra a folyami homok és a felláptőzeg 50-50 százalék arányú keveréke. A felláptőzeghez ilyenkor is hozzá kell adni köbméterenként 4 kg mészport.

pszv