Bátyú: Csak együtt lehetünk újra nemzet

2012. január 27., 09:00 , 576. szám

2012. január 22-én a magyar kultúra napját méltatták a Bátyúi Művelődési Házban, ahol összegyűlt a falu apraja-nagyja, hogy részt vegyen egyik „legfiatalabb” ünnepünkön. Miután a művelődési ház zsúfolásig megtelt nézőkkel, kezdetét vette az ünnepi műsor, melyet Szántó Edit, a KMKSZ Bátyúi Alapszervezetének elnöke nyitott meg. „Ünnepnap a mai, amely a humán kultúra fontosságára emlékeztet elgépiesedett világunkban – mondotta. – A magyar kultúra gyökerei életerősek és szívósak, táplálkozzunk belőle, hogy megőrizhessük emberi mivoltunkat, magyarságunkat és lelki nemességünket.”

A számvetés napjának nevezte Szántó Edit ezen ünnepnapunkat, mely csak akkor válik igazi ünneppé, ha számvetést készítünk arról, hogy a ránk hagyott kulturális örökséget hogyan adjuk át utódainknak. „Ápoljuk-e és őrizzük-e anyanyelvünket, hagyományainkat? Neveljük-e gyermekeinket otthon az őszinte beszédre, becsületességre, embertársaink iránti tiszteletre? Neveljük-e őket a nyelv, a kultúra iránti szeretetre?...”

„…A magyar kultúra napja végső soron a „Lenni vagy nem lenni?” sorsdöntő kérdéssel szembesít bennünket, amire Kosztolányi Dezső meg is adta a választ: „Igenis lenni, embernek lenni, jó magyarnak lenni!”

A szívhez szóló és valóban elgondolkodtató köszöntő után a Bátyúi „Együtt” Nyugdíjasklub vette birtokába a színpadot, akik röviden bemutatták nemzeti Himnuszunk történetét. Ezek után a közönség együtt énekelte a még mindig fiatal lelkű nyugdíjasokkal Petőfi Sándor Fa leszek, ha... kezdetű költeményének megzenésített változatát, továbbá számos szájról szájra terjedő népdalt.

A fellépések után Bihari István, helybeli poéta osztotta meg gondolatait a nagyérdeművel, majd felolvasta néhány saját versét. Elhangzott többek között a mélyenszántó gondolatokkal teletűzdelt Haza című költemény is. A költészet után ismét zene, a Bátyúi Református Vegyeskórus előadása következett.

Az est utolsó fellépője a tiszapéterfalvai Kokas banda volt. A magyar vidékek népzenéjével és néptáncaival – kalotaszegi, bodrogközi csárdás – varázsoltak egy pillanat alatt remek hangulatot. Kokas Erzsébet autentikus és a banda által feldolgozott dalokat is énekelt. Az előadás után táncház következett, ami fergeteges hangulatot teremtett. Itt a nagyérdemű publikumnak alkalma lehetett ellesni néhány jellegzetes táncmozdulatot Kokas Krisztiántól és testvérétől, Krisztinától. Fiatalok és idősebbek együtt jártak körtáncot és párost, míg a nap végéhez közeledvén lassan mindenki búcsút intett felebarátjának.

2012. január 22-e mindenféleképpen feledhetetlen élményt jelentett Bátyú nagyközség lakosainak, akik fontosnak érezték a magyar kultúra napjának méltó megünneplését.

kv