Tervezzünk gyümölcsöskertet!

Amikor a hó a négy fal közé kényszeríti a kertészt, jut ideje eltervezni, milyen gyümölcsfákat, s miként telepítsen az elkövetkező évben. Parászka György, a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola tanára ezúttal a gyümölcsös telepítéséhez és az ültetendő fajták kiválasztásához szolgál néhány jó tanáccsal a kiskerttulajdonosoknak.

– Milyen szempontok alapján ültessük be kertünket?

– Gyümölcsösünket vagy kertünket tervezve mindig tartsuk szem előtt, hogy egy-egy fa elültetésével évtizedekre meghatározzuk az adott terület látványát, befolyásoljuk adottságait. Ne sajnáljuk tehát az időt és az energiát a gondos tervezésre, előkészületekre. A tervezésnél feltétlenül vegyük figyelembe a beültetni szánt földdarab adottságait, tehát hogy például sík vagy lankás területről van-e szó, vagy hogy milyen a tájolása, milyen minőségű a föld. Ettől is függ ugyanis, hogy mely növényeket célszerű telepíteni. Vannak olyan gyümölcsfajták, amelyek nem szeretik a túlságosan vizes talajt, míg mások a szárazságot tűrik rosszul, s olyanok is akadnak, mint például a cseresznye, amelyek nem érzik jól magukat a lapos talajon. Nem árt a figyelembe veendő szempontok alapján egy papírlapon felvázolni, hogy hová milyen növényt szánunk.

Nem célszerű túlzsúfolni a területet, csak annyi fát és bokrot ültessünk, amennyinek elegendő élettér jut, s amennyi a kertész dolgát sem nehezíti meg feleslegesen. Általában abból indulunk ki, hogy egy-egy bokornak – például a ribizlinek vagy köszmétének – 1x1,5 méter, a cserjéknek – így a mogyorónak is – 4x3 méter, egy fának 6x4 méteres területet kell biztosítanunk. Vegyük azonban figyelembe, hogy vannak nagyobbra növő és erélyesebb növekedésű fafajták, mint amilyen a cseresznye vagy a dió, amelyeknél ennél legalább 8x6, de a diónál akár 10x8 méteres területtel is számolhatunk. Hogy valójában mekkora területet kell hagynunk egy-egy fának vagy bokornak, az függhet a talaj minőségétől és a növények gondozásától is. A sovány talajba ültetett, s rendszeresen nem trágyázott és öntözött fák nagy valószínűséggel még a fajtára jellemző átlagos méreteket sem érik el, esetükben számolhatunk tehát akár 20-30 százalékkal kisebb területtel is, míg kedvező életfeltételek és alapos gondozás esetén a jelzettnél valamivel nagyobb élettérrel célszerű számolni.

Ne feledjük, hogy a nagyobb termetű fákat ajánlott a kert nyugati oldalára ültetni, hogy a nap folyamán minél kevesebb ideig vessenek árnyékot a többi növényünkre. Ugyanakkor a szomszédokkal való békesség kedvéért a gyümölcsfákat a kerítéstől legalább négy méterre célszerű elültetni.

– Minek alapján válasszuk meg az ültetendő növényeket?

– Kárpátalja azon kedvező adottságú vidékek közé tartozik, ahol gyakorlatilag minden, a Kárpát-medencében honos gyümölcsfajtát sikerrel termeszthetünk, azonban természetesen e vidéken belül is vannak regionális sajátosságok, amelyek egyik vagy másik hagyományos gyümölcsünknek kedveznek. Így például Benét és Nagymuzsalyt hagyományosan baracktermő vidéknek mondják. Afféle hüvelykujjszabályként javasolható a kezdő kertészeknek, hogy nézzenek körül, figyeljék meg, mit termesztenek a szomszédaik, melyek a leggyakoribb gyümölcsfák az adott településen. Ráadásul így továbbörökíthető számos régi gyümölcsfajta, amelyeknek fáit még apáink, nagyapáink ültették, de amely fajták az idő múlásával egyre inkább a feledés homályába vesznek. Az almák közül például a régi batur, a téli sóvári vagy a húsvéti rozmaring jóval ellenállóbbak nem egy mai fajtánál, s olyan ízvilágot képviselnek, amely eltűnőben van. Azért a modern fajtáktól sem érdemes elzárkózni. Manapság számos olyan rezisztens fajtát kínálnak vidékünkön is, amelyekből feltétlenül érdemes elültetni néhány oltványt, hogy pár év múlva a régebbiekkel összevetve ítélhessük meg az adottságaikat.

