Palántanevelés hajtatáshoz 2.

2012. február 10., 09:00 , 578. szám

Előző számunkban megkezdett témánkat folytatva most főbb melegházi kultúráink, vagyis a paradicsom és a paprika tűzdelésével és a kiültetésig tartó gondozásával összefüggő kérdésekről beszélgetünk Őr Hidi László nagydobronyi gazdálkodóval, a Terra Dei Alapítvány szaktanácsadójával.

– Meddig maradnak kelés után a növénykék a szaporító­ládákban?

– A paradicsom a vetés után három, a paprika valamivel később, mintegy négy hét múlva áll készen az áttűzdelésre, a pikírozásra. Ilyenkor az apró növénykéket egyenként tápkockákba ültetjük át. A paradicsomnál ez a fejlettségi állapot az első lomblevél kifejlődését jelenti, míg a paprika, tapasztalataim szerint, 2–4 lombleveles állapotában áll készen a pikírozásra.

– Miért van szükség erre a munkaigényes műveletre?

– A pikírozásra egyrészt azért van szükség, hogy egyfajta vírusszelekciót végezzünk, vagyis kiszűrjük a beteg, fejletlen egyedeket, azokat, amelyek külsőleg valamilyen defektust, eltérést mutatnak a szabványhoz képest (például cikcakkos a palánta levele). Ilyenkor tanácsos elkerülni, hogy kézzel hozzáérjünk ezekhez a hibás, fertőzött példányokhoz, nehogy átvigyük a vírust a többi, egészséges palántára. Másrészt, olyan tápkockába helyezzük át a növényt ilyenkor, amelynek a talaja tápanyagtartalom tekintetében erősebb, mint amilyen a szaporítóládáé volt, hiszen a palántákat egészen a hajtató létesítménybe történő kiültetéshez megfelelő fejlettségi állapot eléréséig kell nevelnie.

– Milyen a jó tápkocka?

– A Kárpátalja 2012. január 20-i számában részletesen foglalkoztunk a palántanevelő közegek, a tápkockák összetételével és előkészítésével. E helyütt legyen elég annyi, hogy egy hosszabb nevelési idejű növény esetében, mint amilyen a paprika- és a paradicsompalánta is, ajánlatos dúsabb tápkockaföldet előállítani, mondjuk 1/3 rész felláptőzegből, 1/3 rész istállótrágyából, 1/3 rész folyami homokból, amihez szükséges még köbméterenként két kg szuperfoszfát és 1,5 kg mészpor. Ha nem jutunk istállótrágyához, alkalmazhatunk egy másik receptúrát is: 80-85 térfogatszázalék felláptőzeghez hozzáadunk 15-20 térfogatszázaléknyi folyami homokot, köbméterenként 1,5 kg tartós hatású műtrágyát, két kg szuperfoszfátot, három kg mészport.

Amennyiben a gazdálkodónak módjában áll, tanácsos bemérnie a tápkocka talajának elektromos vezetőképességét, az ECE-t. Az optimális tápkocka-talajnak közelítenie kell a 3,5 mS/cm értéket.

Pikírozáskor is ajánlott beöntözni a növénykéket ahhoz hasonló gombaölőszeres oldattal, amilyet a vetőmagok elültetése után javasolt használni: 10 liter vízhez 30 milliliter Previcur, egy dkg Dithane és egy dkg Fundazol. Megjegyezném, hogy célszerű hozzáadni az oldathoz egy kis starter műtrágyát, de tíz liter vízhez nem többet 1,5 dkg-nál. A starterműtrágyában lévő foszfortúlsúly elősegíti a növény jobb gyökeresedését.

Az utóbbi években sikeresen alkalmazzuk a Trifender nevezetű gombakészítményt, amely szintén segít megelőzni a különféle gombabetegségek kialakulását, elősegíti a gyökeresedést. Szeretném azonban felhívni a gazdák figyelmét, hogy akik Trifendert használnak, ne végezzenek gombaölőszeres kezelést pikírozáskor, különben a két szer semlegesíti egymás hatását.

– Milyen gondozást igényelnek a tápkockákba tűzdelt palánták?

– A palántákat a tűzdelést követő 2-3 napban, míg meg nem indul a gyökeresedés, meg nem fogannak a növényeink, érdemes némiképp árnyékolni. A gyakorlatban ez annyit jelent, hogy kihúzunk a növények fölé egy darab régi vagy fekete fóliát úgy, hogy a nap sugarai ne égethessék meg a frissen kipikírozott palánták zsenge leveleit. A későbbiekben a palánták a hagyományos körülményeket és ápolást kívánják. A hőmérséklet ilyenkor már magasabb lehet, mint a tűzdelés előtti időszakban – paradicsom esetében felmehet 21 fokig napsütéses időben, míg felhős időben és éjszaka 18 fok ajánlott. A paprikánál ez az érték még valamivel magasabb is lehet.

Az ideális nagyságú palánta kineveléséhez a paradicsom esetében két hónap, a paprikánál mintegy két és fél hónap szükséges. Kifejlett növényeinket kiültetés előtt feltétlenül kezeljük valamilyen, a kártevők ellen védelmet nyújtó szerrel. Mivel viszonylag kis területen neveljük kiültetés előtt a kipikírozott palántákat, kevesebb vegyszer szükséges ilyenkor a kezelésükhöz, a kártevők elleni védekezéshez, mint később állandó helyükön, a hajtató létesítményben.

Mivel a paradicsom igen hajlamos a felnyúlásra, ha valamilyen okból kifolyólag elhúzódott a palántanevelés időszaka vagy gyenge fényviszonyok mellett nevelik, célszerű egy-két alkalommal megpermetezni a palántákat valamilyen réztartalmú készítménnyel, ami visszafogja a növények fejlődését. Ajánlott félerős oldatot készíteni ilyenkor, nehogy megperzseljük a palánták leveleit.

A paradicsomnál a megnyúlás elkerülése végett célszerű megoldani a palánták megfelelő elhelyezését, „szétrakását” is. Ideális esetben ez úgy történik, hogy egy négyzetméterre húsz palánta essék. Olyan távol helyezzük el egymástól a növényeket, hogy a leveleik ne érjenek össze. Ha ugyanis nem sikerül ezt megoldani, akkor a növények egymás árnyékolása miatt könnyen megnyúlhatnak, sőt bothritiszes betegség is kialakulhat.

pszv