Érdemes korai, közép- és késői érésű fajtákat is választani egy-egy gyümölcsféleségből, hogy a családot az egész nyár folyamán el tudjuk látni friss gyümölccsel. Ha azonban inkább a piacra szánjuk a termést, ne ültessünk túl sokfélét, nehogy elaprózódjék-elhúzódjék a szüret.

A fák megválasztásánál vegyük figyelembe, hogy számos fajta porzópartnert igényel, vagyis szaknyelven szólva részben vagy teljesen önmeddők. Ilyen növényből tehát feltétlenül két különböző neműt kell beszereznünk, s a két porzópartnert ne ültessük 150 méternél távolabb egymástól. Az almának és a körtének mindig porzópartnerre van szüksége, a fekete ribizli, a köszméte, a birs, a mogyoró, a dió és a gesztenye egyedül is megél, de jobban terem, ha van, ahonnan megtermékenyüljön. A szilvánál, a cseresznyénél, a meggynél és a kajszinál öntermékenyülő és kétnemű fajták is léteznek. Ugyanakkor az őszibarack, a piros ribiszke, a málna, a szeder és a szamóca öntermékenyülők.

– Milyen fajták jöhetnek számításba?

– A fajtaválaszték ma már rendkívül széles és egyre bővül, mindenki kedvére válogathat. Azok számára azonban, akiknek nem jut túl sok idejük a kerti munkára, azt tanácsolom, hogy inkább az igénytelen fajtákat válasszák, amelyek szinte emberi beavatkozás nélkül is hoznak termést. Ilyenkor persze nem számíthatunk sem kiugró termésmennyiségre, sem különösebben jó minőségre. Ráadásul még így is adódhatnak olyan rendkívüli helyzetek, amikor az időjárás vagy a kertre támadó kártevők, kórokozók mindenképpen megkövetelik az emberi beavatkozást. Igénytelennek mondható ilyen szempontból a dió, a mogyoró, néhány régebbi körte és almafajta, a ribizli, a köszméte és a szamóca is.

Ha valaki csak most barátkozik a kertészkedéssel, kezdheti a termesztést néhány kevésbé „kényes” csonthéjas elültetésével, amilyen például számos cseresznye-, meggy- vagy kajszifajta. Ezek közül is a meggy a legigénytelenebb, amely rossz minőségű talajokon is megél. Meggyből egy korai fajtát, a június elején érő meteort ajánlanám az olvasók figyelmébe.

A cseresznye valamivel több fényt és nedvességet igényel, mint a meggy. Korai fajtának ajánlanám a bigarreau burlatot, közepes érésűnek megteszi például a Katalin, késői érésűnek pedig a Van.

A kajszinak az előző két gyümölcsnél nagyobb a hőigénye és sok fényre is szüksége van, ugyanakkor jól tűri a szárazságot. Ha nedves helyre kerül, érdemesebb vadkajszi helyett szilva alanyra oltani. Kajsziból célszerű mindig egy-két alannyal többet oltani a szükségesnél, mert mifelénk meglehetősen gyakori a gutaütésként emlegetett betegség, amely ellen nemigen van orvosság.

A Beregszászi járásban elterjedt az őszibarack. Ez ugyan valamivel igényesebb növény a fentebb felsoroltaknál, ám a megfelelő mikroklímájú helyeken csodálatosan terem. Vagyis ha azt látjuk, hogy szomszédaink fáján szép a termés, magunk is megpróbálkozhatunk vele. A korai fajták közül a blazing goldot és a suncrestet ajánlanám, a középérésű fajtákból érdemes ültetni a régi aranycsillagot, a napsugárt és a redhavent, míg későinek például az Elberta kínálkozik. Sajnos, a kárpátaljai a kertészetekben őszibarackból nem túl bőséges a fajtaválaszték, de külföldről ma már szinte mindent be lehet szerezni.

A szilva azért ajánlható a kárpátaljai kertekbe, mert a kissé hűvösebb, árnyékosabb helyeken is megterem, csak arra kell vigyáznunk, hogy elegendő vizet kapjon. Javaslom a kiskerttulajdonosoknak a Stanley-t vagy a bluefree-t, amelyek rezisztens, különösebb metszést nem igénylő fajták.

Általában mindenki ültet legalább egy körtefát a kertjébe. A körte jellemzően a kevés törődést igénylő fajok közé tartozik, a leggyakoribb probléma ezzel a gyümölccsel kapcsolatban, hogy némelyik fajtája igen terebélyesre nő. Érdemes megjegyezni ezért, hogy a birs alanyra oltott körte törpe fa marad, de egyúttal igényesebbé válik a talajjal szemben.

pszv